Az urna

Marshal Mc Luhan ismert amerikai médiaszociológus szerint a reklámok elleni harc azért oly kemény, mert óriási a beléjük fektetett értelem és szellemi alkotóerő, mely a gyanútlan néző tudatalattiját és érzelmeit hivatott bombázni. Ezért Amerikában a „szellemi egészségre való nevelés” tantárgyán belül már a gyerekeket arra oktatják, hogyan lehet ellenállni a reklámoknak. A választási kampány szintén egyfajta reklámhadjárat volt. A nagy ígéretek s az éles viták hosszú órákra betöltötték a képernyőt. Ki kínál a polgároknak „szellemileg egészséges” megoldást, nem manipulálva, lehetőséget adva a távolságtartásra, a felülnézetre, hogy eldönthessék, kire adják voksukat a szavazófülkében?

Egy tanító néni azt magyarázta kisdiákjainak, mi is az a választás. Utána feladatul adta nekik, rajzolják le, mit képzelnek el e fogalom alatt. Meglepetést a kis Luca okozott, aki az urna szót másképpen értette: lefestette saját fantáziája szerint a választóhelyiséget, s közepére egy urnát, mégpedig olyat, amilyet a temetőkben látni. A tanító néni megmutatta a gyerekeknek Luca rajzát – rég nem nevettek ilyen jót. Pedig a dolog nem is annyira mulatságos: az emberi mulandóság szimbóluma a szavazóhelyiség kellős közepén felkiáltójel lehetne. Felhívás, hogy elgondolkozzunk a tisztán emberi megoldások, kiutak mulandóságán, a tisztán emberi kritériumok, az elvi választások tisztán emberi logikájának mulandóságán. Az e vasárnapi evangéliumban Jézus viszonylagossá teszi az emberi elsőség logikáját, mégpedig egy megdöbbentő kijelentéssel: „így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.” (Mt 20, 16)

A választási küzdelemben leplezetlenül arról van szó mindvégig: „elsőnek lenni”. És a választópolgár, élve Isten ajándékával, a szabad akarattal, a cédula bedobásával kifejezi, ki az valójában, aki őszerinte ezt az elsőséget megérdemli. Szent Pál viszont óvatosságra int: „Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg!” (1 Tessz 5, 21) Másképpen mondva, azt válasszátok, ami jó. „Mindent megvizsgálni” tehát szent kötelesség: a jelöltek erkölcsét, jellemét, őszinteségük mértékét a nagy politikai igyekezetben, azt, miként kommunikálnak környezetükkel, hogyan reagálnak a kritikára, s nem utolsósorban a tapasztalatot eddigi ténykedésük alapján. Nem minden arany ugyanis, ami a választások előtt fénylik... „Vigyázzatok – int Szent Péter második levelében –, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.” (2 Pét 3, 17)

A „szilárdságot” később maga Péter magvasan kifejti kihallgatása közben a börtönben: „Inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek.” (Csel 5, 29) Vagy másképpen fogalmazva, az isteni kritériumok szempontjából kell bizalmat szavazni az embernek. És hogy ez lehetséges, bizonyítja a politikusok védőszentje, Morus Tamás. Bár odaadó híve volt királyának, mégsem lépte át az isteni igazság határát. Igaz, a fejébe került ez, ám erkölcsi erejének üzenetét elfojtani nem lehetett. A döntő pillanatban, amikor egymással szemben állt a földi király igazsága „mennynek és földnek teremtőjével”, ő Istent választotta. Szent Ambrus milánói püspök szintén kiutasította a templomból Theodosius császárt, aki négyezer ártatlan lemészárlásával mocskolta be magát.

A John Kennedy ezer napja a Fehér Házban című könyv szerint az amerikai elnök egyszer megkérdezte Hruscsovot, mik azok a kitűzött jelvények a zakóján. „Ezek a Lenin-békerend fokozatai” – felelte a szovjet vezér. „Csak vigyázzon, hogy el ne veszítse őket” – kommentálta válaszra készen Kennedy. A „békéért” kitüntetések ellenére Hruscsov a földet a harmadik világháború szélére sodorta. Éppen így: egy dolog az ígéret a rend és a béke megteremtéséről, másik meg a féktelen ambíció „elsőnek lenni”, mégpedig akár erkölcsileg „utolsó” tettek árán is, melyek veszélyes társadalmi feszültségekhez vezetnek. Jessie Jackson fekete bőrű politikus és lelkész egy beszédében mondta: „Milyen sokszínűek az emberek a mi országunkban...: vörösek, sárgák, feketék, fehérek, és mind valamennyien egyformán értékesek Isten szemében...” A politikusok felelőssége Isten előtt abban is megnyilvánul, mit tesznek azokért, akik oly értékesek az Ő szemében.

A választócédulát leragasztjuk egy borítékban, és beledobjuk az urnába. Választásunkat azonban, mint ahogy egy döntésünket sem az életben, nem titkolhatjuk el Isten előtt. „Atyád, aki lát a rejtekben – írja Máté evangélista –, megfizet majd neked.” (Mt 6, 4)

Azt is látja, hogy a „rejtekben” kinek a kezébe adtad a kormányzást, a hatalmat. És a felelősséget.

A szerző római katolikus pap