Az időskor ismérvei egy adag öniróniával

Ha leül egy parkban, hogy gyönyörködjön a természet szépségében, pillanatok alatt elnyomja az álom.

Ha valamit venni akar magának – például egy szép ruhát –, mindig akad majd valaki, aki szelíden lebeszéli róla. Nem tiltja meg, csak tapintatosan megjegyzi, hogy úgysem hordja már el...

Éppen olyankor kezdik úgy emlegetni, mint aki mindenre emlékezik, amikor kezd felejteni.

Hízelegni fognak, hogy milyen pompásan néz ki, mintha nem tudnák, hogy önnek is van otthon tükre.

Sokat fog olvasni, de mire a lap végére ér, már nem tudja, mit olvasott.

Örök harcban lesz a cipőkkel. Vagy mindegyik szorítja, vagy leesik a lábáról.

Mennél kevesebb lesz a foga, annál falánkabbá válik.

Bármit egyen is, az étel vagy gyomorégést okoz, vagy hasmenést.

Fejjel mászik be a kádba, mivelhogy a lába térdben nem hajlik.

Rengeteg tapasztalattal rendelkezik, de senki sem kíváncsi rá.

Amikor újságot vásárol és elejti a pénztárcáját, úgy tesz, mintha csak a térdét akarná leporolni, aztán a bokájánál igazgat valamit, közben megroppan a dereka, s ezzel befellegzett a mozgékonyságának. Dühösen belerúg a pénztárcába (ha bír).

Olyan sokszor keresi fel a mellékhelyiséget és oly hosszadalmasan intézi folyó ügyeit, hogy nem lesz ideje vizet inni.

Lesz egy szemüvege közelre, távolra, szélességre, lesz egy bifokális, egy trifokális meg egy fél szárú, amellyel lát is.

Sok időt tölt majd az ágyban. Nem a pihenés (vagy egyéb örömök) okán, hanem, mert nem bír felkelni.

S ha valaki azt kívánja, éljen százhúsz évig, elküldi a..., ahol a Herkó páter lakik.