Az építészet nyitott otthona

Kubička Kucsera Klára művészet- és építészettörténész idestova négy éve Pozsonyban kisebb közösségben ünnepelte kerek, nyolcvanadik születésnapját. Akkor ott megkérdeztem tőle, milyen terveket szövöget. Évek óta ismerve az energiáit (bár ő egy ideje azt mondja, ezek sajnos, fogyóban) és a „harciasságát”, tenni akarását fontos ügyekben, biztos voltam benne, hogy nyolcvanon túl sem fog tétlenül ülni, s nem fordít hátat a munkának, amit mindig nagy teherbírással végzett. Természetesen igazam volt! Mi több, a mai napig érvényes az előbbi meglátásom: amikor Klára asszonyt pár hete meglátogattuk besztercebányai otthonában, bizakodva mutatott rá egy keze ügyébe állított méretes dobozra, amelyben kutatásra és feldolgozásra váró dokumentumok tornyosultak.
De térjünk vissza a nyolcvanadik születésnaphoz: akkor érdeklődésemre Klára asszony sok mindenről szót ejtett, tudományos kutatásról, készülő, elkezdett tanulmányokról, kiállítástervekről. Ám mindenek fölé helyezte és kiemelte az általa csak Hudec-projektként emlegetett, régóta dédelgetett tervének még előtte álló részleteit, amelyekből mostanra a legtöbb elképzelés megvalósult. 
Vegyük ezeket sorjában! Nyolc évvel ezelőtt megalakult a Hudec László Építész Központ, majd egy évvel később megjelent az L. E. Hudec építész nyomában című, háromnyelvű könyv. Ahogy Klára asszony mondja, a szervezőmunkájának, valamint azoknak köszönhetően, akik melléálltak, idővel sikerült otthont találni a központnak. Név szerint Drahoš Konder mérnököt említi, aki a város előkelő negyedében megvásárolta, majd felújította azt a házat, amelyben ma a központ van. Klára asszony még a felújítást megelőzően megegyezett Konder mérnökkel a Hudec-központ helyszínében, a tetőtérben. Az épületrészt aztán a központ funkciójához igazítva restaurálták, és a legkorszerűbb építészeti elemek alkalmazásával alakították többfunkciós térré. Érdemes megemlíteni, hogy a felújított kétemeletes épületet Hudec László édesapja, Hudec György tervezte 1903-ban. Klára asszony megjegyzi, az sem véletlen, hogy ő néhány házzal távolabb, ugyanebben az utcában lakik. 
Hogyan indult el a Hudec-projekt, s mi ösztönözte és motiválta Kubička Kucsera Klárát, hogy belevágjon, s hogy az eltelt évek során – az ő szavaival élve – „önkéntes munkával” eljuttassa a mai állapotába?
„Sokáig kevesen tudták, hogy Besztercebányának van egy híres szülöttje, Hudec László műépítész, tegyem hozzá rögtön, nem az egyetlen – mondta el már korábbi találkozásunkkor, de ugyanez a válasza a kíváncsiskodó kérdésre most is. – Neve, emléke teljesen eltűnt, mintegy kilencven évig a feledés homálya fedte idehaza. Ennek ideológiai és egyéb okai voltak. Ezek az akadályok azonban 1989 után megszűntek, s megindult az érdeklődés Hudec munkássága és életműve iránt. Életéből ki kell emelni, hogy a budapesti műegyetem befejezése után önkéntesként bevonult a besztercebányai 64. gyalogos honvédezredhez. További útja a lengyelországi harcok után orosz, szibériai hadifogságba, majd miután onnan sikerült megszöknie, Sanghajba vezetett. Mindig haza szeretett volna jönni, de ezt a sors nem adta meg neki. 1918 és 1947 között Sanghajban élt, ahol nagyszerű és elismert tervezővé és építésszé vált. 1934-ben építette itt meg Ázsia első felhőkarcolóját, a Park Hotelt. 1947-ben a kommunizmus, pontosabban a kínai polgárháború elől szökve Európán keresztül Amerikába ment, és ott is halt meg 1958-ban. Hamvait azonban kívánsága szerint 1972-ben hazahozták, itt vannak elhelyezve Besztercebányán az evangélikus temetőben, a családi kriptában, amely az ő tervei alapján 1930-ban épült meg. Hudec épületei Sanghajban védett műemlékek. Szinte minden funkciónak teremtett formát, lakótelepek, nagyvárosi lakóházak, gyárak, irodaépületek, templomok épültek munkája nyomán. Hudec László építész »kultusza« egy ideig főleg két központban nyilvánult meg, Sanghajban, ahol nagy tiszteletnek örvend és Budapesten, ahol családja leszármazottai élnek. Ezt kíséreltük meg kiterjeszteni Szlovákiára is. Évekig dolgoztam azért, hogy itt, Besztercebányán létrejöjjön a központ, s benne a Hudec-életművet bemutató állandó kiállítás.”
A legfontosabb immár megvalósult: tavaly márciusban pályázatok és támogatók segítségével megnyithatták a Hudec László építész Besztercebánya – Sanghaj című állandó kiállítást. Jelenleg azon fáradoznak, hogy a központ az építészet iránt érdeklődő szakemberek és polgárok találkozóhelyévé váljon. 
Klára asszony a tárlatkalauzolás során a kiállítás panelokon – fotók, tervrajzok, dokumentumok, szöveges narráció révén – követhető fejezeteit bemutatva mindvégig arról beszélt, hogy a Hudec László emlékének és életművének megőrzésére, megismertetésére és értékeinek feltárására vonatkozó elképzeléseit, terveit tovább szövögeti. 
„De az elkövetkező években a munka már a fiatalokra is vár – mondja, majd hozzáteszi –, ezért toborzom is őket.”
A kiállításcím elárulja, hogy a panelokon megjelenő és a különféle közlőfelületeken követhető ismertetőanyag Hudec László élet- és szakmai útját mutatja be. De nem kizárólag: képet ad a családtagok, mindenekelőtt az apa, Hudec György építészeti tevékenységéről is.
A központ azonban – hangsúlyozzuk: normál helyzetben és normál működési körülmények között – nem csupán az állandó kiállítás megtekintésének lehetőségét nyújtja. A helyet az építészet nyitott otthonává, olyan közösségi fórummá kívánják alakítani, ahol a látogatókat szeretnék beavatni az építészet történetébe, esztétikájába, szabályaiba, mai előírásaiba, ahol szakemberek előadásokat tartanának felnőtteknek, gyerekeknek, diákoknak egyaránt.
Az állandó kiállítás mellett az építészet témáját érintő időszaki kiállítások megrendezését is tervezik, de idén itt adnák át a Hudec László nevét viselő építészeti díjat – ha a külső tényezők és körülmények is úgy akarják és engedik.