Az ember, aki manzárdba ment fel

Tolcsva szőlővesszein / Nektárt csepegtettél.

És pincékbe ment le.

Ez már a XVI. Tolcsvai Borfesztivál, K. Dezső mindig visszajár, gyerekkora színhelyére.

Már a vasútállomás kuriózum: OLASZLISZKA–TOLCSVA, leszáll: ÜDVÖZÖLJÜK VÁMOSÚJFALUBAN! Mesélik, voltak, akik rohantak vissza a vonathoz, rossz helyen szálltak le. A szombat most munkanap, megy busz a faluba, nem kell három kilométert gyalogolnia a kánikulában. Szállása előtt teszi le a busz, jön a gyerek, K. Dezső kezét nyújtja, szia, részvétem, márciusban halt meg édesanyja, hosszú betegség (nevét le nem írom) után.

Lepakol, indul, háromnegyed egy van, vesz kóstolójegyet, szütyőt a pohárnak, visz prospektust. Kezdetnek a Kastélyparkban (gyerekkorában Igazgatókert, ez volt a birodalmuk, csak ők, pedagógusgyerekek bújócskázhattak – és hát, volt egyéb is – a bokrokban, fogócskázhattak az utakon, ösvényeken) 2016-os Tokaji Száraz Furmint (csak szárazat iszik, az édest is „beváltja”, kóstolóhelyenként egy deci, sok kicsi…). Aztán egy másik pavilonnál 2018-as Tokaji Száraz Hárslevelű. Kultúrprogram: a Szirmay-Waldbott-kastély kiállításának bejárása, nem először. Fülhallgató, ismertető szöveg, ismerős helyek: az egykori díszteremben volt a tornaterem, osztálya helyén most a családfákat, családokat bemutató terem, a könyvtárban volt az iskolatévé (Dezső bácsi, aki a moziban is, vetített), a szalonban (a faburkolatosban) az igazi tévé, az egyetlen a faluban, a padlón ülve nézte a meccseket.
Ki a Kastélyparkba, 2016-os Tokaji Félszáraz Sárgamuskotály, ebédre Borsodi Vasaltlángos, leöblítve 2018-as Tokaji Száraz Birtok Furminttal (már a borok neve íze számban…). Még ücsörögne az árnyékban, de a Sveda Borház pincéjében hűvös és 2018-as Száraz Furmint van. Maradna, de indul, a Herba- (az egykori Dessewffy-) kastélyban 2010-es Száraz Tokaji Furmint, itt nincs édes, helyette Hélia-D Tokaji borkivonatos krém, és bár csábító a 25%-os árengedmény, a hidratálás (hibernálás!) is ráférne, megy tovább, Tóth Gábor Családi Pincészete, 2016-os Száraz Furmint, és zsíros kenyér, lila hagymával, de nem eszik (csak jó leírni). Ide közel a Sajgó Családi Pincészet, a háziasszony volt osztálytárs, de K. Dezső nem zavarja, érkeznek a protokollvendégek virággal, ajándékokkal; meghúzódik a sátorban, kortyol (2017-es Felső-Magyarországi Száraz Furmint). 

A szomszédban Balla Családi Pince, támad a nap és hangfalakból a zene, a 2018-as Száraz Furmintot a Czemiczki Pincészetbe sétálva issza meg (és látja, bezárt a legendás Ős Kaján – Jött boros kedvvel…), ahol ugyanez a kínálat, viszont a főborász régi ismerős, a pincébe invitálja – nagy megtiszteltetés! Itt hordóból, lopóból a bor, jobban is esik! Meg a hűvös! Vissza a Kastélyparkba, ahol már gyűl a környék ifjúsága az esti koncertre (Best of Geszti). Kezében deci száraz borral (a 2018-as Száraz Furmint a fesztivál slágere, nem véletlenül, „újbor”) üldögél, nézi a sortos lányokat. És érzi, Én beteg ember, csupán csak várok, / Vitézlő harcos nem lehetek, a koncertet nem várja meg, kidől, szállására ballag, ledől.

Mindig virágot akart hozni szállásadónőjének – most vihet, a temetőbe. A férj lerajzolja, hol találja a sírt, nem lehet eltéveszteni, a ravatalozó mellett fel az úton, és legfelül, a kanyarban. Tehát egy szál vörös rózsával több. Délelőtt fél tíz, harangoznak a református templomban – aztán sorra szólalnak meg a harangok, előbb a római katolikusban (itt volt a keresztelője, a falu nagy döbbenetére és elismerésére, pedagógusgyerek! és a húsvéti nagymisén!; de a templom nem erről híres: hagymakupolás római katolikus templom, és itt őrizték 1806. március 14-ről 20-ára virradóra a Szent Koronát), később a görögkatolikusban harangoznak. A temetőbe vezető úton 2017-es Késői Szüretelésű Furmint, pár lépés, és a fesztivál slágerbora, ezzel a temetőbe. Bal kezében virágok, jobb kezében pohár bor. A poharat és a virágokat leteszi a sírokra, sapkát le. És le, a Világörökségi Pincesorra – pincék a temető alatt. A Takács Tibor Családi Pincében a szokásos furmint, kicsit hűsöl, átsétál régi ismerőséhez, és a déli harangszóval megérkezik Csoma Zoltán Családi Pincészetéhez. 2018-as Felső Magyarországi Száraz Furmint, de nem ez a nagy szám, hanem a pincében a 2013-as Száraz Szamorodni! Még mindig ezt inná, ha nem indulna egy új címre, Hajdók Pince, a fesztivál bora itt is, viszont reduktív (az oxidatív folyamatok kizárásával végzett borkezelés, amelynek célja a szőlőből származó erjedéskor keletkezett illat-, zamatanyagok megőrzése). Tovább, felülről látja a „kisudvart” (ami most a Kastély parkja). Bemegy – a két tuja (nekünk akkor fenyőfa) megvan, a többi fa kivágva. A fáskamrákon ugyanaz a – hámló – festék, itt megállt az idő. Ő tovább, Kádas József Családi Pincészete, a pince előtt, mint mindig, apa és fia, és pohár slágerbor. A görögkatolikus templom előtt pólót le, mosdás a kék nyomókútnál, mielőtt belépne a templomba. Aztán az egykori görögkatolikus iskola, fogantatása színhelye előtt megáll. Akkor pedagógus szolgálati lakás, ma Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény.

Most jön a neheze, a tűző napon fel a Kopaszkára. Már ő is elég kopaszka, kánikulában, nyögő K. Dezső. Látja, egy nagy buszból tömeg száll ki, ők is ide jöttek, állhat sorba. Gyanús, hogy nem látja a kóstolóhely számát. Sebaj, vegyül, a szavakból ítélve lengyelek közé (egyébként sok szlovákkal találkozik, közeli helyek); le, egy hosszú-hosszú pincébe, itt még nem járt. Ez is gyanús. Ő is gyanús lesz az egyik pincész (nevezzük így) hölgynek, maga kicsoda? Ez nem kóstolóhely! Merthogy kezében pohár, nyakában szütyő. Fiatalember jön, és szelíden (f)elkíséri. Persze elnézést kér, nem figyeltem (a napszúrás ment az agyára, nem a bor), de a srác kér bocsánatot, és fönt ad egy palack bort! Kéreti magát, elfogadja. Fentről élőzene, kislány, vigyázz, csak el ne hibázd…, nagy, fehér borsátor alatt, Balázsi József Családi Pincészete és Csubák Zoltán Családi Pincészete, kóstolás a pincében! (A szokásos és 2018-as Tokaji Száraz Cuvée). Leül a sátorban, ahol sajtból van a hold. Az még nincs fönt, viszont a nap... Még egy stáció a Kopaszkán, Soltész Borház, 2018-as Félszáraz Tokaji Sárgamuskotály, Rány-dűlő. Aztán le, Salgóéknál vesz szeretteinek két liter aszút és két liter száraz szamorodnit. Leül, pihen, és csodálja azokat, akik ebben a melegben marhalábszárpörköltet esznek sztrapacskával, avagy töltött káposztát, kaporral, oldalassal dúsítva... könnyű, nyári ételek...). Van még kóstolójegye, a Kastélyparkba, ahol este Karthágó-koncert. Az még odébb van, addig sziesztázik. Feláll, kezében négy liter bor, végig a Dózsa György úton (nem is a leninin). Első szerelme erre lakott, akkor rövid volt az út, most rettenetesen hosszú. Lefekszik, és arra ébred, sötét van…

Néhány kóstolójegye megmaradt, istenem, és nem hallja az elefántdübörgést, vissza már nem megy.

De, jövőre.