Az elveszett közönséget is visszacsalogatná

2002 és 2006 között a budapesti Bárka Színház főrendezője volt, 2006-ban megalapította az EPOPTEIA Műhelyt. Nevéhez több hazai és külföldi siker fűződik. Terveiről, elképzeléseiről és a Thália Színház jövőjéről faggattuk.

Hogyan viselte az elmúlt egy évet? A fenntartó megszüntette az első pályázati kiírást, melyre ön is jelentkezett. Miért döntött úgy, hogy másodszor is megpróbálja?
Dolgoztam. Voltak nehéz pillanatok, de már utánunk van. Az első pályázati kiírás megszüntetése után felmerült bennem, hogy hagyom az egészet. A másodszori beadás előtt pár nappal volt egy fontos találkozóm a társulattal. Ezt egy nyílt levélben hirdettem meg, hogy világosan lássam, van-e itt szándék a megújulásra, vagy egyfajta előretekintésre. Itt bizony dolgozni kell és változtatni dolgokon. Amikor világossá vált előttem, hogy van egy bizonyos támogatottság, akkor döntöttem úgy, hogy elvállalom. Egyedül semmit nem tudnék itt megoldani.

Mik az első teendők?
Elsősorban az ismerkedés zajlik most. Egyrészt a személyekkel, hogy kik is azok, akik a színészeken kívül ezt a színházat mozgatják. Mi a dolguk? Milyen a színház szervezeti és szerkezeti rendszere? Meg kell találnom a lehetőségeimet, amihez át kell nézni a költségvetést és a szerződéseket. A másik, és ez az égetőbb feladat, az évadterv megalkotása. A színház az adott költségvetésből nem tudja kihúzni az évet, így más forrásokat is kell keresni, ami elég nagy munka lesz. Az anyagi helyzet feltérképezését a saját tisztánlátásom érdekében végzem, vagy vádoljak valakit. Arra van elég eszközöm, hogy ne kelljen visszamutogatnom.

Elég vegyes a teátrum mostani megítélése. Helyenként akár megosztónak is mondható. Tapasztalta ezt, és miként próbálná feloldani?
Szerintem fontos a színvonal emelése. Az, hogy ki mit gondol a színházról az a privát joga, hisz a közönségnek mindent szabad. Az a közönség, amely ide jár, nyilván jobbat gondol róla, mint az a közönség, amelyet a színház elvesztett. Akik eddig jártak, remélem továbbra is jönni fognak. Elsősorban azonban új emberekre vágyok, akik megnézik darabjainkat, akik részt akarnak venni ebben a szellemi izgalomban. Ízlésben vagy elképzelésben lehetnek nézeteltérések, de mivel ez egy népszínház, azt szeretném, hogy az is maradjon. Olyan profilt szeretnék alkotni, ahol ki-ki megtalálhatja a kedvenc műfaját, és inkább arra fogok törekedni, hogy azokat a zsánereket, melyek a népszínház sajátjai, magasabb színvonalon csináljuk meg.

A színházon kívül ott a stúdió, ahol az elmúlt években csak elvétve láttunk saját színpadi produkciót. Mik a tervei ezzel kapcsolatban?
Fontos lenne megújítani. Vannak elképzelések, ötletek, jó példák. Meglátjuk, mire lesz lehetőség, elsősorban anyagilag. Mindenesetre a cél, hogy legyen egy friss szellemi műhely is.

Nagy találgatások folynak arról, hogy lesznek-e elbocsájtások és hogy kiket küld el. Mik a tervei a személyi kérdéseket illetően?
Személyi kérdésekről nem szeretnék nyilatkozni. Ezt házon belül kell megoldani, nem szeretném, ha csepegtetés formájában tudnák meg az információkat a kollégák.

Akkor a leginkább kézenfekvő személyi kérdést tenném fel csak. Lesz változás a művészeti vezetői poszton?
Szerintem ez Korognai Károlynak nem jelent gondot, hiszen magyar színházi közegben szocializálódott, és tudja, hogy ezek nem érzelmi kérdések, hanem szakmai döntések. Amikor a kérdés az, hogy az új igazgató, vagy főrendező tud-e együtt dolgozni az addigi művészeti vezetéssel, vagy sem. Én nem tudok.

Mit várhat a közönség a jövő évadtól?
Konkrét címeket egyelőre inkább nem mondanék. Négy saját és két vendégprodukciót szeretnék. A saját előadásainkban lenne egy mese, egy családi előadás, egy klasszikus dráma és valamilyen színjáték, ami akár komédia, vagy tragikomédia is lehet.

Az utóbbi években gyakran láttuk itt ugyanazokat a rendezőket. Lesz változás ezen a téren?
Mindenképpen. Mind a szlovák, mind a magyar szakmából szeretnék megszólítani jelentős művészeket, az adott zsáner legjobbjait egy-egy produkció erejéig.

Esetleg önt is láthatjuk majd a rendezői székben?
Szeretném, főleg az első években, hogy a színház vezérhajóján én üljek, főleg a rendezés szemszögéből, hiszen meg kell mutatni magam. Meg kell ismertetni az elképzeléseimet mind a társulattal, mind a közönséggel. Minden évben szeretnék egy előadást megrendezni, de elsősorban azt tartom fontosnak, hogy új arcokat tudjak idehozni. Elképzelhetetlennek tartom, hogy egy előadás három hét alatt jöjjön össze. Ez a minőség rovására megy. Ezért is csökkentettük a saját előadások számát négyre. Inkább sokkal tágabbra, nyugodtabbra és hosszabbra akarom tervezni a próbafolyamatokat, hogy legyen idő érni, gondolkozni, megérteni és érezni.