Az életmű a szívekben is hasson

Úgy tartotta meg az emlékezet, hogy három szem szőlőt evett meg még, majd lecsukta a szemét, s csendben itthagyta ezt a világot. Október 5-én, Alsósztregován, 1864-ben. Alig negyvenegy éves volt a hat nyelvet tudó, rendkívüli nagy műveltségű, vidéki elvonultságban élő és alkotó, a szabadságért meghurcolt, a családi békéjét rabság után feldúlva találó, az alkotásba menekülő filozófus, költő és drámaíró: Madách Imre. Százötven éve távozott. Ne üres kastélyt!Ha múzeumról beszélünk, zárt vitrinek, szigorú csend jut sokak eszébe. A tárgyak sokat tudnak vallani a múltról, de még többet a gondolatok, a papírra vetett művek. Alsósztregován, abban a kastélyban, amely bő fél évezreden át szolgálta a Madách családot, azt szeretné elérni a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, hogy azt ne csak a korhű környezet, ne csupán a nagy művet, Az ember tragédiáját bemutató, rendkívüli igényességgel megrendezett és a 21. századi kívánalmaknak is messzemenően eleget tevő kiállítás, hanem rendezvények sora, élő kultúra töltse meg. Rendhagyó módon. Mint most is, október 3-án, amikor a mintegy félszáz emlékező, akik Madách halálának 150. évfordulójára érkeztek, arra lett figyelmes – mikor koszorúval indult volna az angolpark széléhez –, hogy a kastélytól a sírhoz vezető út fái mögül lányok léptek elő (a dunaszerdahelyi fókuszosok), s Madách ma már szinte alig ismert verseit mondták. A költő sírjánál, ahol Rigele Alajos Ádám-szobra áll, Praznovszky Mihály irodalomtörténész, a madáchi életművet aprólékosan ismerő szaktekintély élményt nyújtó emlékbeszédét hallhatták. Majd a kastélyban szakmai szimpózium várta a vendégeket, ám az emlékező csapat lélekszáma akkora már kissé megfogyatkozott. Madáchról újat, ismeretlentLehet-e újat, ismeretlent mondani Madáchról? Lehet! S kell! Egyműves alkotóként tartjuk számon, helytelenül. Az ember tragédiája még beugrik sokaknak talán, de azonkívül? Pedig mintegy húsz drámát írt. És írt verseket, nem is akármilyeneket, s rengeteg, máig alig hozzáférhető levele, cikke pihen a Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint levéltárak, könyvtárak gyűjteményében. Igen figyelemreméltó Madách nagy művének képzőművészeti recepciója. Az ember tragédiájához sok művész, sokféle látásmódú alkotást készített. Éppen 50 éve egy képzőművészeti pályázatot is meghirdettek Madách művének illusztrálására, erről a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, E. Csorba Csilla tartott előadást. Madách mint filozófusMadách másik énje, a pikírt, ironikus, pajzán kiszólásoktól sem visszariadó, gondolkodó férfi alakja formálódott meg Tőzsér Árpád „Szólj, jó barátom, ismered Hegelt?” című előadásában. Tőzsér igencsak érdekfeszítő témájú értekezése a filozófus költőt, a hegeli filozófiát aprólékosan ismerő embert mutatta be. S felhívta a figyelmet Madách A civilizátor című komédiájára is, amely Az ember tragédiája című művel egy időben íródott, s amely egyfajta parafrázisa, ellentételezése lenne a drámai költeménynek. Ajándékként és emlékezésként egy friss kiadványt, egy kétnyelvű versválogatást kapott mindenki. Tóth László szerkesztésében Jitka Rožňová remekbe sikerült Madách-versfordításait. Amelyekből Bárdos Ágnes és Culka Ottó adott elő bő féltucatnyit. A kötet keletkezéséről, Madách költészetéről Tóth László tartott előadást. Arról a műhelymunkáról, amely egy 19. századi magyar költő rímes és kötött formájú verseinek szlovák nyelvű fordításakor folyt, egy 21. századi fiatal műfordító, Jitka Rožňová beszélt. Figyelemre méltó alkotás! Madách élő emlékezeteJarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatónője szerint az a szakmai elismerés, amelyet a kastély felújításáért kapott néhány hete az intézmény, s a helyiek befogadó szeretete arra serkenti a múzeumot, hogy még szorosabb legyen az együttműködés, s még több rendezvény legyen az ódon falak közt. Az Alsósztregovai Madách Napok rendezvény, melyet pár hete a falu szervezett, nyitást jelent. Arról is beszámolt az igazgató asszony, hogy még mindig sok a tennivaló. A kastély parkja ápolásra szorul, s Madách sírja sincs a legjobb állapotban. Részleges felújítása, a szobor restaurálása ugyan megtörtént, de még folytatni kellene a munkát. Ahogy a szellemi építkezést is folytatni kell. Írók, képzőművészek, iskolák elmélkedni vágyók előtt nyitva az intézmény. Mert nem a termekben elhelyezett tárgyak, könyvek őrzik csak a madáchi életművet, hanem a szívekben is hatnia, léteznie kell. Kellene!