Az élet máshol sincs

Az elsőkötetes Mán-Várhegyi Réka szövegei még olvasás után is dolgoznak bennünk, szép lassan erodálják komfortzónánk határait; azokat a határokat, melyeket azért hoztunk létre, hogy elviselhetővé, sőt, élvezhetővé tegyük az életünket.

A Boldogtalanság az Auróra-telepen három ciklusának tizennégy novellájában nem találunk olyan metapozíciót, ahonnan egyenes vonalú, makulátlan életekre és szépen kikövezett életutakra lenne kilátás. Minden pátosztól mentesen, teljesen hétköznapi helyzetekben szóródik szét az élet szó jelentése. A rendezett baráti, szerelmi, családi kapcsolatok illúziójának bemutatása végig következetes, sehol nem fordítja félre a fejét a szerző. Korunk imperatívusza, a siker és a boldogság megtalálása olyan terhet jelent, amely alatt rendre megrogyunk. Ez a finom szövésű, mesterkélt hazugságháló határozza meg életünket. A szövegekben gyakran olyan hamis elvárások lepleződnek le, mint például korunk egyik legnagyobb tabuja, az öregedés elleni küzdelem.

A novellák történetvezetésére nem jellemző, hogy elindulnánk valahonnan és megérkeznénk valahova. Az apró mozaikok és fölvillantott – legtöbbször banális – élethelyzetek ugyanakkor aláássák a nagy elbeszélések és a kerek, teljes életek lehetőségét és hitelességét. Test és psziché egyéni és társadalmi uralhatóságának és kontrolálhatóságának lehetetlenségégét olyan nyíltsággal, őszinteséggel és bátorsággal viszi színre a szerző, hogy az általunk megkötött – bennünket és környezetünket mérgező – paktumok, kompromisszumok és eltussolt stiklik is előszivárognak a gondosan bezárt szekrényből. Elviselhetetlen lenne mindez fanyar humor és gyengéd megértés nélkül.

Nálunk eddig ez a friss próza az év felfedezése. Fedezzék fel önök is!

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen. JAK+prae.hu, 214. 220 oldal.

Értékelés: 9/10

Sánta Szilárd