Az élet fájától a halál fájáig

Az élet fája című kiállítás – ezekkel az összefüggéseivel – lényegesen több egy sokműfajú képzőművészeti anyag bemutatásánál. Túllép a képzőművészeten egy nagyon széles területet átfogó és mély gondolati alappal. A fa hat nagy egységre bontvaA fa jelenléte a képzőművészeti alkotásokon nagyon széles körű tematikát vonz maga köré.„Azok a – faábrázolás köré csoportosítható – fő témák, amelyek nálunk fontosak voltak, vagyis a mi képzőművészetünkben gyakran megjelentek, jelen vannak a kiállításon – mondta a kurátor. – Ugyanakkor nagyon sok minden nincs. Érthető módon a mi tárlatunkon nincs megjelenítve, hogy a különböző kultúrákban, hogyan van jelen a fa.” Az ugyanis egy tematikailag is még szélesebb és főleg nemzetközi válogatást feltételezne (nem csak a mi régiónkból, vagyis a mai Szlovákia területéről kellene egybegyűjteni a műtárgykollekciót). Abból kiindulva, hogy a fát milyen jelentésben, értelmezésben, milyen üzenetközvetítő médiumként ábrázolták a művészek, a kurátor hat nagyobb egységből építette fel a kiállítást. A fa bibliai motívumkéntA keresztény kultúrából kiindulva a legfőbb téma, ami a kiállítás keretét is megadja, a fa mint bibliai motívum – vagyis a fa mint az élet fája, a jó és a gonosz tudásának a fája, valamint a halál fája. Az első három nagy téma Ádám és Éva születése, az első tilalom és a bűnbeesés, végül a paradicsomból való kiűzetés. „A paradicsom azért is fontos, mert ott van a jó és a gonosz tudásának a fája, s ez nagyon fontos kiindulópontja az emberi létnek a mi kultúránkban. És ebben a vonatkozásban nagyon sokszor megjelenik a bűnbeesésre utaló fa is – mondta Kiss-Szemán Zsófia művészettörténész. – A tudás fáját sokféleképpen lehet ábrázolni. Nálunk az almafa honosodott meg leginkább. Az alma, ami a legszebb és a legédesebb a többi gyümölcs között, Krisztusra utal.” A következő téma az élet fája, melynek a keresztény kultúrában rengeteg jelentése van. Ezért nemcsak maga az élet fája van jelen a kiállításon, hanem a kereszt is, illetve az ezekhez köthető szimbólumok. E körbe tartozik továbbbá a származási fa – az uralkodói családoknál jelent meg, s úgy ábrázolták a felmenőket, mint egy fát. Képviselve van a kiállításon a világfa is, amely azonban kevésbé jelenik meg az ún. magas kultúrában, inkább a népművészetben szerepel. A tájképek és a környezetvédelemHárom olyan téma következik, amelyek jobban indulnak ki magából a képzőművészetből. Az első a fa ábrázolása a tájképeken – ez a válogatás azt igyekszik vázolni, hogyan alakult ki, illetve változott a tájkép, és milyen szerepe van rajta a fának. „Azt emeltem ki – magyarázta a kurátor –, hogy a romantizmustól kezdve, a 19. század folyamán, sőt egészen a mai napig a tájkép s rajta a fa a művész lelki állapotát fejezi ki, illetve párhuzamot lehet vonni a tájkép hangulata és a művész belső hangulata között.” A másik egység a fa és a környezetvédelem. Ebben az összeállításban főleg 60-as évekbeli művek láthatók. A szlovák képzőművészek ugyanis ekkor ismét kivonultak a természetbe. Érezték, hogy a városokból ki kell mozdulni. Művészeti akcióik a természetben zajlottak. Teljesen más jellegű művészet jött létre ekkor, s teljes mértékben újat hozott, hiszen a hagyományos tájábrázolást felváltotta a konceptuális művészettel és az új médiákkal, a happeninggel, az akciókkal összefüggő kifejezés. Az ezeket dokumentáló műveken, fotókon – ahogy a kiállításon is megfigyelhető – a fa főleg szimbolikusan jelenik meg. A következő műtárgy-csoportosítás azt mutatja meg, hogy az emberi élet megszámlálhatatlan területe van kapcsolatban a fával, a bölcsőtől a koporsóig. Említsük csak az ágyat, a különféle használati és a munkaeszközöket, az edényeket, a járműveket. Kezdve Noé bárkájától a csónak, a hajó, a szekér, mindnek köze van a fához. De folytathatjuk a lakóhellyel – a ház alapvető eleme a fa, és itt nem csak a faházra kell gondolni. Életünk nélkülözhetetlen tartozékainak alapja a fa mint anyag. Ez is résztéma a kiállításon, mivelhogy magában a művészetben is megjelenik a fa mint anyag. De van szokásokhoz köthető fa is: májusfa, karácsonyfa. Vannak rítusfák, vannak olyan fák, amelyek fontosak egy-egy település életében.Az életfa nagyon intenzíven jelenik meg a szocialista realizmus művein is – ezekből is van válogatás a kiállításon. A halál fája a sejtelmességgelAz utolsó témakör a halál fája, ami megteremti az élet fájának ellentétét. A halál fája általában valami titokzatos, sejtelmes dologgal függ össze, amiről nem tudjuk, hogy mit várhatunk tőle vagy, hogy mit hoz. „Mednyánszky Lászlótól Az erdő szelleme című képet is beválogattam ebbe a csoportba. Az erdőben mindig van valmi rejtelmes dolog. Az ember nem lát benne előre és nem lát hátra. Nem látja, hogy merre megy, s mit rejt a távolság. Ilyen a halál is, nem tudjuk, mit hoz, s mi vár ránk” – mondta Kiss-Szemán Zsófia. Az élet fája transzhisztorikus kiállítás, de nem lineárisan az időhöz kötve. Vagyis nem valamiféle fejlődéstörténetet bemutató, lineáris időrendet követő tárlatot járhat be a látogató. A művek felsorakotzatásával a kiállítás nem indul el valahol a gótikában, és nem művészettörténeti rendben halad előre a régitől egészen a kortárs művészetig. A gótikus művek együtt vannak a modern és a köztes művekkel, hiszen a fával kapcsolatos vizuális művé transzformált témák nem tűntek el a művészettörténet bizonyos korszakváltásaival, hanem a mai napig élnek, azaz a kortárs művészetbem is jelen vannak. „Valóban élő és olyan témák ezek, amelyekkel ma is foglalkoznak a fiatal művészek, ezért van a kiállított anyagban nagyon sok kortárs alkotás, nemcsak a 21. századból, hanem egészen a múlt évből – részletezte Kiss-Szemán Zsófia. – Más módon ábrázolnak, de mégiscsak a témához kapcsolódnak ezek a művek. A legkorábbi mű pedig egy 15. századból származó gótikus tábla, egy oltárszárny a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből. Minden évszázadból vannak grafikák, vannak festmények és szobrok is.” A látogató „lájkolhat” isA kiállítás érdekessége, hogy a látogató „lájkolhatja”, megjelölheti a kedvenc alkotást. Minden kiállított szerzőnek van egy kis fája (a mű alatt, illetve a műhöz kapcsolódva), amelyre rá lehet kötni egy zöld szalagot. „Ha az ember lehetőséget kap, hogy 175 műtárgyból kiválasszon egyet, sokkal aktívabban és figyelmesebben nézi a kiállítást. Ezzel igazából az volt a cél, hogy egyrészt a látogatók megmutathassák a véleményüket, másrészt pedig, hogy aktiváljuk a gondolkodást és a figyelmet” – fejtette ki Kiss-Szemán Zsófia.