Az agávé virága

Ballek ezt a sztoriját is Dél-Szlovákiába helyezi. 1947 forró nyarán a kisváros kastélyába, ahol Schubert is több hónapot töltött, beköltözik Tomáš Hampl (Milan Kňažko) építész. A gazdag idős férfi szépséges fiatal feleségével, Naďával (Katarína Šafaříková) érkezik. Csakhamar beilleszkednek a városka előkelő társaságába.

Egymáshoz gyors snittekkel, lazán kapcsolódó epizódokban ismerkedünk meg szép sorjában a városka előkelőségeivel. A mindenkit megértő és mindenkinek jó tanáccsal szolgáló Varga doktorral (Milan Lasica). A sose józan, az igazságot mindig kimondó, kicsit félnótásnak tűnő gyógyszerésszel (Mokos Attila). A helyi tanítóval, Daniel Orešanskýval (Marek Geišberg), aki nagy hangsúlyt fektet a testnevelésre, maga is rendszeresen fut a kastély körüli parkban. Szemet vet Naďára, aki imádja Schubert zenéjét, mindennapi elfoglaltsága közé tartozik a lovaglás és az autózgatás. Első találkozásuktól kezdve a film már csak azt mutatja, hogyan rendezi el magában Naďa, hogy két férfit szeret egyszerre. Egyben azt is kibontja, hogy a két férfi minként fogadja a helyzetet. Azt, hogy osztozniuk kell a nőn.

Megismerünk egy szenvedélyes kertészt is, aki üvegházában évek óta dédelget egy agávét. E növény egész életében csak egyszer virágzik. A filmbéli éppen ezen az utolsó szabad nyáron bontja ki a szirmait – jelezve, hogy a nagy szerelem is ilyen, évekig bujkál, aztán egyszer csak fellobban. Aztán el is lobban, ahogy az agávé vegetatív teste is elpusztul a virágzás után. Ez az elvirágzás 1947 szeszélyes, buja nyarán azt is sejteti, amit az alsóbb osztályok képviselője, a mozigépész hirdet, amikor egy várható forradalomról beszél, és levetíti a Csapajevről szóló szovjet filmet.

Nem rossz az Agávé, de kevés, amit mutat: inkább csak színpadi jelenetekként rakja be a szereplők között feszülő helyzeteket szép környezetbe, pompás belső terekbe – ezeket lenyűgöző, sejtelmes felvételekkel prezentálja Tomáš Stanek operatőr. Katarína Šafaříková jól hozza az elegáns, titokzatos nőt – emlékezetes abban a jelenetben, amikor négykézláb átvonul a nagy ebédlőasztalon. És abban, amelyikben Mokos Attilával magyarul társalognak. A film legélőbb figuráját Mokos Attila formálja meg – az őrület határát súroló, hidegrázós, kivételes alakítással.