Aranyos és ártalmatlan

A végeredmény pedig? Kedves és szórakoztató, de kétlem, hogy ez váltaná meg a magyar filmet.  Ujj Mészáros Károly első rendezése eredeti, látványos, profi módon kivitelezett - és közben kicsit mégsem az. Lelkes alkotók hoztak létre egy kreatív filmet, amelyben van szerelem, humor, bűnügy, sok-sok ötlet, és ami a legörömtelibb: végre jók a színészek és remek a filmzene. A rendező bátran megteremt egy meseszerű közeget, és azt aprólékosan kidolgozza. Kár, hogy a látvány és a stílusbeli kísérletezések elnyomják magát a történetet, így aztán nem olyan könnyű önfeledten belefeledkezni ebbe a világba.  Liza (Balsai Mónika) szeretetre méltó, mégis magányos ápolónő, aki szinte egész felnőtt életét a külvilágtól távol élte le; a japán nagykövet özvegyét gondozva álmodozni tudott csak az igaz szerelemről. Harmincadik születésnapján elhatározza, hogy itt az ideje megtalálnia a párját. A társkeresést viszont meghiúsítja egy titokzatos átok; Liza rókatündérré változik, ezért a férfiak sorra elhaláloznak körülötte. Különc, groteszk karakterekkel teli világban járunk, a helyszín a hetvenes évek fiktív Budapestje, ahol a szocializmus helyett a kapitalizmus uralkodik, van kétforintos Mekkburger, teleshop meg csábítási trükkök a Cosmopolitanből. A város nem teljesen modern, hanem barátságosan ütött-kopott, ahogy ismerjük. A nem hétköznapi, kattant sztorit fekete humorral mesélik el az alkotók, és a film vizuális megoldásai is ráerősítenek erre az abszurditásra.  A részletgazdag látványvilág - bármennyire kellemes is nézni egy ideig - egyszerűen túl mesterkélt és reklámszerű ahhoz, hogy teljesen elvarázsoljon. Sokan jó előre Wes Anderson filmjei vagy az Amélie csodálatos élete szimpla leutánzásaként írták le a Liza képi megjelenítését, ami persze nem igaz. Sajátos, egyedi világ ez, csak kissé túlzsúfolt. És nem csak vizuálisan. Az alapsztorin felül a rendező más műfajok jegyeit (krimi, horror, fantasy) is használja, ami néha jól sül el, de olykor inkább üres popkulturális utalásnak, túlhasznált ötletnek tűnnek, mint a történetet előremozdító elemnek. A halálozások körüli nyomozás tét nélküli, a rendszeresen visszatérő szerelmi háromszög (sőt négyszög) sémája túl esetleges és kiszámítható, hogy fő konfliktussá váljon. Liza keresi a boldogságot és a szerelmet, de nehéz elhinni, hogy naivan minden útjába akadó férfinak bedőlne.  Ami viszont tényleg kifogástalanul működik: a rendező példásan vezeti a színészeit, akik nem harsányan, szóvicceket elsütögetve, hanem inkább a mozdulataikkal, gesztusaikkal kommunikálnak. Balsai Mónika és Bede Fazekas Szabolcs bájos kettőse mellett - jó őket végre a moziban látni - Liza egy másik tragikus sorsú randipartnere, Kovács Lehel emelkedik ki. De a többi különc, furcsa alak is felüdülést jelent a lassan hömpölygő és kicsit túlmagyarázott cselekményben. A félresikerült randik sora miatt lesz igazán poéndús a film. Humorból igazán nincs hiány, Ujj Mészáros Károly a verbálison túl vizuális és a helyzetkomikumot is jól használja.  Különleges, morbidan furcsa és szórakoztató tehát a Liza, a rókatündér. Nyolc évig dolgoztak rajta, és látszik is a profizmus, ami ritkaságnak számít a magyar filmpiacon. A nézőszám pedig már most bizonyítja, hogy sikeres lesz, annak ellenére is, hogy nem akar minden áron megfelelni a mára már szinte szitokszónak számító „magyar közönségfilmes“ hagyományoknak. Bartal Dóra [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"180343","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]