Anton Hykisch szlovák írót, a „globalizáció és a nemzeti irodalom” viszonyáról értekező idei Tokaji ĺrótábor egyik előadóját:

Elképzelhető-e idegen nyelven írt nemzeti irodalom?
A nem nemzeti nyelven, azaz nem anyanyelven írt nemzeti irodalom alapjában véve elképzelhető. Az a valami, amit általában a „nemzeti” jelzővel szoktunk illetni, nemcsak nyelvi, hanem más karakterisztikumokat is tartalmaz.

Elképzelhető-e idegen nyelven írt nemzeti irodalom?

A nem nemzeti nyelven, azaz nem anyanyelven írt nemzeti irodalom alapjában véve elképzelhető. Az a valami, amit általában a „nemzeti” jelzővel szoktunk illetni, nemcsak nyelvi, hanem más karakterisztikumokat is tartalmaz. Tartalmazza a történelmi tapasztalatokat, a nemzeti terület élményét, s magába foglalja az egyéb nemzeti reáliákat, így például a nemzetpszichológiát, a sajátos nemzeti életvitelt és értékrendet stb. is. A világirodalom nagy részét fordítások segítségével, azaz anyanyelvünkön (amiből általában csak egy van) ismerjük meg. Balzac vagy Mauriac regényeiben mégis markánsan ott érezzük Franciaországot, Chestertonban, Galsworthyban felismerhető az angol lélek, Faulkner vagy Styron műveiben az amerikai Dél, Tolsztojban, Dosztojevszkijben vagy Csehovban Oroszország. A hatás nem kizáróan nyelvfüggő.

El tudom tehát képzelni a más nyelven írt művészi prózát, eszszét, epikát. A költészettel kicsit más a helyzet. A kötött vers maximálisan a nemzeti nyelv elemeihez kötött, művészi hatása a forrásnyelvhez kapcsolódik.

Léteznek nemzetek, amelyeket a történelem a nyelvük elhagyására kényszerített. S ennek ellenére ki merné kétségbe vonni James Joyce prózájának (Dublini emberek, Ulysses) az „írségét”? A kirgiz Csingiz Ajtmatov oroszul ír. S ki ne ismerné az indiai írók jó néhányának az esetét: angolul írnak, hogy a más nyelvű, sőt más írásrendszerű indiaiak is megértsék őket. Sok közép-európai írt és ír franciául vagy angolul (Joseph Conrad-Korzeniowski, Eugene Ionesco, Milan Kundera).

Spanyolországban és Latin-Amerikában a nemzeti irodalmak sokasága létezik, de legtöbbjük egyetlen irodalmi nyelven, spanyolul íródik. S mégis tudjuk, hogy Jorge Luis Borges argentin, s Garcia Márquez kolumbiai. S kinek jut eszébe, hogy a német, a svájci és az osztrák irodalom ugyanazon a német nyelven íródik?

A mi irodalomtörténetünk nem egy bilingvis írót ismer. Úgy vélem, a kis népek irodalmának a jövője megint a kétnyelvűség, nálunk az anyanyelv és egy világnyelv ismerete és használata nemsokára általános lesz.

Sajnos, én nem lennék képes szépprózát angolul írni, pedig sok éven át Észak-Amerikában éltem, és beszélek angolul. Lehet, hogy a fiataloknak ez mát könynyebben megy majd. (tőzsér)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?