Animációk a nyár végére

Vissza a középkorba

Múlt héten érkezett a hazai mozik kínálatába a Pil című francia animációs produkció (szlovákul a Prin- cezná rebelka címet kapta). Egy mesebeli középkori városkában él Pil, egy csavargó árvalány. Nincs otthona, de nem kell őt félteni: Pil igazán belevaló csajszi, vagány frizkóval, három hermelinnel a nyomában, aki a napi betevő falatot a várban cseni – minden ilyen alkalmat egyben arra is kihasználva, hogy heccelje a zsarnokoskodó helytartót. Egy alkalommal úgy veri át a kapuban álló őrséget, hogy hercegnőruhába bújik. Ezzel izgalmas kalandok sora veszi kezdetét, ahol végül természetesen a királyság megmentése forog majd kockán. Julien Fournet forgatókönyvíró-rendező produkciója nem hoz ugyan újszerű megoldásokat – a történet több mint gyakran alapszik klisévé laposodott fordulatokon, a látványvilág sem tér el sokban a mai Disney-produkcióktól –, dicsérendő azonban a helyenként bizarrba hajló humora, és főképp az, hogy olyan mintaképet állít a lányok számára, aki nem a külsejével és törékenységével, hanem az eszével, a bátorságával, a szívélyességével és vezetői képességével tűnik ki.

Repüljünk az űrbe

Ha nem tudunk moziba menni, akkor utazzunk a Holdra – na jó, legalábbis Richard Linklater rendező képzelete szárnyán. A Netflix Apollo 10,5: Űrkorszaki gyerekkor című produkció a hatvanas évek Amerikájában játszódik, amikor mindenki a Holdra szállás lázában égett. Mielőtt Neil Armstrong megtette volna az emberiség nagy lépését, egy texasi kisfiú, Stan már járt az űrben – legalábbis ebben a fantáziavilágban. A NASA űrkapszulája ugyanis véletlenül túl kicsire sikeredett, és csak egy gyerek fér el benne. Milyen izgalmas is lenne, nem? A Holdra szállás gondolata akkoriban minden kis lurkó fantáziáját izgatta, köztük Linklaterét is. Az ő tálalásában a produkció kevésbé egy űrodüsszea, mintsem egy nosztalgikus visszapillantás a gyerekkorba. Az animációs film a felnőttek számára is tartogat izgalmas dimenziót, mivel tágabb értelemben is megragadja a korszellemet: a háttérben körvonalazódik a polgárjogi mozgalmak meg a hippi kultúra szerepe, na és a televízióé, mely minden háztartás központi eleme volt a hatvanas években.

Turnézzunk Kínában

Arra az esetre, ha csemetéink már végképp a fejünkre nőttek, és úgy érezzük, itt az ideje, hogy egy picivel több szabadidőt engedélyezzünk magunknak, következzen egy sorozatajánló. A Kungfu Panda franchise legújabb produkcióját, A sárkánylovagot természetesen mi is megnézhetjük, ha vevők vagyunk egy aranyos humorral fűszerezett, felettébb mozgalmas történetre. A három, egész estés mozifilmet követően a Netflix a nyáron rukkolt elő a szeretnivalóan esetlen óriáspanda történetének folytatásával, ráadásul több évadot is ígér, míg az elsőben máris tizenegy résznek örülhetünk. Ebben eleinte úgy tűnik, Po békésen éldegél apukájával, Mr. Pinggel, az egyetlen terve az, hogy bejárja Kínát, köszöntse a rajongóit, miközben szokásához híven jókat falatozhat. Turnéja során szeretne eljutni Pei Pei éttermérbe is, útközben azonban nem várt meglepetések érik. Érthető, ha szkeptikusak vagyunk a sorozattal szemben, hiszen az olyan produkcióknál, ahol a kezdeti kasszasikert kényszerűen követik a folytatások, ritka, hogy a folytatás fölülmúlja a legelső produkciót. Az azonban, hogy a főhős pandát az angol eredetiben ismét Jack Black szinkronizálta, aki a legelső produkcióhoz is adta a főhős hangját, arra enged következtetni, hogy a készítők a legelső Kungfu Panda-produkció hangulatához szerettek volna hűek maradni. Derítsük ki, vajon sikerült-e ez nekik.