Anakonda 2 – A véres orchidea

Csak részben volt igazam: az Anakonda-film egyszer már volt ugyan, de ez ezúttal egy másik hüllő, egy második Anakonda. Nehéz dolog második résznek lenni. Mert mindenki az első részhez hasonlítja a másodikat. Az a mérték.

Az Anakonda 2 viszont külön kategóriába esik. A véres orchidea alcímet viselő új amerikai film nemhogy rossz, még csak nem is első osztályú alkotás, sőt a B, illetve második kategóriás mozifilmeknél is rosszabb, úgyhogy leszorul a második kategóriás videofilmek szintjére. Pedig az első rész még teljesen nézhető volt, még ma, hét év eltelte után is az. Talán azért is, mert olyan erényei voltak, amilyenekkel a második rész nem büszkélkedhet.

Az 1997-ben forgatott Anakonda-filmet olyan neves színészek fémjelezték, mint Jennifer Lopez, Jon Voight. A történet is egészen logikus volt, a szereplők egyéniségek voltak, ami azt eredményezte, hogy a néző együtt érzett velük, és sajnálta azokat, akik éppen veszélybe, illetve a gyilkos anakonda szorításába, majd bendőjébe kerültek. Az anakonda is elviselhetően hűnek hatott, előnyére legyen írva, hogy ritkán volt látható, így sokáig csak a nézők fantáziájában élt. Ami plusz a rendezést illetően. A gigantikus hüllő elpusztításával azt hittem, hogy az Anakondának vége, nem lesz folytatás.

Ami csak addig volt igaz, míg el nem telt hét rövid év. Mikor is a Mentsétek meg Willyt! szintén második részének rendezője rá nem szánta magát, hogy újraélessze a dzsungel őshüllőit, és megrendezze a második részt. Dwight H. Little úgy gondolta, hogy jobb lesz mindent újrakezdeni, semmit sem venni át az előző filmből. ĺgy nemcsak a történet lett új, hanem a szereplők is, sőt a hüllők is. A szereplők annyira újak, hogy senki sem ismeri őket. Nem is baj, mert anakondáinknak mindegy, kit is falnak fel. Viszont az anakondák is újak: nemcsak, hogy többen vannak (egy nagy nőstény és pár felhergelt hím), sokkal okosabbak, gyorsabbak és vérengzőbbek, mint ősük. Új a történet is, melyben egy felkészületlen amerikai kutatócsoport indul el Borneó szigetére, hogy megszerezzék a fiatalító véres orchideát. E ritka virágot, mely csak egy bizonyos ideig nyílik több év után, intelligens és falánk óriáshüllők őrzik. A kutatók és a dzsungel közt az összeköttetést a lerongyolódott Bill hajóskapitány jelenti, aki kedves majomkájával megpróbálja segíteni a kutatókat. A kígyókon kívül más dzsungelmeglepetések is várják a hívatlan látogatókat – éhes piócák, mérges pókok stb.

Szóval, mindent bele, amit csak lehet – mondták a producerek, és több millió dollárt áldoztak a filmbe, pontosabban a Fidzsi-szigeteki felvételekbe és a digitális, számítógépes anakondákba. Talán ezért sem jutott már elég pénz tisztes gázsira egy nevesebb filmcsillagnak, aki legalább emelhette volna a film színvonalát. Viszont az is igaz, hogy a kígyóknak mindegy, kit is falnak fel, mert a filmben senki sem bizonyította, hogy jó színész, akit nem szabadna lenyelni. Sőt, annyira átlátszó a forgatókönyv is, hogy szinte pontos sorrendben tudjuk, kit és mikor falnak fel a kígyók.

A rendező azonban életben maradt, így számíthatunk arra, hogy készít egy második részt valamilyen más sikerfilmből.