Agyban megy a kavarás

A Bezárt elmék című regényében a nyomdagépeket az utóbbi időben sűrűn foglalkoztató író új karakterekkel egy egészen más világot épít fel: a krimi és a science fiction elemeit dinamikusan társítja. Elsősorban nem a technológiai háttér teszi majd emlékezetessé a könyvet – hiszen számtalan sci-fi regényben találkozhattunk már agyhekkeléssel –, hanem Scalzi szórakoztató stílusa és akciódús történetei.

Az elképzelt jövőt egy globális vírus elterjedése alakítja. Az emberi agyat megtámadó fertőzés a Haden-szindróma nevet kapta: több stádiuma is létezik, a harmadik stádiumban a fertőzés teljesen megbénította az áldozatokat, és bezárta őket a mozdulatlan testükbe – ők lettek a hadenesek. Az Egyesült Államokban több mint négymillió embert érintett a bezáródás, a kormány hatalmas összegeket költött az agykutatásra, ennek köszönhetően több fejlesztés is megvalósult, például a beépített neurális háló, igénybe vehető androidok vagy a fizikai létről lemondóknak tervezett Agora, egy virtuális találkozó- és gyülekezőhely. A vírust az emberek egy kis csoportja az agyfelépítés megváltozása nélkül vészelte át, ők lettek az integrátorok, akik testét más hadenesek bérelhetik. A regény egy rejtélyes gyilkossággal indul, melynek első számú gyanúsítottja egy integrátor. Tovább bonyolítja a képletet, hogy a nyomozópáros egyik tagja is hadenes, Chris Shane, az újonc FBI-ügynök, egy bérelhető fémtestben végzi a munkáját.

A regény – túl azon, hogy végig szórakoztató olvasmány – izgalmas társadalmi kérdéseket is fölvet: Hogyan viszonyuljon egy társadalom a kisebbségeihez? A könyvben egy új törvény megszünteti a hadenes kisebbség állami támogatását, a többségi társadalom tagjainak nagy része a tüntető hadenesek ellen fordul. Ugyancsak központi kérdés az ember és gép nagyon erős integrációjának bemutatása, annak minden előnyével és hátrányával. Az ember ilyen irányú megváltoz(tat)ása már rég megkezdődött.

John Scalzi: Bezárt elmék. Fordította: Farkas Veronika. Agave Könyvek, 2014. 306. o.

Értékelés: 7/10