Absztrakt festészeti költészet

A Brämer-kúria első emeleti kiállítótermében látható Tájképek című tárlat a művész utolsó alkotói korszakát mutatja be.

Gabriela Garlatyová művészettörténész, a kiállítás kurátora a rimaszombati Empora Capital Kft. Művészeti Gyűjteményéből válogatta azokat az akvarelleket, amelyek 2011. január 30-ig tekinthetők meg.

A kiállítási tér fő helyén látható az Erdő című akvarell, mely 1978-ban készült. Vonzza a szemet, erős a virtuális hatása. Egyszerű, letisztult, hajlított vonalgesztusokból építkezik a képtér. Részletezés nélkül képez le egy olyan erdőbelső-hangulatot, amilyet más eljárással Paál László tudott megalkotni. Bacskai Béla Erdője 1978-ból a fa barna színével alkotott törzsnyúlványokkal olyan benyomást tud kelteni, amely teljességgel természethez közeli, és személyesíthető: vagyis saját erdőélményünkhöz köthetően hiteles. Hangulatában pedig aszerint változó, hogy milyen szögből lépünk be tekintetünkkel az erdő fái közé. Beleélő és beleérző befogadóknak ajánlani tudom a képet megtekintésre, de Bacskai Erdője igazi felfedezés lehet bárki számára, aki ellátogat a kiállításra. Ha csak ez a kép tenne hozzá pluszt ahhoz a Bacskai-világhoz, amilyennek eddig ismertük az ő képi univerzumát, már megérte elidőzni a kiállított képek előtt a Brämer-kúriában.

Ám ennél az „erdei” felfedezésnél sokkal több újként ható élményt kínál a tárlat, hiszen nem abból válogat, amit eddig is sikerült már felfedeznünk – az olajfestményekből, rajzokból vagy grafikákból –, hanem a művész utolsó alkotói korszakából, az akvarellekből kínál egy kísérletező stációt. Ahogy Gabriela Garlatyová elmondta, „Bacskai Béla az akvarell technikájában mesteri szintet ért el. Akvarelljei rendkívüliek festői eredetiségük, a jellegzetes színhasználat és kézírás, a táj és annak változásai iránti bensőséges érdeklődés révén. Bacskai akvarellszerű festményein a táj elveszíti tárgyias és topografikus leíró jellegét, és kalligrafikus, absztrakt festészeti költészetté alakul át.”

A kísérletezés gesztusát nem elsősorban a táj ilyen „kalligrafikus, absztrakt festészeti költészetté átalakított” vetülésében fogjuk tetten érni, hanem abban a technikai ráhatásban, amelynek Bacskai az akvarelleket alávetette. A már kivitelezett akvarellbe ugyanis „még egyszer beavatkozott, víz fröcskölésével, vagy a régi mesterek módjára állatszőrből vagy lúdtollból készített vizes ecsetekkel – fogalmazott a kurátor. – Nemegyszer havazásnak és fagynak tette ki a téli tájat ábrázoló akvarellt. A természeti jelenségek processzualitása olyan vizuális struktúrákat eredményezett, amelyek közvetlenül a természetre utalnak.”

Ez a kísérlet azonban – amely az akvarell esetében akár destruktív beavatkozás is lehet – jelzi (ismét Gabriela Garlatyovát idézve) „Bacskai lelki rokonságát a művészet természeti lényegével”.