A tetszési index fonákságai

A Nagy Könyv első magyarországi fordulójában közel 400 ezer szavazatból állt össze a TOP 100-as lista, mely a legtöbb voksot kapott 50 magyar és 50 külföldi regény címét tartalmazza. A TOP 100 az átlagolvasót meglepő „aránytalanságokkal” szembesíti. Könnyen lehet, hogy a háziasszonyok zöme két fogás elkészítése között a Háború és békét, A nyomorultakat vagy az Üvöltő szeleket lapozgatja? A lista alapján a válasz látszólag egyértelmű: igen.

A kérdés azonban ennél összetettebb. A legtöbb szavazatot az Egri csillagok kapta, a második A Pál utcai fiúk, a dobogó harmadik fokát pedig A Gyűrűk Ura foglalja el. Már első pillantásra is szembetűnő, hogy a klasszikusok és az ifjúsági regények igen jól teljesítenek; de hol marad a krimi, a sci-fi, a fantasy és a többi, úgymond, szórakoztató műfaj? Merthogy a 100 között ez utóbbiak szinte elenyésző számban lelhetők fel. „Kiderül” viszont, hogy többen olvasnak Tolsztojt, mint Agatha Christie-t, előbb néznek bele pihenésképpen egy Thomas Mann-regénybe, mint a vámpírregényekbe. Az is rettentően érdekes, hogy a lista szerint a legnépszerűbb magyar író vagy ifjúsági regényeket alkotott – vagy a Wass Albert névre hallgat.

Az ilyen jellegű példák természetesen tetszés szerint folytathatók, fordítsuk tehát meg a kérdést. Milyen jó, hogy a magyar listán ott szerepel A száz év magány, A Mester és Margarita, a Bűn és bűnhődés, illetve Az arany ember, az Iskola a határon és a Harmonia caelestis. És mennyire elvárható, hogy egy ilyen listán ott legyen A Da Vinci-kód, A Gyűrűk Ura, A rózsa neve, az ötből négy Harry Potter-regény, a Galaxis útikalauz stopposoknak, avagy A Pendragon legenda, a Piszkos Fred, a kapitány, no meg az Indul a bakterház. Az ilyen felsorolásokból az derülni ki, hogy a TOP 100 értelmezője kedve szerint manipulálhatja az eredményeket, holott a regények valójában összemérhetetlenek. E sorok írója mégsem gondolja azt, hogy ez teljesen így lenne, sőt a továbbiakban – világirodalmi példákat idézve – amellett fog érvelni, hogy a lista sok ponton nem is a benne szereplő szövegek olvasottságáról mond valamit, hanem a szavazás lélektanáról árul el néhány fonákságot.

Kezdjük egy érdekességgel: a listán szereplő, legrégebben írt regény a Robinson Crusoe. Ennek ismertségéhez kétség sem férhet, olvasottságához viszont annál inkább. A mű egészét ugyanis magyar nyelven kevesen olvashatták, mivel a forgalomban lévő Defoe-kiadások legtöbbje ennek rövidített és átírt változata. Ez felvet egy másik dilemmát is. Nevezetesen azt, hogy eszerint nem zárható ki: a listán olyan alkotások is szerepelnek, melyek nem olvasottságot, hanem egyfajta népszerűséget, és mondjuk ki bátran: sznobságot tükröznek. Már itt megfogalmazható tehát e gondolatmenet egyik tanulsága: a TOP 100-nak nem sok köze van a regények tényleges befogadásához. Ez nem elméleti okoskodás, hanem a szavazás logikájával függ össze. Abban az értelemben, hogy tömegeket képes megfertőzni az intézményesített ízlés vírusa. A „hülye leszek elolvasni valamit, ha mások elolvassák helyettem”-típusú felfogás nagyon is benne van a mai kultúrában. Kifogásolható tehát az a vélemény, mely szerint, ha egy tanár az órán ismertet egy irodalmi alkotást, akkor miért lóg ki a zsebéből a ponyvaregény... Nem vesszük észre, hogy ez így is leírható: bizony-bizony, igen sok klasszikus válik egyre inkább korszerűtlenné, és hihetetlenül agyas tud lenni egy kortárs opus. De menjünk tovább.

Nézzük meg, melyik a listán szereplő legfrissebb nemzetközi sikerkönyv. Ez a Harry Potter-könyveket leszámítva valószínűleg A Da Vinci-kód. Most tekintsünk el attól, hogy ebben a műfajban írtak már jobbat is, a probléma itt más természetű. E regény népszerűségét azonnal képes lecserélni egy másik hasonló típusú, összeesküvés-elméletre épülő mű, vagy a szerzőnek egy újonnan lefordított szövege. Vagy (és most kapaszkodjunk meg): ennek sikere miatt olvasottabb lesz a szerző régebbi alkotása. Ha a TOP 100 egy picit később állt volna össze, feltehetően ezen a helyen az Angyalok és démonok tanyázna, mely a pápaválasztás miatt amúgy is aktuális (egyes eladási listák szerint már megközelítette az előbbit). Az is megtévesztő lehet tehát, ha a lista csak a pillanatnyi olvasottságot adja vissza. Van-e olyan példa, ahol találkozhat az eddigi két szempont?

Találunk a TOP 100 között ilyen regényeket is. Teljesen megérdemeltnek tarthatjuk például A Gyűrűk Ura harmadik helyét. Könnyen lehet ugyanis, hogy Tolkien műfajteremtő alkotása ténylegesen tetszési indexet tükröz. Másrészt Magyarországon e szöveg kapcsán inkább arról lehetne beszélni, hogy miért támadható még mindig a fenti két álláspont alapján. Tényleges olvasottságán minden kétséget kizáróan óriásit lendített a belőle készült film, viszont egyelőre köze sincs az intézményesített kánonokhoz. A Gyűrűk Ura sok országban kötelező olvasmány, s magam is inkább ezt adnám az ifjúság kezébe. Ezen tanuljon meg inkább olvasni, mint hogy örökre elmenjen a kedve az olvasástól a régebbi szövegek „nehézkessége” miatt. Vagy itt lehetne említeni a Galaxis útikalauz stopposoknak című sci-fi paródiát is, mely – furcsa egybeesés – maga is tartalmaz egy toplistát. Megtudhatjuk belőle, hogy a Vogon költészet csak a harmadik legrosszabb a világegyetemben, ugyanis az Azgót Költők Nagymestere egy ízben előadta az „Óda a Kis Csomó Zöld Dagadékhoz, Melyet A Hónom Alatt Leltem Egy Nyári Reggelen című poémáját”. De ez még semmi, az univerzum mindenkori legrosszabb költészete ugyanis a Föld nevű bolygóhoz kötődik... No de ez nem az ellenreklám helye, maradjunk a feltett kérdésnél.

A listán tehát olyan regények is tanyáznak, melyek népszerűsége nem légből kapott, hanem el is olvassák őket, sőt az elitgondolkodók körében is tetszést aratnak. És rengeteg olyan regény is létezik, amely eleget tesz e kívánalmaknak, még sincs rajta a listán. Valószínűleg ebben rejlik a TOP 100 ellentmondásossága és egyben szépsége is.