A szívükkel látnak

A gyengén látók és vakok polgári társulása gyűjtést szervezett a bentlakásos iskola melletti játszótér építési költségeinek fedezésére. Mert bár az államnak kellene állnia mindazokat a kiadásokat, amelyek könnyebbé tehetnék az önhibájukon kívül egészségkárosult gyerekek életét, a szükségletek biztosításához a társadalom, a jó érzésű emberek összefogására is szükség van.

– Tavaly ünnepeltük a pozsonyi iskola fennállásának 40. évfordulóját. 1961-től ugyanis a gyengén látó gyerekek oktatása már nem csak Lőcsén zajlik. Jelentős előrelépés viszont 11 éve történt, amikor fővárosi intézményünk megnyílt az iskoláskorú vakok számára is. Előnye az is, hogy szemész szakértők ajánlásai alapján épült, a látáskárosultak szükségletei szerint – tudatja dr. Jozef Šimko igazgató. A gyengén látók is, a vakok is bentlakásos alapiskolában, illetve speciális (kisegítő) alapiskolában tanulhatnak, a látáskárosultak számára művészeti alapiskola működik. A szembetegeknek, de főleg a növendékek szüleinek az iskola mellett üzemelő pedagógiai tanácsadó szakemberei nyújtanak segítséget, hiszen az oktatás mellett fontos a pontos diagnózis felállítása, éppúgy mint a tanácsadás abban, miként lehetne könnyebbé tenni a betegségtudat elviselését. Šimko igazgató visszaemlékezik azokra az évekre, amikor az iskola műszerellátottsága nem felelt meg a szükségleteknek, a kor követelményeinek. – Hiába tudtuk, hogy a fejlett országokban beszélő számítógépek, elektromos nagyítók, vetítők segítségével oktatják a szembeteg gyerekeket, beszerzésükre remény sem volt. A rendszerváltás fordulatot jelentett, korszerű kompenzációs eszközökkel szerelhettük fel a tantermeket. Nemcsak a gyerekek, mi, oktatók is csak ámultunk a beszélő számítógépek, Braille-írógépek láttán, de a jót nagyon könnyű megszokni. A növendékek számára viszont természetes a technika használata, s az is, hogy Braille-írással nyomtatjuk ki a (segéd)tananyagot. Egyet viszont mindjárt elöljáróban hangsúlyozni szeretnék: a mi iskolánkban nem a tananyag mennyisége, csupán az elsajátítás módja tér el a hagyományos iskolák gyakorlatától. Más módszerekkel, formákkal, kisebb létszámú osztályokban foglalkozunk a tanulókkal. A gyengén látók számára kötelező tantárgy a gépírás és az angol nyelv, a választható tantárgyak közé soroltuk a Braille-írást. A vakoknak kötelező a Braille-írás, de a meglevő optikai műszerek kezelésének elsajátítása is, és az szintén természetes, hogy angolul tanuljanak. Más a követelményrendszer a speciális iskola egyes osztályaiban, ahol a halmozottan fogyatékos gyerekeket oktatjuk. Esetükben főleg az önellátás elsajátítására összpontosítunk. A művészeti alapiskola zenei ágazata csak annyiban tér el a többi ilyen típusú intézményétől, hogy a tehetséges tanulók felvételire való felkészítése nálunk ingyenes. A pozsonyi konzervatórium több növendékünk céliskolája, a jó hallású és ügyes kezű diák az intézmény zongorahangoló szakán folytathatja tanulmányait. A pedagógus-igazgató elégedetten nyugtázza: míg 25 évvel ezelőtt zömmel kárpitos vagy kefekötő szakmában érvényesülhettek csak a látáskárosultak, az utóbbi 15 évben továbbtanulási esélyeik nőttek. Negyvenhét növendékük főiskolai, egyetemi képesítést szerzett, jelenleg tizenöten tanulnak tovább. – Az iskola és a kollégium 100 alkalmazottja egy emberként tudatosítja, hogy a mi növendékeink károsodásuk ellenére is teljes életet élhetnek. Integrálásuk azért nehézkes, mert kompenzációs, korrekciós segédeszközökre szorulnak. Teljes értékű művelésük feltétele az egyéni hozzáállás, az odafigyelés, miközben a műszaki segédeszközök is elengedhetetlenek. Hiszen ezek a látásukat pótolják, vagy ha úgy tetszik, egészítik ki – hangsúlyozza ez utolsó mondatot. Kollégáival együtt nem tagadják, bár az állam garantálja az ingyenes oktatást, az intézmény nem tud működni adományok nélkül. – Tavaly a 600 ezer koronás támogatói adományból a gyengén látóknak két tévés nagyító képernyőt, a vakoknak Braille-nyomdát vásároltunk, így most már nagyon sok segédanyagot helyben nyomtatunk a diákjainknak.

Az 1991-ben alakult polgári társulásunk idén az iskola melletti játszótér létesítésére gyűjti az adományokat. Hiszen a mi gyerekeink is éppúgy szeretnek játszani, mozogni, mint az egészségesek. A hinta, a mászóka, a csúszda nemcsak szórakozási, hanem tájékozódási eszköz is egyben. Az iskola önerőből nem képes állni a játszótér felújítási költségeit – nyugtázza a tényeket Veronika Geržová pedagógus, a polgári társulás elnöke. Nyár óta 200 ezer segélykérő levelet juttattak a pozsonyiak postaládájába, a visszajelzés kedvező. Mint annyiszor, most is tapasztalták, hogy főleg a kispénzűek hajlandók segíteni. Hálásak a húszkoronás adományért is, hiszen igaz a mondás: sok kicsi sokra megy. Az emberek szerencsére kezdik tudatosítani, hogy a gyengén látóknak és a vakoknak nem sajnálatra van szükségük. Bár a látásuk nem adható vissza, van lehetőség arra, hogy életüket szebbé, teljesebbé tegyük – mondja nagy lelkesedéssel, majd az igazgatói irodában kiállított oklevelekre, serlegekre hívja fel figyelmünket. A tanulók ugyanis sportolnak (sakk, thorball), rajzversenyeken vesznek részt, és eredményesek. Mindenkinek szüksége van sikerélményre – teszi hozzá az igazgató is, majd iskolanézőbe invitál.

– A folyosókon a tájékozódást nem segíti semmi? – kérdezem.

– A gyakorlat az, hogy az újonc mellé kísérőt állítunk, a növendékek nagyon gyorsan megtanulják a járást – válaszol meggyőződéssel. Folytatná, de egy erős puffanásra leszünk figyelmesek. – Új fiú, nem ismeri a körülményeket, alaposan nekiment az ajtónak – jegyzi meg ijedten, de amikor látja, hogy a nyurga fiatalember folytatja útját a tanterem felé, nem szól a kísérőjének sem. Ám egy másik pedagógus nem hagyja annyiban, a diák hogyléte iránt érdeklődik. Mikor felénk fordul, földbe gyökerezik a lábunk, ugyanis az igazgató másával szembesülünk. – Egypetéjű ikrek vagyunk, élünk-halunk a srácokért – mondják szinte egyszerre. Dr. Marian Šimko adatokat mond: évről évre emelkedik a látáskárosultak száma, gyakori a halmozott sérülés előfordulása. – Az orvostudomány életben tartja az 1000–1500 gr súllyal születetteket, akik között sok a látáskárosult. Készítettem egy statisztikát, 33 növendékünk éretlenül jött a világra. A vakság sajnos gyakran párosul agybénulással, egyéb testi fogyatékossággal, sőt az onkológiai megbetegedés sem ritka. Másképp kell viszonyulni a balesetben látását vesztő gyerekekhez, akik azért viselik nehezebben a károsodást, mert emlékeznek a „színes” világra.

A 14 éves Jezsó Edina hét évvel ezelőtt súlyos égési sérüléseket szenvedett, s részben elvesztette látását. – Hetedikes vagyok, két évet veszítettem, hiszen sokáig voltam kórházban. Sokszor műtöttek, s több plasztikai operáció még vár rám. Komáromban magyar iskolába jártam, de nem okozott nehézséget az átállás. Szerencsére, a szlovák barátok mellett felfedeztem néhány magyar gyereket is. Tudunk egymásról, ha bármelyikünknek rossz a kedve, felkeressük s magyarul vigasztaljuk egymást – közli őszintén, majd némi büszkeséggel elújságolja: a hét végén egyedül utazhat haza. – Az iskolából a nevelőm kísér a buszállomásra, Komáromban pedig a vakok uniójának önkéntese vár, mégis az önbizalmamnak jót tesz az önállóság.

A 11 éves Szalma Peti buzgón bólogatva ért egyet Edinával. – Én kezdetben szomorkodtam, még sírtam is, mert nem nagyon tudtam szlovákul. De sem a gyerekek, sem a tanítók, nevelők nem csúfoltak, sőt nagyon hamar megszerettek. Ha gondban vagyok, itt van a legjobb barátom, a Szúri Matyi és Ollé Feri, és persze Edina is – pereg a nyelve a nagyölvedi kisfiúnak. Elárulja, jobban is tanulhatna, de amikor annyi minden érdekli... Újabban azon gondolkodik, állatorvos vagy „emberorvos!” legyen-e. Hirtelen elbúcsúzik, futtában közli, nem kész a másnapi házi feladata.

– Tanulóink zöme elfogadja másságát, könnyebben beletörődnek fogyatékosságukba, mint a szüleik. A fejlődésnek köszönhetően egyre teljesebb életet élhetnek, hiszen kiváló műszerek „pótolják” szemük fényét. Úgy vélem, az egészségesek feladata, sőt talán kötelessége is hozzásegíteni őket ahhoz, hogy fényben élhessenek.

Ebben egyetértettünk.

A látássérültek nemzetközi napja alkalmából a Henkel Slovensko társaság 350 ezer koronás adománnyal támogatja a játszótér felépítését.

Számlaszám: 2666430073/1100