A szív alakú kő súlya

Csendélet a Dúdor-emlékszobábanA szerző felvételei Az utóbbi években – nincs mit tagadnom – kislányos zavaromban évente egyszer – június vége felé – csak a festő sírjához látogattam el. Ha az időm engedte, elüldögéltem a temető füvében, onnan nézegettem a falut. Az oly sokszor szeretettel megrajzolt vagy átkozódva megfestett falut. Jobbnak láttam messziről nézni azt, amin az ember nem változtathat… A véletlen hozta úgy, hogy nemrég B. I., a költő egy tekintélyes méretű olajképet szállított pozsonyi lakásáról Dereskre. Jó, vittük a képet. Érsekújvárig velünk utazott Cs. Sz., a költő, aki nem teljesen mellékesen csinos nő. Jókat derültünk, hogy egy véletlen baleset során miként szegi majd költő barátjának a nyakát olajképének keretével a másvilágon rajtunk nevető festő. Ugyanis a kép mellett a hátsó ülésen elég szűken maradt hely, így a kép kerete már B. I. vállán nyugodott.

Vinni kellett a képet, s Érsekújvártól Dereskig sok mindent megtudtam az emlékszoba létrejöttéről, meg arról, hogy mi a fészkes fenének kell Pozsonyból oda cipelni egy képet. Igen, mert üres lett a fal, amelyről valaki a rokonok közül leakasztotta a birtokában lévő képet, s hazavitte. Kell valami a helyébe. Sokáig nem fogtam fel, hogy ki kire haragszik Deresken, és miért. Azt se nagyon értettem – ami azóta sem változott –, hogy miként kerül egy színmagyar falu a magyarokat évekig nyomorgató HZDS uszályába. Azt meg egyáltalán nem értettem, hogyha nem a „hosszúnevű szatelitpártocska”, hanem az eredeti nagy testvér áll a háttérben, igazából milyen erők kerítették hatalmukba a tisztes dereski polgárokat – magyarokat. Mire derengeni kezdett valami, akkor jutott tudomásomra, hogy az, aki valamikor HZDS-es polgármester volt, ma az MKP színeiben dirigálja a falut. Ezen a ponton feladtam a valamifajta halovány értelem és összefüggés megkeresését.

Dúdor István sírján a szív alakú kő Annyi bizonyos, hogy HZDS ide, „hosszúnevű pártocska” oda, Dúdor István festőművésznek van Deresken emlékszobája. Igaz, olyan, amilyen. Nem az én ízlésem szerint való. Ráadásul a létrehozására juttatott pénz nagyobbik része nem az emlékszoba tartalmi részét, hanem a „keretet” csinosította. Azt ugyanis erősen kétlem, hogy abból a pénzből, amiről szól a fáma, csak ennyire tellett volna. Két, a közepesnél is alacsonyabb művészi(?) szinten kifaragott fatáblára. Egyik a kocsma falán található, a másik az emlékszobában, ahol a sarokban egy nagy követ jelöl: Itt gördült le a nagy kő, Dúdor Pista szívéről. Lehet, de azóta is görög valahol a gömöri éjszakában. Ha az éppen odavitt, B. I. költő magántulajdonában lévő Dúdor-festményt nem számítom, az igencsak kezdetleges kivitelben elkészített tusrajz-reprodukcióknak legfeljebb szerény dokumentumértéke van. Senki nem vette a fáradságot, hogy a fotósaink archívumaiban még fellelhető arcképeket újra nagyíttassa. Néhány újságcikket, Dúdor Istvánnak ajánlott verset tablóméretre, képzőművészeti formába öntve reprodukáltasson. Arra sem törekedett senki, hogy az egykoron, tragikus halála után meghirdetett Dúdor-mail art reprodukálható darabjaiból néhányat kiállítson. Erre már nem futotta a közpénzből, amit a HZDS osztogatott „hű magyarjainak”.

A festőművész emléktáblája a kocsma falán Ha józan ésszel belegondolok, egy tisztességesen megkomponált és kivitelezett kiállításra már aligha jutna hely a láthatóan bárszerűen kialakított kocsmai hátsó teremben, ahol asztalok és székek is vannak. Egy Dúdor István-emlékszobában ne lennének? Elvégre ez a kocsma volt a törzshelye, s a tábla tanúsága szerint az ihletet is itt kapta, olykor-olykor. Nehéz örökséget hagyott hátra a dereski festő, aki immár csak kortársai kihaló nemzedékeinek nyomában lehet majd a dereskiek festője. Ma ugyanis kicsinyes viszályok közepette emlegetik a nevét. Nem tudni, kinek jó ez. Az azonban mindenképpen különös, hogy azok, akik a mindvégig szűkölködő festőművész képeinek javát birtokolják, nem képesek egy Dúdor István Társaságot megalakítani és bejegyeztetni. Amely aztán jogi személyként gondozhatná mindazt, ami gondozható a művész hagyatékából. Az írásom megjelenésétől kezdve e gondolat tulajdonhányadára jogot formálok, és ha másokkal nem menne, egyedül – mondjuk két hajléktalan társaságában – bejegyeztetem a Dúdor István Társaságot.