A szervezés is művészet

Húsz éve egy padban ültünk a rimaszombati magyar alapiskolában, és te már akkor mindig minden füzetedbe rajzolgattál. De hogyan kötöttél ki végül Bécsben? Besztercebányán végeztem egyetemi tanulmányaimat német nyelv és képzőművészet szakon. Az egyik barátnőm elnyert egy bécsi ösztöndíjat, én pedig többször is meglátogattam. Az első alkalommal azt kértem tőle, vigyen el legalább egy kiállítás-megnyitóra, mert Besztercebányán ilyesmire nem nagyon volt lehetőségünk. Bécsben rögtön az első este elmentünk öt megnyitóra, én pedig eldöntöttem, hogy ha elvégzem az egyetemet, itt fogok élni.  A diplomaosztó után fogtad magad, és elköltöztél az ismeretlenbe? Ez nem volt már számomra ismeretlen terep, mert addigra sokszor jártam Bécsben, ismertem sok művészt és galeristát. Az egyetemi dolgok mellett sok portrét és figuratív képet festettem, amiről a tanáraimnak fogalmuk sem volt. Szerettem volna ezeket a képeket valahol kiállítani. Pozsonyban 22 galériát jártam be a portfóliómmal, Budapesten ötvenet. Kezdő művészekkel azonban sajnos egyik helyen sem foglalkoztak, azt mondták, jöjjek vissza, ha elvégeztem az egyetemet. Bécsben viszont szerencsém volt. Találtunk egy kis éttermet, ahol festmények voltak kiállítva, viszont a művészi szintjük nem felelt meg a hely adottságainak. Ezért megkérdeztem a tulajdonost, szervezhetek-e ott egy kiállítást, és igent mondott. Attól kezdve havonta szerveztem nekik kiállításokat. Először a saját festményeimet vittem, aztán jöttek más művészek, először egyéni, majd csoportos tárlatok. Három évig ingyen szerveztem a kiállításokat, s csak utána kezdtem el vele üzletszerűen foglalkozni. Több mint húsz államban szerveztem kiállításokat, nyolc-kilenc ország neves galériáival vannak üzleti és szerződéses partneri kapcsolataim, és sok neves külföldi művészvásáron veszek részt.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271269","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"472","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Hogyan képzeljen el egy laikus egy művészvásárt? Különböző galériák, kiállítás-szervezők kibérelnek bizonyos nagyságú standokat egy vásárcsarnokban, és ott próbálják marketingelni és menedzselni a művészeiket. Arról, hogy ki állíthat ki egy művészvásáron, szakmai zsűri dönt, de olyan is van, amikor a szervezők szólítanak meg engem. Nemrég  Cannes-ban jártam, ahol a 3000 jelentkező közül sikerült bejutnom a 70 kiállító közé, s közülük csak hat volt külföldi. A párizsi Louvre-ban minden évben két művészvásárt rendeznek, május-júniusban 450, októberben 900 galéria van jelen. Itt már negyedik éve veszek részt rendszeresen. Legutóbb pedig a dubaji művészvásáron jártam. Elégedett lehetek, mert nincs saját kőgalériám, és néhány éve még nem vettek volna be a művészvásárokra. Azóta viszont nyitottak, és most már kulturális művészeti menedzsereket is befogadnak. Néha egy vásáron már több a menedzser, mint a galériatulajdonos.  Szeretnél egyébként saját galériát? Régebben ez volt az álmom, de most már úgy gondolom, nincs rá szükségem. Fiatal vagyok, flexibilis, dinamikus, imádok utazni, szerintem a négy fal között meghalnék. Így látom ezt most. Egy-két hónapon belül megnyílik az online galériám, ahol minden belföldi és külföldi vevő, gyűjtő egy kattintással megvásárolhatja az általam képviselt művészek alkotásait.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271272","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]]  Hány művésszel dolgozol együtt? Már 15 éve benne vagyok ebben a brancsban. Több mint 5000 művészt képviselek, s közülük évente körülbelül 500 művésszel dolgozom együtt. Napi szinten 5–15 művésztől kapok életrajzot, portfóliót. Ezeket alaposan átnézem, s utána döntök.  Mi alapján döntesz?Mivel magam is képzőművészetet tanultam, és most már 15 éves gyakorlatom is van, hallgatok a megérzéseimre. Egyúttal figyelem azt is, mit tudok értékesíteni, mire vannak igényei a vásárlóimnak, gyűjtőimnek. Milyen trendek vannak ma a művészetben? Jelenleg nagyon megy a pop-art. Sok művész összeköti a pop-artot valami mással, egy kis impresszionizmussal, kubizmussal vagy valami nagyon személyes témával. De a klasszikus olajportrék is sikeresek. A színek közül most az arany a trendi. A tájképeket viszont Ausztriában ugyan el lehet adni, de a művészvásárokon egyáltalán nem látni ilyesmit. Nagyon sok az absztrakt, de ezt is próbálják valahogy megújítani. Például nem vászonra, hanem ládákra fest a művész. Az egyik művészvásáron egy New York-i galéria festett esernyőket állított ki. Ez már inkább a dizájn területe, de mivel minden egyes esernyő egyedi, ezért művészet is. De dolgoznak a művészek UV-fénnyel is, mások kávéval vagy narancslével festenek, ám ilyenkor arra is kell figyelni, hogy mi történhet később a képpel, hogyan változhatnak meg az árnyalatai. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271273","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"360","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Milyen típusú képekre van ma igény? Attól függ, milyen kultúráról van szó. Párizsban például nagyon megy az absztrakt és a figuratív festészet, viszont az aktok nem. Ők arra nem igazán nyitottak. Dél-Franciaországban a pozitív színek a meghatározóak. Ausztriában viszont nagyon felkapott az akt, a portré, a tájkép és az absztrakt is. Dubajban egyenesen meg van tiltva, hogy olyan festményeket állítsunk ki, amelyen meztelen vagy lengén öltözött a modell. Ott 90%-ban absztrakt képeket prezentálunk.  Más megkötések is vannak? Igen, vannak vásárok, ahol nem szabad politikai témájú képeket kiállítani. Amerikában viszont semmilyen megkötés nincs. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271274","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Általában hány műalkotást visztek egy művészvásárra? Az attól is függ, mekkora területet bérlünk. Tavaly a Louvre-ban volt egy 36 négyzetméteres standom – ez nagynak számít, mert 9 m2-nél kezdődnek a standok. Itt 36 művész munkáit állítottam ki, s közülük húszan el is repültek Párizsba, családostul, barátokkal. Ez összesen 115 embert jelentett! Természetesen bejöhetnek a standra, de kellenek szabályok: beosztottam őket órákra, hogy egyszerre csak 2-3 művész legyen ott, ne takarják el az alkotásokat. Legalább élőben láthatják a munkám egyik legfontosabb részét, az installációtól kezdve a tárgyalásokon keresztül az eladásig. Betekintést kapnak a tevékenységemnek egy olyan részébe, amelyet különben nem láthatnának. Egy-egy művészvásárról több kiló névjegykártyával jövünk haza, s az még egy jó tíznapos munka, amíg mindenkinek visszaírunk.  Hogyan szúrod ki, hogy ki a potenciális vásárló? Több képzésen is részt vettem, de orr is kell hozzá. Már az sokat elárul, ki hogyan figyeli a műtárgyakat. Észre lehet venni, ki mozog profin. Van, aki a vásznat is megnézi, mert lehet egy kép tökéletes, ha olyan vászonra van festve, ami néhány év múlva be fog hullámosodni. Van vásárló, aki nagyon kíváncsi a művész életútjára, van, akit ez egyáltalán nem érdekel, csak beleszeretett az alkotásba. Valaki sztorit vásárol, fontos tudnia, mit élt át a művész az alkotás alatt, más pedig szereti előbb átgondolni a saját interpretációját. És olyanok is vannak, akik kimondottan nagy neveket vásárolnak. Én szeretek nemcsak profi, hanem amatőr művészekkel is együtt dolgozni, megadom nekik azt a lehetőséget, amit én annak idején nem kaptam meg.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271275","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Mennyiért kelnek el a képek egy művészvásáron? Amiket én kiállítok, azok 500 eurótól 20 000 euróig tartó intervallumban mozognak. A pontos ár művésztől és életrajztól függ. Ha a művész megfelel bizonyos kritériumoknak, kiállítások száma, eladott képek száma stb., akkor a következő évben 10%-kal fel tudjuk vinni a képek árát. Sokan invesztíciónak tartják a műtárgyakat, vagyis azt várják, hogy ha valamit ma megvesznek, az jövőre drágább lesz. Egy profi művész ezért sem hagyhatja abba az alkotást, mert elveszíti a karrierjét és a presztízsét. Kik vásárolnak manapság műtárgyakat? A középkategóriát ügyvédek, orvosok alkotják, akik imádják a művészetet. Jellemzően ők azok, akik befektetésnek is tartják a műtárgyakat, és velem is folyamatosan kapcsolatban vannak, érdeklődnek, hogyan alakulnak az eladott alkotások árai. De természetesen ott vannak a milliomosok is, akik pusztán a művészet szeretete miatt vásárolják a képeket. Menedzserként milyen kihívásokkal szembesülsz? Nagyon sokféle feladatot kell megoldani. Néha egy-egy művészvásár előtt a képek becsomagolása is művészet! Harmincévesen jöttem rá, hogy milyen sokat adott nekem a sakk. Apukám tanított meg játszani, és hozzá vagyok szokva, hogy mindig több lépéssel előre nézzek, legyen B, C és D tervem is. Mert tényleg bármi közbejöhet. Egyszer Párizsból hazafelé eltört a szállítójármű slusszkulcsa, úgy ragasztottuk össze, hogy valahogy haza tudjon indulni a tárlat képeivel. Mindenre fel kell készülni. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"271276","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"320"}}]] A rengeteg szervezés közben van időd arra, hogy te magad is alkoss? Nagyon ritkán. Most inkább a hároméves kislányommal, Léonival alkotok. Ő is fogékony rá, de a zenét még jobban szereti, mint a festést, rajzolást. Jár zene- és tánckörbe, de hordom magammal a művészvásárokra is. Párizsban ki is állítottuk az egyik kis festményét – ő a legfiatalabb, akinek a képe ki volt állítva Párizsban a louvre-i művészvásáron! Menedzselek egy nyolcéves kislányt, őt hatévesen sikerült kiállítanom Párizsban, de most Léoni megelőzte. Ő már ebbe született bele, már most rengeteg művészt és galeristát ismer. Ha szeretne ezzel foglalkozni, akkor majd továbbviszi, én megadom neki hozzá az alapokat. Vannak még olyan céljaid, amelyek nem teljesültek? Szeretnék egyszer egy művészvásár főszervezője lenni. Mindenkinek azt ajánlom, hogy kövesse az álmait. Sok ember csak fantáziál, de nem tesz semmit azért, hogy teljesüljön az álma. Pedig tényleg minden lehetséges, csak keményen menni kell utána. Külföldiként, nőként nehéz volt elkezdeni ezt a szakmát, mert a galeristák, gyűjtők 90%-a férfi, néha rám is azt hitték, amikor láttak a standon, hogy művész vagyok. Ma már sokan gratulálnak, azt mondják, a standomhoz egy 40-50 éves férfi galeristát vártak. Nagyon élvezem, amit csinálok, és másoknak is ezt tanácsolom, hogy élvezzék az útjukat az álmuk felé, mert az út még fontosabb, mint a cél.