Hittem is, meg nem is, hogy a Gyár jóvoltából a város népe a főtéren élvezheti a világhíres, Guinness-rekordos, száztagú cigányzenekar bazseválását.
A száztagú a főtéren
Hittem is, meg nem is, hogy a Gyár jóvoltából a város népe a főtéren élvezheti a világhíres, Guinness-rekordos, száztagú cigányzenekar bazseválását. A US Steel, amely májusban egy galaktikus méretű tűzijátékkal már megörvendeztette Kassa lakosságát, karácsonyi ajándékkal is kedveskedni kívánt, és ilyenkor ugyebár nem illik rákérdezni az árra, pénz nem számít. A száztagúak hitték is, meg nem is, mi vár rájuk. Nagy teljesítményű fűtőberendezések ide vagy oda, egy szabadtéri színpadot nem lehet rendesen kifűteni, a zenészek nagykabátban pislogtak nagyokat, aztán mégiscsak elővették féltve őrzött hangszereiket. Hosszas rábeszélésre, két szlovák kollégával karöltve indultam a nagy eseményt szakmai alapon megtekinteni. Egyikük már látta a zenekart a tévében, és igencsak kifeküdt tőlük, másikuk, fiatal lányka, muszájból dugta ki az orrát a meleg irodából. Nos, ezek ketten később akkora csárdást roptak a kassai főtéren, hogy hajaj! A forró ritmusokat néhány pohár forralt bor is kísérte, az utcai árusoknak is jó napjuk lehetett. Szórakoztató volt. Ökrös Oszkár cimbalom-guru valószínűleg életében először géppuskázott bőrkesztyűben, a többi kilencvenkilenc zenész is vacogott rendesen, ám egy idő után láthatóan kezdték sportosan venni a dolgot, jól fogyott a rumos tea a színpadon, a többezres közönség pedig lassan kezdett bevadulni, beleértve a hivatalból fagyoskodókat is. Én legalábbis most láttam életemben először táncoló szolgálatos tűzoltókat és utcaseprőket, mit mondjak, nagy élmény volt. A száztagúak sem feledik Kassát, állították a koncertet követő gyors közvélemény-kutatás során. Sosem játszottak még ilyen körülmények között. Egyikük féltett munkaeszközét is a kezembe nyomta, pengessem csak meg, mennyire elhangolódik a hegedű mínusz tíz fokban! Ráadásul délelőtt jól megszívatták őket a határon, több órán át léptek befelé. Megérte. Nem lát s nem hall ilyet minden este a kassai korzó népe, amely hamar elsodorta mellőlem csárdásozó kollégáimat. Másnap mindketten elégedetten csettintgettek, mondván, ezek a magyarok azért tudnak valamit. Én meg kihúztam magam.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.