A Star Wars-család fekete báránya

A Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet az első film a George Lucas által megálmodott, de azóta már gazdát cserélt univerzumban, amely nem a Skywalker család generációkon átívelő sagájának újabb epizódja, hanem különálló alkotás, egy spin-off, amely ugyanakkor ezer szállal kötődik a fősodorhoz. Leginkább a IV. részhez, lévén annak közvetlen előtörténete. Talán még rémlik, hogy az Egy új reményben emlegetnek egy akciót, melynek során sikerült megszerezni a Halálcsillag terveit, és ezért néhány hős lázadó az életével fizetett. Nos, ez a bizonyos öngyilkos küldetés lett a Zsivány Egyes alaptémája, e köré kerekített a rendező, Gareth Edwards egy meglepően sötét tónusú, látvány- és akcióorientált háborús sci-fit. Részben előzményfilmről lévén szó, néhány sötét folt is megvilágítást nyer, megnyugtató választ kapunk például arra a hosszú évtizedek óta levegőben lógó, a Birodalom rajongóinak életét megkeserítő kérdésre, hogyan lehettek annyira bénák a Halálcsillag tervezői, hogy tálcán kínáltak fel a lázadóknak egy gyenge pontot, egy szellőzőnyílást, amelybe ha beküldenek két protontorpedót, az egész monstrum darabkáira robban szét.

A film ugyanakkor felvet egy sor újabb kérdést, például hogy mi is valójában ez a szent város a Jedha bolygón (és a névbeli hasonlóságon túl mi köze van a jedikhez), mi a szerepük a Chirrut Îmwéhez (Donnie Yen) hasonló szerzeteseseknek, vagy hogy miért fordult szembe a „terrorista” Saw Gerrera (Forest Whitaker) a Birodalom után a lázadókkal is. Ezek egyikére sem kapunk kielégítő választ, és tekintve, hogy ennek a filmnek már elkészült az előzménye meg a folytatása is, valószínűleg soha nem is fogunk. Az utalások mellett az új karakterek is elég izgalmasak, szinte mindegyikük megérdemelné, hogy részletesebben is foglalkozzanak az előtörténetével és a motivációival, de hát a játékidő véges, a nézők többsége pedig inkább a lézerágyúkra, a birodalmi lépegetőkre, az X-szárnyúkra meg az akció- és látványorgiára kíváncsi (nyugi, ezekből van bőven). Így viszont nagyon nehéz azonosulni bárkivel is a főhősök közül, vagy akár sajnálkozni az elvesztésük miatt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"257833","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A sztori középpontjában Jyn Erso (Felicity Jones) áll, az elárvult, öntörvényű és kezelhetetlen, a napjait pitiáner bűnözőként tengető fiatal nő, akit kezdetben a legkevésbé sem hoz lázba a lázadás ügye, és végül csak személyes okból, a birodalmiak által behálózott apja, Galen Erso (Mads Mikkelsen) megmentése végett vállalkozik a küldetésre, amely úgy mellékesen az egész galaxis sorsát is eldöntheti. Egyáltalán nem a megszokott makulátlan hős tehát, ahogy ebben a filmben az eddig olyannyira nyilvánvaló határvonal is elmosódik a jó és a rossz oldal között. A lázadók olyan dolgokat is elkövetnek az ügy érdekében, amit korábban kizárólag a Birodalommal azonosítottunk (gyilkosság, kínvallatás), szövetségük pedig egyáltalán nem egységes, mérsékeltebb és egészen radikális szárnyra bomlik (utóbbi fő képviselője a már említett Saw Gerrera, aki a terrorakcióktól sem riad vissza). Az alapszituáció és a karakterek ilyen árnyalása a legnagyobb újdonsága és egyben a legnagyobb pozitívuma is a filmnek. Ugyanakkor ennek is megvan az ára: az a bizonyos hiányérzet, amit már említettem a bevezetőben. Rajongók generációi számára ugyanis a Csillagok háborúja elsősorban egy modern népmese, melyben a semmiből induló, de nagy dolgokra hivatott, különleges erővel bíró főhős a nehezebbnél nehezebb próbatételek után, legyőzve a gonoszt elnyeri végső jutalmát. Ilyen típusú karakter Luke és Rey is. Őket pillanatok alatt a szívünkbe zárjuk és azonosulunk velük – a mindenkit ellenségnek tekintő, rideg Jyn Ersóval ez már sokkal nehezebb, talán a valódi lelkesedés és elhivatottság hiánya miatt. A Birodalom viszont hozza a kötelezőt: a Halálcsillag-projektért felelős igazgató, Orson Krennic (Ben Mendelsohn) kegyetlen, törtető és kellően galád, Darth Vader pedig soha nem volt még ennyire félelmetes. Csak két rövid jelenet jutott neki, de ne csodálkozzunk, ha a második után a gyereket sírva kell majd kivezetni a moziból.

STAR WARS-T AZ ISKOLÁKBA!

Az első önálló Star Wars-film önmagában egy roppant izgalmas és látványos háborús sci-fi, nem túl bonyolult cselekménnyel, viszont árnyalt karakterekkel. Ugyanakkor annak ellenére, hogy ezer módon tiszteleg az eredeti trilógia előtt (autentikus díszlet, egy-két régi szereplő „feltámasztása”), komor hangvételével és burkolt mítoszrombolásával a Star Wars-család mindenkori fekete báránya marad. Ezért leginkább azoknak ajánlanám, akik egyetlen Star Wars-filmet sem láttak korábban, még akkor is, ha a kánon ismerete nélkül néhány utalás nem lesz egészen világos. Rájuk az újdonság erejével tud még hatni például a grandiózus finálé is, a földön, levegőben és űrben vívott többfrontos küzdelem, és nem tűnik majd fel, hogy valójában a klasszikus trilógia csatajeleneteinek felturbózott egyvelegét látják.