A pillangó szárnyán

Nem tudom, ki hogy van vele, a pillangóeffektus megnevezés számomra nagyon líraian hangzik, és ha valaki nem tudná, mit is jelöl (miért is lenne köteles mindenki mindent tudni?): azt az elméletet nevezik így, amely szerint a világban minden mindennel összefügg, és néha a legjelentéktelenebbnek látszó esemény is hatalmas változásokat vonhat maga után. ĺgy például, ha Brazíliában egy pillangó meglebbenti a szárnyát, abból Japánban akár még hatalmas vihar is lehet.

Az Eric Bress és J. Mackye Gruber rendezte, The Butterfly Effect című amerikai sci-fi tájainkra csak DVD formában jutott el, magyar címe nincs is a filmnek, a cseh változat Osudový dotek (Végzetes érintés) címen került a boltokba és a kölcsönzőkbe. „Izgalmasabb, mint A hatodik érzék”! Ezt nem én állítom, hanem a forgalmazók, a film borítóján. Ajánlónak ez valóban elég izgalmas, mert valljuk be, M. Night Shyamalan filmje olyan jól sikerült „félős mozi”, hogy még magának a rendezőnek sem sikerült a későbbi alkotásaival túlszárnyalnia. Szóval a néző fel van csigázva, és meg akar győződni róla, hogy valóban így van-e.

És mindjárt az első kockákkal belecsöppenünk a történet kellős közepébe, jobban mondva inkább a második harmadába. De ez csak egy idő után derül ki persze. Eleinte nagyon kusza minden, aztán kezd tisztulni meg összeállni a kép, és egyből rájöhetünk, hogy a lírai címmel ellentétben a film korántsem az. Evan Treborn (Ashton Kutcher) különös defektusban szenved: időnként – főként olyankor, ha valami megrázó dolog történik vele vagy körülötte – kiesik az emlékezete néhány percre, és nem tudja felidézni a történteket. Mivel apja hasonló problémával küzdött, és olyan súlyossá vált az állapota, hogy végül zárt osztályra került, anyja pszichológushoz viszi a gyereket. A pszichológus azt tanácsolja a kis Evannek, hogy írjon naplót, és az talán segít abban, hogy újra fel tudja idézni emlékezetében a kiesett perceket. A tanács hasznos, mert Evan rájön: a jegyzetei segítségével nemcsak hogy fokozatosan fel tudja idézni, mi is történt életének egy-egy drámai pillanatában, hanem vissza is jut a felidézett időszakaszba. S mivel a jelenben egy régi tragédiának köszönhetően egyik gyerekkori barátja élete zátonyra futott, Evan kihasználja az időutazást, és abban reménykedik, ha ott és akkor valamit másképp csinál, megmentheti a barátját. Ő lesz a pillangó, aki visszarepül a múltba, hogy másként lebbentse meg a szárnyát. És a dolgok valóban másként alakulnak, ám nem egészen úgy, ahogy Evan elképzelte. Többet nem szeretnék elárulni, mert ha ezt a filmet valami miatt érdemes megnézni, akkor az a csavaros (bár olykor talán túlcsavart) történet, nem pedig a színészi játék. De azért talán nem kell mindig mindent elhinni, amit egy film borítóján olvasunk...