A perfekcionizmus csapdái, avagy Peter Gabriel a téli stadionban

A Back to Front című turné 2012 szeptemberében indult Kanadában, aztán az USA következett, majd Európán szántott végig az albumon közreműködő zenészekkel megerősített produkció. Az idei állomásokat már ráadásturnéként hirdetik, amely decemberben Dublinban, a 62. koncerttel ér majd véget. A nagy érdeklődés miatt folyamatosan újabb és újabb helyszíneket „kellett” beiktatni, így fért be Pozsony is a menetrendbe, 39. állomásként. Mostanra már óramű pontossággal működik a gépezet. A koncert minden egyes másodperce megtervezett, a dalok sorrendjétől a fénytechnikán és a „spontán” gesztusokon át a fotósok kedvéért abszolvált mozdulatokig. Szegény fotósokkal amúgy jól elbántak Pozsonyban: a koncert közepéig hátul kellett ácsorogniuk, hogy aztán három dal erejéig kattogtathassanak, majd a szervezők gyorsan kiterelték őket az épületből, miközben a nézőtéren bárki kedvére fotózhatott és videózhatott. De nézzük, mit láttunk mintegy hétezren. Aki utánajárt a neten, nem lepődött meg, hogy a koncert akusztikus blokkal kezdődött. Gabriel egy-egy zenész kíséretében a zongoránál ülve igyekezett meghitt atmoszférát teremteni, ez azonban egy kivilágított stadionban nem sikerülhet, mint ahogy nem is sikerült. Amikor lekapcsolták a lámpákat, beindult a fénypark és az elektronika, végre igazi koncerten érezhettük magunkat. A harmadik blokkban aztán elhangzott az ominózus album, kristálytisztán, egyetlen hamis hang nélkül. Egyébként minden koncertről CD készül, amelyet az énekes honlapján lehet megvenni. Szóval hízik Peter Gabriel bankszámlája, ahogy azt már 1986-ban, a zseniális, önironikus Big Time-ban is megénekelte. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy nem érdemli meg a pénzt. Hangja még mindig fantasztikus, a zenészek is szépen tették a dolgukat. Az élményt a mai stadionkoncertekhez mérten visszafogott, ám fantáziadús vizuális körítés volt hivatott tetézni. Ám mivel Gabriel csupán a koncert elején és végén kommunikált a közönséggel, a nézők egy idő után kezdtek úgy viselkedni, mintha egy tökéletes musicalt néznének. Az egész túl steril és pontos volt ahhoz, hogy megszülethessen az igazi bulihangulat. De ezt rögtön vissza is szívom, mert nehogy már az legyen a bajom, hogy túl tökéletes produkciót kaptam…