A parlagon hagyott kastély

Rengeteg levéltári, történészi munkát, többórányi felvételt, számos videóinterjút követően körvonalazódik a forgatókönyv, a napokban fejezték be ennek első verzióját. A helytörténészekkel, szakértőkkel folytatott beszélgetések egy részét az oroszvári kastély belterében készítették, a stáb eközben a kastély állapotát is lencsevégre kapta. „Ez sürgős feladat volt, mivel nem kizárt, hogy a közeljövőben elkezdődik a kastély komplex felújítása” – magyarázza Czímer Gábor, akit olvasóink lapunk munkatársaként ismerhetnek. „Ezzel a kastély évekre megközelíthetetlenné válna.”

A dokumentumfilm ötlete a pandémia idején, a Jakubecz-Reiter házaspár oroszvári sétái során született. Reiter Éva idegenvezető, jól ismeri a környék nevezetességeit – ő vetette fel elsőként, hogy forgatni kellene a kastélyról, árulja el Jakubecz László, aki egyébként a Pátria rádió hírszerkesztője és műsorvezetője. Az ötlet egyre konkrétabb formát öltött, rövidesen a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás is szárnyai alá vette, egyik alapítója is dolgozik a projekten. „Papp Sándor történész-levéltárosként háttéranyagokkal, történészi kutatással segíti a munkánkat” – emeli ki Jakubecz László.

Az, hogy valaki forgasson az oroszvári kastélyban, finoman fogalmazva sem túl gyakori, már csak azért sem, mivel egy miniszterelnökség alá tartozó objektumról van szó. A filmes projekt számára sikerült azonban soron kívüli engedélyt szerezniük: egyetlen napot tölthettek bent, ezalatt a kastély összes zugát bejárták, beleértve a tetőt és az épület jellegzetes arculatáért felelős négy tornyot. Közben természetesen forgattak. „Van, ahol fóliába csomagolt oszlopok árulkodnak az állagmegőrző munkálatokról, és vannak olyan termek, ahol jelentősen megsérült, egy-két helyen gyakorlatilag meg is semmisült az értékes belső burkolat” – meséli Czímer Gábor. „A legsúlyosabb állapotok az északi szárnyban uralkodnak, ahol nagyjából tíz méter hosszan szakadt be az első és a második emelet közötti födém: ezen a helyen gerendák ágaskodnak, mindent építkezési törmelék borít.”

A kastély legértékesebb terme a lovagterem, melyben gazdagon díszített faburkolat, falfestmények és színes, gótikus stílusú ablakok találhatóak. A faburkolat és a festmények állapota többé-kevésbé ép, de jóformán hiányzik a padló. Van olyan terem is, melyben ideiglenes vaskonstrukcióval erősítették meg a mennyezet faburkolatát, hogy ne szakadjon le.

A kastély egy kisebb része átesett egy kisebb felújításon a kilencvenes években, melyet Lengyelországból érkezett restaurátorok végeztek. Lezajlott a kápolna falainak, a stukkók és a karzat felújítása, a munkák eredménye azonban nem közelíti meg egy modern rekonstrukció színvonalát, mondja Czímer Gábor. „Egy ponton valószínűleg elfogyott a pénz, és ahogy abban a pillanatban a restaurátorok elhagyták a helyszínt, azt mi pont olyan állapotban találtuk meg” – fűzi hozzá. Az elmúlt időszakban csupán annyi történt, hogy bedeszkázták a betört nyílászárókat, hogy a galambok ne tegyenek nagyobb kárt a beltérben.

A kérdés kézenfekvő: miért hagytuk, hogy ilyen óriási érték az enyészet útjára lépjen? Bizonyára sokan emlékeznek a kastélyt övező tulajdonjogi perre, mely több mint egy évtizeddel ezelőtt zárult le. A Szlovák Alkotmánybíróság ekkor elutasította a pannonhalmi bencések keresetét, s bár a szlovák állam lezártnak tekinti az ügyet, Jakubecz László elmondása szerint több szakértő is azt feltételezi, hogy a felújítási munkálatok csúszása a tulajdonjogi viszonyok körülötti bizonytalanságból fakadhat. A dokumentumfilm a tervek szerint a tulajdonjogi pert és az ezzel kapcsolatos összefüggéseket is felgöngyölíti majd.

A kastély két utolsó tulajdonosa, Stefánia belga királyi hercegnő és férje, Lónyai Elemér végrendeletükben a pannonhalmi bencéseket jelölték meg a kastély és a birtok örököseinek. A kastély tulajdonvitájában fontos szerepet játszanak a Beneš-dekrétumok, melyek alapján az ilyen jellegű tulajdonokat elkobozták. A Pozsonnyal szembeni, a Duna túloldalán elterülő mikrorégió, melybe Oroszvár is tartozik, viszont csak 1947-ben került Csehszlovákiához – a Beneš-dekrétumok születésekor tehát nem  volt még az ország része. A Beneš-dekrétumokat csak a mikrorégió hozzácsatolását követően érvényesítették – egyrészt tehát ez vethet fel tulajdonjogi kérdéseket.

Másrészt pedig az, hogy az utolsó tulajdonosok végrendeletének van egy kitétele. „Ez a kitétel arról szól, hogy amennyiben bármilyen oknál fogva a kastély nem kerülne a végrendeletben megjelölt tulajdonosához, tehát a pannonhalmi apátsághoz, akkor a Római Bencés Provinciához kellene, hogy kerüljön” – magyarázza Jakubecz László.

A filmkészítők a pannonhalmi apátság képviselőit is szeretnék megszólaltatni, a tervek szerint Várszegi Asztriktól, a pannonhalmi főapáttól is kérnek majd interjút. Pannonhalma egyébként is fontos helyszín, hiszen itt van eltemetve a két utolsó tulajdonos, akik a második világháború után ráadásul ide menekítették vagyonuk egy részét is. „1944-ben kérték a pannonhalmi bencések segítségét, itt kaptak menedéket és ide vitték át fantasztikus, 4500 kötetes könyvtárukat is” – mondja Jakubecz László.

A dokumentumfilmben megszólal Radoslav Ragáč történész-levéltáros, a műemlékvédelmi hivatal volt vezetője, Ivor Švihran pozsonyi helytörténész, idegenvezető és Juraj Hradský is, a Rusovce – Oroszvár – Karlburg című kötet szerzője.

A film a kastély fénykorát is feleleveníti: Reiter Éva idegenvezető a tulajdonosok mindennapjairól, szerelmeiről, kalandos és romantikus élettörténetéről mesél majd. Brogyányi Mihály helytörténész is megszólal a filmben, csakúgy, mint Barczi Gyula művészettörténész, a Soga aukciósház vezetője, illetve Korpás Árpád idegenvezető, a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás egyik alelnöke.

Jakubecz László és Czímer Gábor dolgoztak már közösen dokumentumfilmen – A magunk módjára üvölteni Kassák Lajos élettörténetén keresztül boncolgatta a művészet és a politikai ideológiák viszonyát. Jelenlegi filmes projektjük egyelőre keresi a rendezőjét, de azt elárulták, hogy szeretnék megszólítani Dér Asiát, aki A magunk módjára üvölteni rendezője volt. És hogy mi fogalmazódott meg bennük a forgatókönyv fejlesztése során? „Van itt egy csodálatos kastély Pozsonyhoz közel, lehetne ez egy közös pont mindnyájunk számára” – fogalmaz Jakubecz László. „Egy olyan pont, amely összeköti az itteni és magyarországi magyarokat, de a magyarokat és a szlovákokat is, hiszen mindannyiunk érdeke, hogy a kastély ne dőljön össze. Minél nagyobb közönséghez jut el a film, annál nagyobb nyomást tudunk a döntéshozókra gyakorolni.” A filmet a 2025-ös év második, legkésőbb a 2026-os év első felében szeretnék bemutatni.