A népdal és a népzene ünnepe

A gazdag hagyományra visszatekintő verseny több évig szünetelt, megrendezésére 2000-ben a Pátria rádió, a Csemadok Országos Tanácsa és a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete vállalkozott. Idén is e három intézmény szervezésében valósult meg a fesztivál, amelyre közel száz jelentkezőből válogatta ki a zsűri a legjobbakat. Azok, akik nem jutottak be a döntőbe, bizonyára szomorúan vették tudomásul a tényt, az azonban mindenképpen örvendetes, hogy Dél-Szlovákia magyarlakta falvaiban, városaiban ilyen sok hagyományőrző csoport tevékenykedik. Az pedig külön öröm, hogy nem csupán az idősebb nemzedék tartja fontosnak szülőfaluja, szűkebb és tágabb szülőföldje népi kultúrájának – Kodály Zoltán szavaival élve –, zenei anyanyelvének őrzését, hanem a fiatalabb, sőt a legifjabb nemzedék is. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a Tavaszi szél vizet áraszt… döntőjének legfiatalabb versenyzője nyolc-tízéves lehetett. Úgy tűnik tehát, a harmadik évezredbe lépve sem kell aggódni amiatt, hogy a fogyasztói társadalom, a kommersz kultúra térhódítása eltünteti, elsorvasztja népi kultúránk értékeit. Ebbéli reményét fejezte ki a résztvevőket köszöntő Papp Sándor, a Pátria rádió főszerkesztője, Czimbalmosné Molnár Éva, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatója és Miklósi Péter, a Csemadok Országos Tanácsának alelnöke. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Boros Miklós, a Magyar Köztársaság szlovákiai nagykövete is.

A seregszemlén fellépő csoportok között voltak régi ismerősök, húsz-harmincéves múlttal rendelkezők, de voltak olyanok is, amelyek csupán egy-két éve alakultak. Ez mindenképpen biztató, hiszen azt jelzi, hogy a népzene, a népdal olyan forrás, amelyből mindig érdemes meríteni, s amely nem csupán az előadókat tölti fel – az éneklés, a zenélés öröme áradt szinte valamennyi fellépőből –, hanem azokat is, akik hallgatják őket. Mint például a Tavaszi szél vizet áraszt… népes közönségét: sokan nem voltak restek, együtt énekelték a népdalokat a csoportokkal, vagy önkéntelenül is besegítettek a citerazenekaroknak a taktus verésével.

Idén a Zoboralja volt a „legnépszerűbb“, ugyanis ennek a vidéknek a népdalait hallhattuk leggyakrabban. Emellett természetesen felcsendültek csallóközi, gömöri, szatmári, kisalföldi és palóc dallamok is.

Nem szokás ugyan, hogy egy fesztiválon a zsűri tagjai is színpadra lépjenek, ezúttal azonban nagy kár lett volna kihagyni az alkalmat, mivel a zsűri tagjai között foglalt helyet Szvorák Katalin Liszt- és Kodály-díjas népdalénekes, valamint Agócs Gergely népzenekutató. Élvezetes előadásukban Zobor vidéki lakodalmasokat és nógrádi juhásznótákat, dudanótákat hallhatott a közönség.

Nem volt könnyű dolga a dr. Alföldi Borus István, a Bartók rádió zenei igazgatója vezette zsűrinek, így nem csoda, ha közel egyórás tanácskozás után hozta meg döntését. A Tavaszi szél vizet áraszt… döntőjének résztvevői közül a következők kaptak nívódíjat: az énekes szólisták kategóriájában az alsóbodoki Holecz Ilona; a női, férfi- és vegyes éneklőcsoportok kategóriájában a szesztai női éneklőcsoport, a szepsi női éneklőcsoport, valamint a tardoskeddi Fehér Akác női éneklőcsoport; a népi hangszeren játszó szólisták kategóriájában a százdi Borka László citerás; a népi hangszereken játszó együttesek kategóriájában pedig a diószegi Dióhéj citerazenekar. Ezenkívül a zsűri számos különdíjat is kiosztott, vagyis senki nem ment haza üres kézzel.