A múlt és a technika diadala

ÖSSZEFOGLALÓ

Ami a két díjazott filmben meglepő lehet, az a rendezők nemzetisége: egyikük sem amerikai. De várható volt és érthető, hogy Steve McQueen alkotása megkapta a legjobb filmnek járó Oscart. Ha már filmje bekerül az amerikai középiskolák alaptantervébe, azaz minden állami oktatási intézményben tanuló diák számára kötelező lesz megnézni, nem maradhatott díj nélkül.

Brad Pitt Oscarja

A legjobb filmért járó díjjal kapcsolatban azonban a legtöbben egy másik momentumot emelnek ki: a 12 év rabszolgaság végre meghozta Brad Pittnek a várva várt Oscart. Bizonyára a jóképű színészt is melegséggel öntötte el a hír, mert szájon csókolta a film rendezőjét, Steve McQueent. Pitt tehát mostantól kezdve Oscar-díjas, noha nem színészi tehetsége elismeréseként, hanem mint producer teheti ki a vitrinbe a filmvilág legértékesebb (aranyozott) szobrát.

A 12 év rabszolgasággal a történelmi szembenézést díjazta az Amerikai Filmakadémia, a Gravitációban pedig a technikát, amelynek a segítségével Cuarón a film látványával, vizuális trükkjeivel és hangeffektusaival kilép az űrbe. A film a legjobb rendezés díja mellett hat technikai díjat gyűjtött be.

Botrányos vesztesek

Az Amerikai botrány valójában vesztes, de igazából nem is az a kimondottan győztes film. Ez is „történelmi” mozgókép. Amerika újkori történelmének egy olyan szeletét mutatja be, amit nem szoktak az ablakba tenni: a hazugság mesteréről, az átverés bajnokáról, a történelem egyik legsikeresebb szélhámosáról szól, aki politikusokkal, FBI-ügynökkel és maffiózókkal szövetkezett. Annak tudatában pedig, hogy Martin Scorsese nagy reménysége, A Wall Street farkasa díj nélkül maradt, nincs mit csodálkozni azon, hogy az Amerikai botrány (amely témájában némileg hasonlítható a Scorsese-opushoz) nem rúgott labdába. Különösen, hogy főleg színészi kategóriákban jósolták a győzelmét: David O. Russell krimijét ugyanis az a négy színész, Amy Adams, Christian Bale, Jennifer Lawrence és Bradley Cooper viszi a vállán, akiket Oscarra jelöltek fő- és mellékszereplőkként. Az alakításdíjak versenyében azonban szinte leosztották a lapokat.

Bár az előbb felsorolt négy kitűnő színész máskor el is vihette volna a szobrot, ezúttal biztosra vehettük, hogy a Mielőtt meghaltam című AIDS-drámában nyújtott alakításáért Matthew McConaughey és Jared Leto léphet fel az Oscar-gála színpadára, és abszolút megérdemelten birtokolhatják a szobrot. Jared Leto a legmeggyőzőbb hitelességgel kelti életre az AIDS-beteg travesztit, megdöbbentően autentikussá formálja a figurát. (Lényegében a Mielőtt meghaltam is történelmi visszapillantás: arról szól, hogy a nyolcvanas években hogyan viszonyult az amerikai egészségügy az AIDS gyógyításához.)

diCaprio lemaradt

Leondardo diCapriónak idén Matthew McConaughey tett keresztbe. diCaprio jelölésével kapcsolatban mindenki azt állította, most vagy soha! Meg kell kapnia a díjat! Ugyanakkor, aki látta a Mielőtt meghaltam című drámát, tudta: McConaughey-nek nem lehet nem odaítélni a legrangosabb színészi elismerést. Leonardo diCaprio így örökös lecsúszó maradt. Ezzel együtt a legnagyobbak egyike, presztízsét nem feltétlen szükséges Oscarral emelni. (Annyi mindenért megkaphatta volna. Kezdve a lajstromot a Titanic főszerepével.) McConaughey esetében viszont a díj is hangsúlyozza: ő az elmúlt filmes évad nagy kiemelkedő színésze, kiugrója.

A női mellékszereplő kategóriában az elsőfilmes Lupita Nyong’o lett a győztes, kiütve a nyeregből Jennifer Lawrence-t, aki második Oscarjára startolt rá nagy eséllyel az Amerikai botrányban nyújtott kiemelkedő alakításával. E szerepével bizonyította, ezer színe van, s közülük azt mutatja pompázó árnyalattal, amit kérnek tőle. Woody Allen Blue Jasmine című drámájában a labilis lelki állapotú, elegáns társasági hölgyet megformáló Cate Blanchett szakított egy újabb, ezúttal főszerepért járó Oscart.

Az irodalmi klaszszikus, A nagy Gatsby várva várt újabb mozgóképes adaptációjának is jutott két szobor. A film kosztümjeivel és pompás belső tereivel nyűgöz le – mással nem is nagyon.

Összegzésképpen: az idei Oscar az amerikai múltról, az amerikai botrányokról, a technika hódításáról, szenvedő és harcos hősökről, amerikai színeket képviselő nem amerikai rendezőkről és izgalmas, jó filmekről szólt. (tébé)