A megújult „Borovszky“

Utóbbinak 26 kötete jelent meg. Voltak persze korábbi művek is, mint például a Bél Mátyás által kiadott, tíz vármegye leírását tartalmazó NotitiaHungariae novae historico-geographica című munkája a 18. század első feléből, ám ez, mint a címe is elárulja, latinul jelent meg, ráadásul ez is foghíjasan.
„Nekünk, történészeknek és műemlékeseknek egyik alapmunkánk a Borovszky-féle (…) hatalmas vármegyemonográfia-sorozat, amelynek a Gömör megyéről szóló kötete, azon túl, hogy alapos munka, minőségben is magasan kiemelkedik a sorozat többi kötete közül“ - írta a megboldogult Tököly Gábor, aki történészként nyilván tudta, miről beszél. Annál is inkább, mert az általa feldolgozott és hat éve a Méry Ratio kiadó által megjelentetett Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben két kis kötetében éppen a Borovszky-féle feldolgozás egykori adatait vette alapul a megye csodálatos architektúrájának újbóli, fotókkal dokumentált feltérképezésére. Pontosabban annak a maradéknak a bemutatásához, ami azóta megmaradt belőle.
De tudták-tudhatják azok is, mennyitéra„Borovszky“, akik akár munkájuk révén, akár lelkes, a történelem iránt fogékony olvasóként haszonnal és élvezettel forgatják e grandiózus köteteket. Már akinek megvan, hiszen a Magyarország Vármegyéi és Városai sorozatcímet viselő, a magyarság huszadik századig ívelő történetének talán mindmáig legalaposabb feldolgozása az 1896-os millennium alkalmából indult, s maga a Gömör-Kishont vármegyét bemutató könyv is több mint egy évszázada,1904-ben hagyta el a nyomdát. Nem valószínű tehát, hogy mindenki abban a szerencsében részeltetik, hogy ott díszeleg a könyvespolcán. Régi igénynek tett hát eleget a rimaszombati Patrióta Kiadó, amikor úgy döntött, hogy hatalmas terhet vállalva újra megjelenteti ezt avaskos,alaposmonográfiát.
A kiadó szándékát dicséri, hogy nem elégedett meg a monográfia reprint kiadásával, hanem - amellett, hogy az új kiadás magában foglalja az eredeti, 677 oldalas művet - további résszel (80 oldallal) bővülve látott napvilágot, amely Appendix (függelék) gyűjtőcím alatt tárja az olvasó elé az időközben eltelt, egy évszázad alatt végzett Gömör-kutatás válogatott bibliográfiáját. Megtoldva mindezt B. Kovács István tanulmányával, amelyből röviden képet kapunk arról, mi történt egy évszázad alatt az ősrégészet, a történettudomány, a néprajz, a nyelvjárásés névkutatás, a művelődéstörténet (vagyis a társadalomtudományok) kutatásának terén, milyen monográfiák jelentek meg e munkán kívül, előtte és azóta. Ugyancsak hasznos útmutatóul szolgálhat Gaál Lajos tanulmánya, aki az appendixben a természettudományos kutatások szakszerű összefoglalóját adja. A bibliográfia a kiadó-szerkesztő B. Kovács István szerint „a szervezett Gömörkutatás műhelyeinek eredményeit hivatott tükrözni“. Amit azért fontos megjegyezni, mert maga a Gömör-kutatás ugyan két évszázados múltra tekint vissza, ám, mint B. Kovács írja, „eleddig rendszeres, módszeres és célirányos regionális kutatásokról Gömör vonatkozásában inkább csak kivételesen beszélhetünk. Jobbára egyéni érdeklődés, változó, ingadozó színvonalú teljesítmények jellemzik az elmúlt két évszázadot.“ Nem olyan egyszerű tehát a dolog, mint első pillantásra tűnne. A Gömört feldolgozó kötetek bősége ugyan lenyűgözőnek tűnhet, ám a szakszerű, szakavatott munkák még mindig kivételnek számítanak. Megjegyzendő, ha valaki, B. Kovács nyilván méltó arra, hogy összegző és kritikus felülnézetből szóljon a témáról, hiszen kevesen tettek a Gömör-kutatás terén annyit, mint ő. (Nem véletlenül nevezi magát gömörológusnak.)
A végére csak egy erőtlen sóhaj hagyhatja el a recenzens ajkát: vajha a többi vármegye-monográfia is abban a szerencsés helyzetben találtatna, hogy újból napvilágot lát, hasonló igénnyel, bővített kiadásban! Mert napjainkban már úgy kell vadászni rájuk, és szerencsésnek mondhatja magát az az olvasó, aki az antikváriumok polcain rábukkan egy-egy magányos kötetre.