A magyar nyereg fejlődése

Az egri Megyei Művelődési Központ a Kárpátok Alapítvány támogatásával tavaly májusban, az Örökségünk program keretében vállalkozott a kollekció vándoroltatására, amely kulturális örökségünk legrégebbi darabjait mutatja be. Magyarország északi régióiban már megismerkedhetett a közönség az értékes anyaggal. Füleken a kiállítás megszervezését a helyi Koháry Helytörténeti Klub vállalta. Fülek után Tiszafüredre vándorol a bemutató, annak tiszteletére, hogy itt élt az utolsó fanyeregkészítő mester. Március 15-étől szeptember közepéig a Magyar Népművészeti Múzeumban lesz látható, az ősz folyamán pedig a szervezők Finnországban és Franciaországban szeretnék bemutatni. A tervek szerint az anyag egy év múlva tér vissza Szlovákiába, és innen utazik tovább Erdélybe.

A kiállítás gerincét a fanyereg ezer éves fejlődését bemutató hatdarabos kollekció alkotja. Gál Sándor, az egri Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettese a megnyitón elmondta, a nyerget nem a magyarok találták fel, hanem nomád törzsek, mégis magyarnak nevezhető, mert a magyarok őrizték meg évszázadokon át.

Tamus Antal nyeregkészítő népi iparművész tizenöt évi kutatás és kísérletezés után kezdett korhű fanyergeket készíteni. Indíttatásáról Füleken így vallott: „A jászok népéből származom, a jász pedig mindig katona-paraszt nép volt. Ami annyit jelent, hogy háborúban katonáskodott, békeidőben pedig gazdálkodott. Mivel ősi gazdálkodási formát űzött, békében és háborúban egyaránt kellett a nyereg."

Kutatásai során a nyeregkészítő iparművész nemcsak a múzeumokat, könyvtárakat látogatta sorra, hanem szemügyre vette a szobrokat is. A XIV. századi magyar nyerget például a prágai Szent György-lovasszobron látható nyereg alapján készítette el. A hat darabos kollekció egyedülálló darabja a XIX-XX. században használatos csikósnyereg, ismertebb nevén patrac, amelyet nem Tamus Antal, hanem felesége, Cseszneg Ágnes készített.

A magyar nyereg fejlődését bemutató kiállítást Tóth Géza fésüs cserépedényei és Bíró László kéregedényei teszik még színesebbé. Az utóbbi tárgyak is úgy készültek, hogy ma is használhatók. A mutatós kéregedények lehetnek fűszeresdobozok, liszttartók, a nagyobbak termény tárolására szolgálhatnak. Gál Sándor, a program menedzsere szerint az iparművészeknek a darabok elkészítéséhez meg kellett tanulniuk a régi mozdulatokat, elsajátítani az eredeti technikákat. A vándorkiállítás anyaga azért is egyedülálló Európában, mert az alkotók a legnemesebb hagyományok ápolóiként magas színvonalon folytatják elődeik mesterségét, és így készítették el a tárlat anyagát is.

Tamus Antal szerint a magyar nyereg használata napjainkban új lehetőségeket kínál a lovasturizmusban. Az alkotó és a rendezők nem titkolt vágya, hogy a fanyereg a kiállítási térből hamarosan átkerüljön legmegfelelőbb helyére, a ló hátára.