A magánszféra és a közélet hangsúlyai

Egy lapinterjúban még a kétezres évek elején azt nyilatkozta, hogy vannak olyan társadalmi szituációk, amikor muszáj közéleti szerepet vállalni. Bő tíz évvel később is még hasonló módon gondolkodik? Még inkább. Ugyanis a mindennapok dolgai úgy alakulnak, hogy depolitizálódás helyett az ellenkező irányba megyünk. Szakmai döntéseimben az utóbbi években így még erőteljesebben közrejátszik a közéleti véleménynyilvánítás igénye és kötelessége.  A munkáiban ez milyen mértékben jelenik meg?A világos nézetalkotásig. Amíg a kilencvenes években az univerzálisnak mondható kérdésekkel foglalkoztam többet, mostanában – a művészet eszközeivel – a politika mindennapi vetületeinek dilemmái is hangsúlyosan foglalkoztatnak. Egyszerűen nem tudom kikerülni őket.  Bár hangsúlyozni szokta: ön képzőművész és nem politikus! Persze. Semmiképpen sem vagyok politikus, viszont úgy gondolom, hogy képzőművészként és értelmiségiként, civilként is van mindenkor fölvállalandó szerepem.A teljes interjút a keddi Új Szóban olvashatják!