A könyv mint füveskert

Ilyen komplex könyvbemutató nem volt még a Pozsonyi Magyar Intézetben. A hagyományos beszélgetős formán túl ugyanis gyógyteákat is kóstolhattak az érdeklődők hétfő este, megnézhették a kötet illusztrációiból készült kiállítást, valamint Szőke Erika további, a kötet hatására született képeit, és belehallgathattak a CD-mellékletbe, amelyen Culka Ottó mond el néhány phytoszöveget.

Kell is ennyi kapaszkodó, mert nem mindenki olvasott már fonetikus lejegyzéssel született szöveget. Sőt, tudtommal a magyar nyelvterületen senki sem írt még ilyen módon szépirodalmi művet. A szerzőtől megtudtuk például, hogy a vizsgált térségben ötféle e hangot használtak/hasz-nálnak, amelyek közül ő „csak” hármat alkalmazott (e, ē, ë), mert ennél több már megterhelő lenne az olvasónak.

Négyéves munkafolyamat végére került most pont. Száz Pál, a gyógynövények szakavatott ismerője lassan és élvezettel gyűjtögette szűkebb pátriája, Pered – azaz Marad – történeteit, legendáit, pletykáit. A nagyszülőknek fontos szerepük volt ebben, ezért került a fotójuk (Szőke Erika által „felvirágozva” ) az első fejezet elejére. De készített hosszú interjúkat is szovjet lágereket megjárt vagy kitelepített helyiekkel. „Ha a könyvet egy kertnek tekintjük, ezek az életinterjúk a fák benne ”– mondta Száz Pál a műsorvezető, Csanda Máté művészettörténész kérdésére, aki megérezte a kötetben a dokumentarista jelleget. Kiderült, hogy szinte mindegyik szöveg valós történeten alapszik, az viszont már a szerzőn múlott, miként csinál ebből a beszélt nyelvből költői nyelvet.

A műsorvezető egyébként számos fontos kérdést felvetett az est folyamán, melyek segíthetik a majdani befogadást. Szerinte a kötet találomra kinyitva is olvasható, olyan, mint egy breviárium vagy herbárium. Száz Pál egyetértett, hozzátéve, hogy azért igyekezett rendszerbe foglalni a burjánzást. Ez a rendszer pedig az ünnepek rendje, a szakrális idő, amely faluhelyen mindig is összefüggött az aktuális kerti munkafolyamatok rendjével (lásd pl. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe).

Valamennyi évszaknak megvannak a maga gyógynövényei, amelyek hol fontos, életmentő szerepet töltenek be ezekben a történetekben, hol csak említés szintjén szerepelnek. Sűrű emlékanyag jelenik meg a beszélt nyelv sodrásában, megélednek a hol torokszorító, hol humoros történetek, amelyeket a növényvilág szinte metaforikus keretbe foglal. Különböző korok rajzolódnak ki, „Pilátus elvtárstól” Rambóig, aki bozótvágó késsel vág rendet a kert dzsungelében. Bekúsznak a török idők (Maradon kebabot is lehet kapni), felbukkannak a kínaiak (a Kis-Duna menti rizstermesztés mint a szocialista tervgazdálkodás része).

Típusukat tekintve ötféle szöveggel találkozhatunk a kötetben: phytoaforizmákkal, phytoikonokkal, phytoenigmákkal, phytolegendákkal és phytoanekdotákkal. Nézzünk egy utóbbit, A sarjúbëngézís címűt:

„Gyertyaszentölő havábo, télvíz víge felé hānak meg a legtöbben. Öreganyád së írte meg a kikeletët. Olyanok, mind a apró gyërtya-lángocskák a Gyertyaszentölő Szüzmárjácsko koronájjábo. Olyanok, mind a sarjúk a fődbe. Amikor má a fótokba óvatt, jegesre fagyott hovon hasraesik a napsugár, amikor má ëccsëpët mosolog a nap, má lëhet mënnyi sarjút bëngéznyi. Legjobb a csóvány, mer attú megeddződik a télbe ēgyötört test, mëg főmelegítti a embërbe fagyott lelket. Ezér osztán vërës a csóvány sarja, mind a izgó, zsarátnoknak mongyák maradon túl, mëg lila mind a alkonyat. Olyan picinyëk, istenëm, alig lëhet ikët észrevënnyi. Olyan ez mind, mind a főtámodás. Monta Öreganyád.”

Sok termékeny párhuzam szövi át a kötetet, amelyet Csehy Zoltán szerkesztett és Csillag Lajos tervezett. Sok a réteg (mint a hagymában), sok az átgondolni és élvezni való. És sok irodalmár szerint ez az év legjelentősebb hazai magyar szépirodalmi műve.