A hentes mint falusi kiskirály

A hentes, a kurva és a félszemű című alkotásban nyújtott játékáért kapta meg pár nappal ezelőtt a magyar filmkritikusoktól a legjobb férfialakítás díját Hegedűs D. Géza.

„Jó nehéz volt a végeredményhez vezető út – meséli a Kossuth-díjas színész. – Minden tekintetben. Lelkileg is, fizikailag is. Az, hogy huszonöt kilót szedtem magamra a szerephez, nem egyik pillanatról a másikra történt. Volt ennek egy fokozata, amire nem is figyeltem. Mivel hosszasan készültünk a munkára, Szász János, a film rendezője minden egyes találkozásunkkor arra biztatott, hogy még, még, még, hízzál csak! Közben foglalkoztunk a szereppel, megvizsgáltunk bizonyos jeleneteket, jelmezeket nézegettünk, elmentünk pár helyszínre. A végleges figura egy kopasz férfi lett, de a forgatás elkezdése előtt nem akartuk megmutatni, milyen arcban gondolkodunk. Kopaszparókában fotózgattak, hogy Máthé Tibor, a film ugyancsak most díjazott operatőre is véleményt mondhasson a figuráról. Az első forgatási nap reggelén, a helyszínen vágták le a hajam. Emlékszem, Istenítélet címen a Salemi boszorkányok bemutatójára készültünk a Vígszínházban. A főpróbán még hosszú hajjal és szakállal játszottam, de a premier napján már kopaszon, kackiás bajusszal. Jaj, de csodálatos volt! Mentem haza, és az addig megszokott fejem helyett brutálisan kopaszra borotválva, hegyes bajusszal álltam a feleségem elé. A kerek fej kövérsége annyira felerősödött, hogy a feleségem elkezdett hahotázni. Nagyon vidám este volt az, mert akárhányszor rám nézett, nevetnie kellett. Nekem is furcsa volt a látvány, de gyorsan megszoktam, sőt, akkor éreztem, hogy megérkeztem a szerephez, amikor kész lett a fejem. Érdekes belső öröm volt ez. Mindent előre kikísérleteztünk. Láttam a ruháimat, a csizmámat, és ott dolgoztunk valahol Salgótarján fölött, közel a szlovák határhoz, egy kis bányásztelepülésen, ahol minden olyan autentikus volt.”

Hogy kinek a fejéből pattant ki ez a nem mindennapi külső? Színész, rendező és operatőr közös választása. Hegedűs D. Géza pontosan emlékszik arra a napra, amikor Szász János és Máthé Tibor „körbeszaglászta” őt.

„A színművészeti egyetem 160. születésnapját ünnepeltük, 2015. január elsejét írtunk. Mécsest gyújtottunk az Ódry Színpad előtt, emlékeztünk tanárainkra, mestereinkre, az alapítókra. Később átmentünk az Uránia mozi kávézójába, pezsgőt bontottunk, és mindenki jól érezte magát. Ott volt János is, Tibor is, mindketten tanítanak, osztályt vezetnek együtt a filmfőtanszakon. És azt vettem észre, hogy elkezdtek körbejárni. Nézegettek. De jó, megtaláltuk, mondta az egyik. Igen, ő az, szólt a másik. És még ott közölték velem, hogy enyém a szerep, Kodelka Ferenc, a hentes. Aztán jó ideig csend volt, nem kerestek, majd János hívott, hogy igen, ezt a szerepet csak egy magyar színész játszhatja el, aki hordozója az itteni korszellemnek. De segítséget kért tőlem. A filmbeli partnereimet kereste, és egy hónapon keresztül, amikor volt egy kis szabad időm, mentem vele a helyszínre, ahol a próbafelvételek folytak. Ki kellett osztani a film másik két szerepét. A félszemű csendőrt, aki a hentes tartozását próbálja bevasalni, és a hányatott sorsú nőt, aki vele együtt jelenik meg a faluban. Rengeteget dolgoztunk, nagyon sok próbafelvétel készült különböző kollégákkal. Már kezdtem attól félni, és mondtam is Jánosnak, hogy úgy járok, mint hajdan egy színészkollégám, akit Gertler Viktor választott ki a Gázolás című filmje főszerepére. Hozzá kellett partnernőt keresni, és mire az meglett, addigra a rendező meggondolta magát, és lecserélte a kollégát. Ez történik majd velem is, gondoltam. Annyit nézel, hogy majd elunsz, mondtam Jánosnak, de szerencsére tévedtem. Enyém maradt a nekem ígért szerep.”

A félszemű szerepét végül Nagy Zsolt, a nagyvárosi kurvát Gryllus Dorka kapta. Hegedűs D. Géza mindkettőjüket ismeri főiskolás koruk óta. Nagy Zsoltot még tanította is.

„Mentalitásban, szemléletben, esztétikában Zsolt is, Dorka is hasonlóan gondolkodnak a színészetről, mint én. Mindent megtesznek, amit a helyzet igazsága megkövetel. Vagány, bevállalós kollégák. Ez a film mindkettőjüktől rendkívüli erőt, nagy teherbíró képességet kívánt. Semmi nem volt akadály számukra. Sem a hó, sem a fagy, sem a marhatelep, sem a mocsár. Örömteli munka marad ez mindannyiunk számára. Repülni tudtunk együtt. Zsoltnak is, Dorkának is őszinte rajongója vagyok, szeretem és nagyra tartom a művészetüket. Rendkívül jó barátságban vagyunk.”

Gyermek- és kamaszkorát, amíg el nem kezdte középiskolai éveit a debreceni építészeti technikumban, Hegedűs D. Géza Ibrányban töltötte. A falu henteseit név szerint emlegeti ma is. Eszébe is jutottak mindketten, amikor a szerepére készült.

„Oláh Géza bácsi és Tóth Elek bácsi volt a falu két hentese. Elek bácsi volt hasonló alkatú, mint a filmbeli Kodelka Ferenc. Köpcös, kövér. Oláh Géza bácsi pedig a magas, nyurga. Ő volt a falu tűzoltóparancsnoka is. Hentes és tűzoltóparancsnok egy személyben. Ha az óvoda felé mentem, mindig Tóth Elek bácsi mészárszéke előtt kellett elsétálnom. Ott állt kint, fehér köpenyben, a bejáratnak támaszkodva. Ahogy megláttam, mindig sírva fakadtam. Később döbbentem rá, hogy ez bizonyára azért volt, mert összecsatoltam őt az orvossal, aki szintén fehér köpenyt hordott. Oláh Géza bácsi jó barátja volt apukámnak. Hetente egyszer levágott egy marhát, s olyankor mindig üzent, hogy mehetek a húsért. Az ötvenes-hatvanas években nem volt még olyan terülj, terülj, asztalkám, mint ma, amikor a szupermarketekben már minden kapható. Ibrányban akkor nagy szó volt, ha marhahúshoz jutottunk. Beálltam én is a mészárszék előtt a sorba, ott gyülekezett a falu népe, de bent már el volt készítve nekem a hús, amit boldogan vittem haza.”

Hogy mennyit nyom a latban 2019-ben a filmkritikusok díja?

„A magyar színházkritikusoktól már két elismerésem is van – mondja a kiváló színész. – Tavaly az Árulók című tévéfilmben nyújtott alakításomat díjazták, de a filmkritikusok most először szavaztak rám, és ez nagy örömmel tölt el. Tényleg. Nagyon boldog vagyok.”