A Csallóköz fényei, színei

Nagy elismerést érdemlő, nagyszerű kezdeményezésnek köszönhető, hogy megszülethettek azok a Csallóköz ihlette alkotások, amelyek a hónap végéig Pozsonyban láthatók. Tíz évvel ezelőtt egy pályázati lehetőség adta az ötletet a nagymegyeri képzőművészeti szimpózium megszervezéséhez. Az ötletgazdák akkor úgy tervezték, hogy a megalapítandó művésztelepre a Kárpát-medencében élő képzőművészek közül hívnak meg ismert és elismert alkotókat. Az volt az elképzelésük, hogy a résztvevők az ott alkotott művekből felajánlanak néhányat, s így az évek során kialakulhat egy szép gyűjtemény.

Az elképzelés megvalósult, A Csallóköz színei néven létrejött a nagymegyeri képzőművészeti szimpózium, amelyet a későbbiekben a Pro Megere Polgári Társulás döntése alapján Meger Artra neveztek át. Az elmúlt kilenc év alatt 60 művész vett részt a kisváros művésztelepén. „Mindig ügyeltünk arra, hogy a kortárs képzőművészet kiváló képviselőit szólítsuk meg – mondta a pozsonyi kiállítás megnyitóján Mikóczy Dénes, Nagymegyer alpolgármestere, a Pro Megere Polgári Társulás elnöke, a Meger Art alapítója. – Erről tanúskodik az egyre gyarapodó, a Meger Art tulajdonában levő gyűjtemény, amely jelenleg 110 alkotással büszkélkedhet. Közgyűjteményként kezeljük, és kiállításokon mutatjuk be. A műveket, melyeket a Csallóköz fényei és színei ihlettek, láthatták már Lendván, a Bánffy Galériában, Budapesten, a Maconkai Orosz László Galériában, idehaza pedig Ekecsen, Szilason és több alkalommal Nagymegyeren, más-más válogatásban.”

A képek zöme témában nem idézi a kisvárost, hiszen nem realisztikus ábrázolások, ám az inspiráció, a helyszínen megélt élmény hatása, a hely szelleme, a csallóközi légkör tetten érhető az alkotásokban. Amelyek közt van hangulatteremtő absztrakt elmélyülés, borongós elrévedés gótikus ívekkel formált térben, vannak színek örvényét alkalmazó expresszív játszadozások. Feltűnnek a vásznakon letisztult lírai emóciók, széles nyalábokból laza íveléssel vázolt figurális gesztusok. Van, aki a szitáló esőben tett sétáról örökített meg impresszionista finomságú idillt. Van tájkép klasszikus ábrázolással és idegenanyag-beépítéssel. Van vizuális tiszteletadás a múlt és a jeles elődök előtt.