A családban keresendő az ok

Kedves nagymama, az unokája problémáját a pszichológiában tiknek hívják, amivel gyermekpszichológusok foglalkoznak. A tik mindig a gyermek környezettel való konfliktusát jelenti, így ez a probléma nem ítélhető meg a környezettől függetlenül, mivel elsődlegesen a környezetnek szól. Leggyakrabban 6–9 éves kor között jelentkezik, és fiúknál háromszor olyan gyakori, mint lányoknál. Több szakember kétféle személyiségtípust ír le. Az egyik jól alkalmazkodó, jó tanuló, itt általában a tünet a családi légkör konfliktusának a jele. A másik típus az iskolában és otthon egyaránt nyugtalan, túl mozgékony, figyelmetlen, ennél a típusnál ezt érzelmi megnyilvánulásnak tartják. Többek szerint ez utóbbi ritkább megnyilvánulási forma. Megfigyelték, hogy a tikkelő gyermek anyjának igénye a nyugodtság, fegyelmezettség, alkalmazkodás, és ennek az igénynek a következtében érzik elviselhetetlennek a normális gyermeki aktivitást. Általában ezeknél a gyermekeknél a nevelés tilalmai korlátozzák a mozgást, a szabad tevékenységet, és a büntetéstől, valamint a szeretet elvesztésétől való félelem miatt az agresszió elfojtódik. Ennek megfelelően a tikben az engedelmesség és a lázadás kettőssége nyilvánul meg. A tikkelő gyermek környezetében mindig megtalálható az indulatot és akaratnyilvánítást erőszakosan letiltó, állandóan dirigáló felnőtti magatartás.

Kedves nagymama, unokáját próbálja arra biztatni, hogy a környezetében levő felnőttekkel szemben vállalja érzéseit, indulatait még akkor is, ha azok negatívak. Fogalmazzák meg közösen, hogy kivel szemben mit érez, s hogy ezek az érzések miért keletkeztek. Ha nincs eredmény, forduljon gyermekpszichológushoz.