15 perc hírnév

Kérdéses, hogy esetenként meddig etikus a médiák tevékenysége. Mennyire fontos és szükséges a bizonyos események és tények realista ábrázolása, bemutatása a legnézettebb médiacsatornán, a tévében. A nézettségi index parancsol – állítják a médiamogulok. Mindent be kell mutatni, még akkor is, ha az már túllő a jó ízlés és etika határain. Talán ezért is érdekes megnézni az amerikai John Herzfeld 2001-ben készült és a mozikban csak itt-ott, Szlovákiában pedig be sem mutatott filmjét, a 15 perc hírnevet. Most DVD-n látható ez a maga nemében nem mindennapi thriller, amely bizonyos szemszögből nagyon is kritikus hangnemben szapulja a médiák által uralt világot és társadalmakat.

Miként a cím is jelzi, Andy Warhol állítása, hogy mindenki lehet 15 percig híres, való igaz. Nagyon sok ember álma bekerülni a sajtóba, valamelyik tévéadó műsorába, és híresnek lenni 15 percig. A filmben a két negatív hős, a kegyetlen sorozatgyilkosok, Emil és Oleg erre építve lépnek a nagy Amerika demokratikusnak mondott színterére, ahol a közvéleményt a médiák és a talmi hírnév iránti vágy uralja. New Yorkban nem elégednek meg egy brutális kettős gyilkossággal, Emil meg akarja mutatni a törvényeken alapuló igazságos nagy amerikai demokráciának, hogy büntetlenül garázdálkodhat, és még ő lesz a Top-story, a legnézettebb műsor hőse. Társa, a Frank Capra-imádó orosz Oleg kézi kamerával mindent felvesz, amivel nemcsak dokumentálja az eseményeket, hanem be is teljesíti vágyát, hogy ő is híres lehessen.

A két megállíthatatlan gyilkost Eddie Flemming nyomozó (Robert de Niro) és az idealista tűzoltó nyomozó (Edward Burns) próbálja elfogni, de sikertelenül. Izgalmas, sőt, sok esetben drámai hajsza és párbaj kezdődik a jók és a rosszak közt. A rendező telitalálata volt, hogy Robert de Niro mellé a cseh Karel Rodent választotta, aki sok esetben a rosszfiú Gary Oldmant idézi alakításával. Roden kegyetlen, cinikus, érzéketlen gyilkos, akinek nem gond az őrültet megjátszani, ezzel is megtéveszteni a híres amerikai törvényrendszert. Bizonyítja, hogy a hírnév pénzt is jelent, pénzért pedig bárki megvásárolhatja a szabadságát. Még akkor is, ha többszörös gyilkossággal vádolják majd. Herzfeld filmje valóban érdekfeszítő thriller, viszont nagyon tanulságos társadalomkritika is. Maró gúnnyal, cinikus véleménynyilvánítással teli alkotás, amely bizonyítja Murphy alaptörvényét, hogy a törvény örvén mindent lehet. A filmben mindenki – az igazságszolgáltatás, a rendőrök és a bűnözők – a médiák előtt kelleti magát a 15 percnyi hírnévért. Felmerül a kérdés, vajon meddig képesek a szenzációkra éhes médiák elmenni, hogy nézettségi indexük a legnagyobb legyen, mi mindenre képesek az emberek, hogy a médiába kerüljenek, és meddig bírja a közönség gyomra az egyre növekvő médianyomást és kegyetlen realitást?