Vágtató infláció Haitin

Az élelmiszer és az ital rekordáron cserél gazdát, a spekulánsok pedig elégedetten dörzsölik a tenyerüket.

A karibi ország fővárosában, Port-au-Prince-ben a katasztrófa túlélői mindenből szükséget szenvednek - főleg a létfontosságú árucikkekből. Ennek logikus következménye, hogy azon kevesek, akiknek sikerült némi ivóvizet, élelmet és üzemanyagot felhalmozniuk, helyi léptékben mérve most kisebb vagyonért adhatják el.

A magát csak Ludovic néven bemutató férfinak a földrengés előtt például négy kanna benzinje volt. Most a szokásos ár kétszereséért, 400 gourde-ért (10 dollárnak megfelelő helyi valutáért) mér ki négy litert. "Alkudozásnak pedig nincs helye" - szögezi le Ludovic.

A benzinkutak fokozatos újranyitásával az utcai üzemanyagárusoknak azonban lassanként leáldozik majd.

Léonard, a taxisofőr úgy jellemezte helyzetét, hogy ha dolgozni akar, a korábbinál többet kell költenie üzemanyagra, de többet is keres, ha a városba érkező külföldieket szállítja. "Minden összefügg" - morfondírozott Léonard, amikor sorban állt a nyitva tartó kevés port-au-prince-i benzinkút egyikénél.

Az élelmiszerek és italok még ennél is jobban drágultak. Az utcai víz- és szódaárusok több mint kétszeresére emelték portékájuk árát a földrengés előtti időszakhoz képest. A negyedliteres palackokba töltött ivóvíz a természeti csapás előtt egy gourde-ba került, most háromba, a szódáért ugyanilyen kiszerelésben tíz gourde helyett húszat kérnek.

Drágult a telefonkártya, a cigaretta és az alkohol is, több mint a kétszeresére.

Corinne szerint az utcai árusok nyilvánvalóan valamely romba dőlt áruházból lopták portékájukat. Az asszony egyszerűen sarkon fordul, amikor a frissítőket kínáló mozgóárus közli vele az árat.

Ugyanilyen mértékű áremelkedés tapasztalható abban a néhány szállodában, ahol a világ minden tájáról érkező több tucat külföldi újságíró megszállt. Amikor a haitiakkal alkudoznak, ez utóbbiak már nem is a helyi valutában, hanem dollárban jelölik meg az árat.

"Kedden (a földrengés előtt) hetven dollárba került egy szoba egy éjszakára. Szerda óta kétszázba" - mondta egy szállodaigazgató, aki mindezt azzal magyarázta, hogy nem lopnak meg senkit, csak olyan szolgáltatást kínálnak, amelyből nincs több a városban.

Port-au-Prince-ben, ahol az éttermek és üzletek kilencven százaléka romba dőlt, rendesen étkezni drága luxus. A paradicsomszósszal leöntött tészta adagja tizenegy dollárba, a rántottáé tizenháromba kerül. A nyugati félteke legszegényebb országának romokban heverő fővárosában olyan szintre emelkedtek az árak, mint Rómában vagy Madridban.

Az áremelkedés a közlekedést sem kíméli. Taxit bérelni egy napra háromszáz dollárért lehet, ami valóságos vagyon egy olyan országban, ahol egy munkás napi átlagbére négy dollár körül mozog.

Frédéric Leny taxisofőr arról beszél, hogy most sokat keres, de ez szerinte nem tart örökké: "néhány nap és a világ elfelejti Haitit, és takarékoskodni kell majd, mert gyakorlatilag minden haiti elvesztette a munkáját".