Szaúd-Arábia – kettős nyomás terhe alatt

Szultan bin Abdel-Aziz szaúdi védelmi miniszternek az a hétfői nyilatkozata, hogy országa nem engedi át repülőtereit az Afganisztán elleni esetleges amerikai bombatámadásokhoz, ismét felhívta a figyelmet a sivatagi királyság kényes helyzetére. Egyfelől a határai közelében készül az USA a terrorizmus elleni háborúra, másfelől viszont a terrorakciókkal muzulmánokat, ráadásul szaúdiakat vádol. Szaúd-Arábia a múlt héten megszakította diplomáciai kapcsolatait a tálibokkal, pedig 1996-ban éppen Rijád volt az, amely hozzájárult a szélsőséges iszlámista tálib milícia megszervezéséhez. A királyság vezetői számára ma nem könnyű olyan pozíció kialakítása, amelyben képesek megfelelni a számukra létfontosságú amerikai szövetségesnek is, meg a konzervativizmussal átitatott szaúdi lakosság elvárásainak is. Az USA Rijád fő fegyverszállítója és elsőszámú gazdasági partnere is, beleértve a kőolaj-kereskedelmet, amely az ország bevételeinek 80 százalékát adja. Washington az iraki veszély elleni pajzsot is jelenti, különösen Szaddám Huszein 1990-es, Kuvait elleni inváziója óta. Több ezer amerikai katona és több tucat harci gép állomásozik folyamatosan az országban, és ez lappangó haragot vált ki a lakosságban. E harag az elmúlt években már többször is erőszakba csapott át: a rijádi és a kobári Amerika-ellenes merényletekben 1995-ben öten, 1996-ban 19-en haltak meg. Oszama bin Laden, akit 1994-ben megfosztottak szaúdi állampolgárságáról, az iszlám földjét szennyező amerikai csapatok távozását tette a királyi család elleni kampánya fő gondolatává. Az e jelszóra fogékony szaúdi lakosság, amelyet egy kizárólag a saríán, az iszlám törvénykezésen alapuló rendszer kormányoz, a növekvő munkanélküliség körülményei között egyre kevésbé élvezi a „gondoskodó állam” jótéteményeit. Egy arab elemző úgy véli, „a palesztinok elleni izraeli állami terrorizmus csak tüzelheti a szaúdiakat és más arab országokat az USA ellen, miközben Washington nyíltan követeli a felsorakozást egy olyan háború mellett, amely egy muzulmán ország, Afganisztán, és esetleg más arab országok ellen is irányulna”. Mivel Szaúd-Arábia területén van a több mint 1,2 milliárd hívőt tömörítő iszlám két szent helye, Mekka és Medina, a királyság érthetően vonakodik attól, hogy beszálljon egy homályos körvonalú antiterrorista koalícióba. A szaúdi vezetők húzódozását az is magyarázza, hogy bár Washington több szaúdi állampolgárt gyanúsít, egyelőre nem mutatott be bizonyítékokat a merénylők személyét illetően. A királyságtól azt is elvárná Washington, hogy adjon számot a különböző fundamentalista mozgalmak pénzügyi forrásairól, mivel feltételezik, hogy éppen Rijád a fő pénzelőjük. Mindezek olyan tényezők, amelyek magyarázzák a szaúdi vezetők habozását, amikor az USA vezette terrorizmusellenes koalícióhoz való csatlakozásról kell dönteni. Ennek ellenére egyes megfigyelők úgy vélik, amikor elkezdődik a tálibok elleni offenzíva, Szaúd-Arábia csatlakozni fog az USA-hoz – Washington nem is hagy neki más választási lehetőséget.