Spanyol választások: Lezárulhat a kétpártrendszer Spanyolországban

A választások előtt nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatások egybehangzóan a konzervatív Néppárt (PP), a szocialista párt (PSOE), a magát középpártnak nevező Ciudadanos (Állampolgárok) és a radikális változásokat követelő baloldali Podemos (Képesek vagyunk rá) sorrendjét vetítik előre.

Az országban 36,5 millió szavazásra jogosult polgárt voksolhat. A szavazás 350 parlamenti és 208 szenátusi képviselői hely sorsáról dönt. A szavazásra jogosultak közül 1,8 millióan voksolhatnak külföldön. 
    
A szavazóhelyiségeket hivatalosan este 20 órakor zárják, de ahol szükséges, meghosszabbíthatják a nyitva-tartást, mert a Metroscopia közvélemény-kutató cég felmérése szerint rendkívül nagy, 79 százalékos részvétel várható.    

A választásokat komoly biztonsági intézkedések mellett rendezik meg, a belügyminisztérium tájékoztatása szerint országszerte 91 702 rendőr felügyel a rendre. Spanyolországban emelt szintű terrorvédelmi készültség van érvényben június 26. óta, az aznap elkövetett tunéziai, kuvaiti és franciaországi terrortámadások miatt: Tunéziában legkevesebb harminchét halálos áldozatot szedett egy fegyveres támadás két szálloda ellen, Franciaországban lefejeztek egy vállalkozót, Kuvaitban pedig huszonöten haltak meg egy mecset elleni öngyilkos merényletben.

Lezárulhat a kétpártrendszer

Spanyolországban a vasárnapi parlamenti választásokon nem csupán azt dől el, hogy melyik párt irányíthatja az országot a következő négy évben, hanem egyúttal lezárul a belpolitikát három évtizeden át meghatározó kétpártrendszer is, és egy új korszak nyílik meg a spanyol demokráciában.

A diktátor, Franco tábornok halála után 1977-ben elkezdődött a demokratikus átmenet öt évig tartó időszaka. 1982-ben a parlamenti választásokon a szocialista párt (PSOE) került hatalomra, amelyet meg is tartott 14 éven át, egészen 1996-ig. Ekkor győzte le őket először a konzervatív Néppárt (PP), amely két cikluson át irányította Spanyolországot. 2004-ben ismét a szocialisták következtek, és két ciklus után 2011-ben újból a konzervatívok váltották őket.

Az összes közvélemény-kutatás szerint a "sorminta" most nem változik, a választásokon a konzervatívok számíthatnak a legtöbb szavazatra. Megváltozott viszont a politikai környezet, mert a két nagy hagyományos párt mellé felsorakozott két új, civilekből szerveződött és főként fiatalokból álló párt: a magát középpártnak nevező Ciudadanos (Állampolgárok) és a radikális változásokat követelő, baloldali Podemos (Képesek vagyunk rá).

A Ciudadanos egy, a Podemos két éve tűnt fel az országos politikában, támogatottságuk már közelebb van a 20 százalékhoz mint a 10-hez. Ez pedig eddig egy pártnak sem sikerült, leszámítva a nagypártokat, amelyek viszont sokat vesztettek korábbi népszerűségükből, és mára nem érik el a 30 százalékos támogatottságot sem.

A politikai elemzők egyetértenek abban, hogy az új pártok villámgyors térhódításának kedvezett az emberek elégedetlensége és kiábrándultsága, amelyet az országot alapjaiban megrengető gazdasági válság és a krízis kezelésére bevezetett megszorító intézkedések okoztak. Ezen jelenleg az sem változtat, hogy az adatok szerint Spanyolország már túl van a nehezén, elindult a gazdaság növekedése, és csökken a munkanélküliség. Emellett mindkét nagypárt körül robbantak ki korrupciós botrányok is, ezzel ellenszenvet, bizalmatlanságot váltva ki.

Az új pártok, noha ideológiájukban és programjukban távol állnak egymástól, abban hasonlítanak, hogy generációváltást hirdettek, és leszámolnának a régi politikával. Állítják: a jelenlegi politikai elit eltávolodott az emberektől és gondjaiktól, ráadásul már nem is hiteles.

Pablo Iglesias, a Podemos 37 éves vezetője egyszerűen csak "kasztnak" titulálja a PP és PSOE politikusait, míg Albert Rivera, a Ciudadanos 36 éves elnöke azt mondja: "Spanyolországnak előre kell néznie, nem balra vagy jobbra".

A felmérések csekély előnyt jósolnak a PP számára, amely nem lesz elég ahhoz, hogy önállóan stabil, kormányzóképes többséget szerezzen a törvényhozásban, ezért várhatóan támogatót kell majd keresnie a parlamentbe jutó pártok között. Az egyetlen, szóba jöhető partnerként a Ciudadanost emlegetik a szakértők, mivel politikailag ők állnak a legközelebb a konzervatívokhoz, csakhogy a párt már jelezte: nem készül ilyen paktumot kötni a választások után.

A spanyol sajtóban gyakran emlegetett forgatókönyvként szerepel, hogy a PP ellenében a három másik párt összefog, és így megszerezve a szükséges többséget közösen alakítanának kormányt. Az érintett pártok állítják: elképzelhetetlennek tartanak egy ilyen együttműködést, annak ellenére, hogy volt már rá példa. A májusi helyhatósági választások után több tartományban és városban is a győztes konzervatívokat így szorították ki a hatalomból.

Bárhogy is alakul a végeredmény, a következő parlamentben várhatóan négy erős politikai csoport kap helyet, minden korábbinál élénkebb viták várhatók és óriási jelentősége lesz az egyeztetéseknek, valamint a megállapodásoknak közöttük.

Az új kormány több fontos kihívás előtt áll: tovább kell csökkentenie a munkanélküliséget és kezelnie kell a katalán elszakadási törekvéseket is. Egy nemrég közzétett felmérés szerint a spanyolokat jelenleg ez a két téma aggasztja leginkább, és erre várnak mielőbb megoldást.