Radikális német haderőreform

Berlin. Történetének legradikálisabb átalakítása előtt áll a német hadsereg. A mélyreható reformok és a szigorú takarékossági intézkedések arra kényszerítették Wolfgang Schneiderhahnt, a Bundeswehr főfelügyelőjét, hogy hosszú távú tervet dolgozzon ki. Elképzelései szerint a védelmi tárca költségvetését évről évre fogják csökkenteni, végül – 2016-ra – közel 26 milliárd euróra rúg majd a megtakarított összeg. Az első lépést a létszám leépítése jelentette kétszáznyolcvanezerről kétszázötvenezer főre.

A múlt század közepén kemény belpolitikai csatározások után megalakult Bundeswehr életre hívásának első pillanataitól kezdve beépült a Nyugat védelmi rendszerébe. 1952-ben az NSZK-t felvették az Európai Védelmi Közösségbe (Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg), majd két esztendővel később a NATO-ba. A szociáldemokraták foggal-körömmel küzdöttek a szerintük militarista kormányhatározat ellen, a kereszténydemokrata Konrad Adenauer vezette kabinet azonban elengedhetetlennek tartotta a honvédelem feladatának biztosítását a szocialista tömbbel szemben. A Bundeswehr filozófiája azóta a „haza védelmének” gondolatára épült. Az ország újraegyesítése és a Varsói Szerződés feloszlása után érvényét vesztette a „honvédelem” elsődleges célja, és e felismerés szülte a mostani reformokat, tekintettel az időről időre kialakuló nemzetközi krízishelyzetekre. A Bundeswehr mindeddig három haderőnemre épült: a légierőre, a haditengerészetre és a szárazföldi hadseregre. Az egymástól függetlenül irányított szervezetek ettől kezdve közös parancsnokság alá tartoznának, de ismét három különböző feladatkörre felosztva. A legjelentősebb egységnek a harmincötezer főre tervezett „rohamkülönítmény” számít, amely nagy intenzitású tevékenységre alkalmas a hagyományos fegyverekkel fellépő ellenféllel szemben. Elriasztó hatása mellett békés megoldást kierőszakoló, azaz békét biztosító, gyors bevetésre alkalmas akár az EU, a NATO vagy az ENSZ szolgálatában. A NATO újonnan megalakított reagálóereje tizenötezer német katonára számíthat, az EU tizennyolcezer főre. A második részleget – 70 ezer fő – a „stabilizáló erők” alkotják, alacsony és közepes intenzitású hadműveletekre, szemben álló felek szétválasztására, fegyverszüneti egyezmények felügyeletére, a polgári lakosság védelmére. A harmadik részleg – 145 ezer fő –a „támogató erők” csoportja, segítve a főparancsnokság munkáját, az egészségügyi szolgálatot, a logisztikai előkészítést, és biztosítva a Bundeswehr hazai adminisztrációjának zavartalanságát. Változatlan marad a kilenc hónapos hadkötelezettség időtartama. A legnehezebben megoldható problémának a polgári alkalmazottak létszámának a csökkentése ígérkezik.