Orosz kommentárok a Líbia elleni támadásról

Az orosz lap kiemelte: Washingtonnak nem csupán a NATO-beli szövetségesek többségének a támogatását sikerült megszerezni az akcióhoz, hanem Moszkva és Peking jóindulatú semlegességét is.

Olyannyira, hogy a lap szerint Moszkva fontolgatta, hogy támogatja a BT határozatát, később azonban mégis a tartózkodás mellett döntött. Ugyanakkor 24 órával a támadás kezdete előtt nyugdíjba küldte líbiai nagykövetét, aki az utolsó pillanatig Kadhafi mellett állt.

Oroszország alighanem számíthat arra, hogy a Gazprommal és az orosz Vasutakkal aláírt, valamint a fegyvereladási szerződések  érvényben maradnak.

Anatolij Adamisin volt külügyminiszter-helyettes a lapban a Líbiának szentelt kommentárban "tapsolt" az orosz tartózkodásnak a BT-ben. "Nem lehetett könnyű túllépni a múlt sztereotípiáin, amelyek ma is erősek" - írta. Adamisin szerint Moszkva nem azért tartózkodott, mert ellenzi a humanitárius célú beavatkozást, hanem mert nem ezt tartja a legmegfelelőbb eszköznek, de úgy véli, ha más államok ebben látják a megoldást, nem akadályozza ezt. Ez megfelel Moszkva mai és jövendő érdekeinek: Kadhafit nem lehet védeni, és bármilyen lesz is majdan Líbia, Kadhafinak nem lesz benne helye - írta.

Adamisin sztereotípiákról szóló megállapítását alátámasztja, hogy olyan hangok is hallatszanak az orosz sajtóban, miszerint "a Nyugat kedvenc szórakozásának, az idegen területen vívott háborúnak" hódol, és "Ha van olajad, nincs Nálad demokrácia, jövünk!". 

Ugyanezen kérdéskörrel kapcsolatban a Vedomosztyi című lap azt írta: az orosz számításokban az is benne van, hogy ha a harcok elhúzódnak, felmehet az olaj ára, és nő Oroszország tekintélye az arab világban.

A lap Fjodor Lujanovot, az Oroszország a globális politikában című folyóirat főszerkesztőjét idézve azt írta: az orosz tartózkodás a BT-ben változásokat jelez. Az orosz politika nem nyugatbaráttá, hanem kevésbé globálissá válik. Nyikolaj Zlobin, a washingtoni Nemzetközi Biztonsági Intézet elemzője a lapnak kifejtette: az Irak elleni első akció óta eltelt 20 évben a nemzeti szuverenitás korábbi fogalma törlődött, meghalt a jaltai rendszer s vele a határok érinthetetlensége és a befolyási övezetek megosztása, és normává vált a külső beavatkozás egy ország vagy lakossága védelmében. Mindez a nemzetközi közösség felelősségévé vált, és a be nem avatkozásnak nagyobb ára lehet, mint a beavatkozásnak.

A Vedomosztyi szerkesztőségi kommentárjában arra is felhívta a figyelmet: a koalíció nem a lakosságot, hanem a felkelőket védi, de nem tudni, hogy ők kik, és hogyan viselkednek majd győzelmük esetén. "De a győzelem még nem biztos, és arra senki nem gondolt, milyen hatással lesz mindez a világgazdaságra" - írta a lap.