Olajkirályok dobása

A helyes válasz: a Saudi Aramco, a világ legnagyobb olajvállalata. A ranglistákon egyszerűen azért nem szerepel, mert azok vagy a vállalatok tőzsdei értéke szerint rangsorolnak (az aktuális részvényárból kiindulva), vagy a cégek árbevételét nézik. Márpedig az Aramco 1980 óta kizárólagos állami tulajdonban van. Mivel a tőzsdén nem kereskednek vele, így nincs részvényár, és mivel a szaúdi kormány nem szolgáltat adatokat a cégről, nem tudni azt sem, mekkora a nyeresége.  Ez azonban hamarosan megváltozhat, ha sikerül a valóságba átültetni Szaúd-Arábia történetének legátfogóbb és legambiciózusabb gazdasági reformcsomagját. Ennek része az Aramco tőzsdére vitele is, igaz eleinte csak kis, 5% körüli részesedéssel.  Bár kérdéses, lehet-e e cég kapcsán egyáltalán használni a „kis“ jelzőt. Az értékére vonatkozó becslések 1250 milliárd dollár körül kezdődnek, és a határ a csillagos ég. (A Fortune tavalyi 500-as toplistáján a legnagyobb tőzsdei értékű cég az Apple volt, 725 milliárd dollárral. A legértékesebb olajcég pedig az Exxon Mobile 357 milliárddal.) Az Aramco napi olajtermelése 10,2 millió barrel (1 hordó = 159 liter), ami több mint az egész Egyesült Államoké, bizonyított nyersolajtartaléka 261 milliárd hordó, ami több mint tízszerese az ExxonMobile által ellenőrzöttnek. Ráadásul a kitermelési költségek a sivatagi királyságban a legalacsonyabbak közé tartoznak, átlagosan nem érik el a 15 dollárt hordónként, így az Aramco még a rendkívüli, nyomott, 35 dollár körüli világpiaci árak mellett is aranybánya. És akkor még nem szóltunk a gázüzletágáról… Az energiavállalat csak a korona ékköve a privatizációra szánt cégek között, a lista a légitársaságtól a telefontársaságig terjed. Szinte minden nagy cég állami tulajdonban van. A szaúdi vezetés (gyakorlatilag a királyi család, még pontosabban a reformokért felelős fiatal, mindössze 30 éves Muhammad bin Szalman herceg) lényegében előremenekül. Míg az Aramcónak nem gond a 35 dollár körüli olajár, a 90 százalékban az olajbevételektől függő királyságot éveken belül padlóra küldheti. A korábbi stratégia helyett, amikor az alacsony árakat hatalmas adósságok felhalmozásával élték túl, most inkább a reformokban gondolkodnak. Ez nagy változás, ami mögött az a felismerés állhat, hogy az olajárak viszonylag hosszú ideig alacsonyak lehetnek, és az olajkartell, az OPEC, amely a gyakorlatban jórészt az Aramcót jelentette, nem képes már felverni a világpiaci árakat. Bármi is lesz a reformok végkimenetele, jelentős hatással lesznek a Közel-Keletre és a világ energiapiacára.  A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója