Nézőpont Intézet: egy időszerűtlen Fico-Bajnai találkozó forgatókönyvei

Júliusban, a szlovák nyelvtörvény megszavazása után Bajnai Gordon még úgy fogalmazott: „nem aktuális” a szlovák kollégájával való kétoldalú találkozó. A két ország közti kapcsolat azóta tovább romlott, ám a magyar miniszterelnök most mégis megbeszélést kezdeményezett Robert Fico kormányfővel.
Ez a találkozó azonban, a körülmények és a várható fejlemények miatt, nem szol-gálja a magyar-szlovák konfliktus rendezését, ezért időszerűtlen. Beszédes, hogy Sólyom László köztársasági elnök lemondta még az informális egyeztetést is és a szlovák kollegájával többször egyeztető Szili Katalin se kereste most a találkozó lehetőségét.
A körülmények alapján megállapítható, hogy a két miniszterelnököt elsősorban nem a szlovák-magyar konfliktus megoldása, hanem belpolitikai szándékok vezérlik.

Fico dilemmái: tárgyalni és nem engedni
A szlovák kormányfő számára a találkozó kettősége abban rejlik, hogy egyszerre kell a nemzetközi porondon való tárgyalóképességét és a külföldi közvélemény számára a jó-szomszédi viszony iránti elkötelezettségét is bizonyítania, és eközben „hazai fogyasztás-ra” kellően kemény álláspontot képviselnie.
Ez utóbbira azért is van szüksége, mert Fico a 2010 nyarán esedékes választások után minden bizonnyal megszabadulna radikális jobboldali koalíciós partnerétől, a Ján Slota vezette SNS-től, ehhez azonban a párt magyar kérdésben szélsőséges állásponton képvi-selő szavazóit tartósan meg kell nyernie.
Ezt a célt szolgálta Ficonak a találkozót megelőző kommunikációja, amelyben leszögezte: Sólyom László Szlovákiából való kitiltása és a nyelvtörvény nem lehetnek alku tárgya. Ezen kívül Fico számára az országát is keményen érintő gazdasági válság napirenden való háttérbe szorítása is fontos oka a „szuverenitásvédelem” és a szlovák nemzetpoliti-ka előtérbe helyezésének.

Bajnai motivációi
A kétoldalú találkozót kezdeményező magyar kormányfő számára a tárgyalás lehetőség arra, hogy kilépjen a „megszorító kormányfő” paradigmából. Ez a 2010-es költségvetési törvény péntekre ígért beterjesztése előtt különösen fontos lehet számára. A Nézőpont Intézet felméréséből1 is kiderül: tízből hatan továbbra is alkalmatlan válságkezelő mi-niszterelnöknek tartják. Ehhez képest kínál lehetőséget egy diplomáciai fellépés, amivel a vele szemben szkeptikusok körében is javíthat megítélésén. A „külpolitikába menekülés” eszköze ismert politikusi eszköz, mert a nemzetközi kontextus kiemeli az érintettet a hazai konfliktusból.

A szlovák-magyar államközi feszültséget enyhítő megbeszélés legalább a nem-zetpolitikai kérdésekben hagyományosan konfliktuskerülő baloldali szavazótáboron belül erősítheti a magyar miniszterelnök pozícióját. Bajnainak a Sme-ben megjelent cik-kében is megtalálható a tipikus baloldali nemzetpolitikai gondolkodás összefoglalása: „Ha valamiben hibázunk, félreérthetőek lennénk, kijavítjuk, európai módon elnézést ké-rünk és reméljük, hogy viszonosságra találunk”.
Két tényező is szűkíti ugyanakkor Bajnai Gordon mozgásterét. A Sólyom Lászlóval jó kapcsolatra törekvő kormányfő „puha” tárgyalási álláspontja megterhelné kettejük vi-szonyrendszerét, hiszen a köztársasági elnök hivatala többször is jelezte, hogy „bocsá-natkérést” vár Szlovákiától Sólyom augusztus 21-i kitiltása miatt. Másrészt Szili Katalin különutas (négypárti) diplomáciájának fényében is kontrasztossá válhat egy, a magyar fél számára eredménytelen egyeztetés. Ehhez képest ki kell emelni, hogy a szlovák köz-jogi méltóságok végig egységes álláspontot képviseltek.

Három forgatókönyv
A Sme-cikkben leírtakból alapvetően három tárgyalástechnikai irány adódik Bajnai Gor-don számára. A csak gesztusokat és szimbolikus kezdeményezéseket tartalmazó „mosolydiplomácia”, a nyelvtörvény ügyét is napirendre tűző, kisebbségvédő irányvonal, valamint az ezeken túl a Sólyom Lászlót ért incidenst is szóvá tevő, nemzeti érdekérvé-nyesítő retorika. A megvalósuló forgatókönyvet három szempont alapján kell kiválasz-tani. Ezek a nemzetközi megítélés, Fico saját tárgyalás-technikája és várható válaszlépé-sei, valamint a magyar belpolitikai fogadtatás. Mivel a két miniszterelnök célja saját bel-politikájuk befolyásolása, értelemszerűen ez utóbbi a legfontosabb szempont.
A lehetséges napirend elemei közül a szimbolikus politika világába tartoznak a Bajnai cikkében megfogalmazott ötletek és javaslatok (összesen 14), amelyek Gyurcsány Fe-renc 2007-es, hasonló indíttatású kísérletére emlékeztetnek. Ezeken felül a nemzeti ér-dekérvényesítésre tett kísérlet lehetne a Fico által 2008-ban elutasított nemzetiségi jogvédelem napirendre vétele, vagy esetleg Sólyom László kitiltásának bírálata. Az SNS „megélhetési nacionalizmusának” határozott elítélése, éppúgy, mint a szlovák kormány-zó baloldal kritikája a szélsőjobboldallal való együttműködése miatt szintén a lehetséges tárgyalási tematika része. Ezek alapján három forgatókönyv vázolható, amelyek alapján érzékelhető, miért időszerűtlen a találkozó:
1. Üres mosolydiplomácia. Bajnai Gordon megteheti, hogy a feszültségektől terhelt szlovák-magyar viszonyra tekintettel inkább a találkozó gesztusértékére helyezi a hangsúlyt, és a konkrét eredményekben való megállapodás helyett elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a találkozó ténye már önmagában is előrelépés. Bajnainak a Sme-ben megjelent legtöbb javaslata arra enged következni: a magyar kor-mányfő egy ideológiamentes, technokrata napirenddel érkezik a megbeszélésre. A – többek között – ösztöndíj- és diákcsere-programokat, testvérvárosi kapcsola-tok fejlesztését és a szimbolikusnak is tekinthető hídépítést tartalmazó javaslat-csomag a „legkisebb közös többszörös” elvéhez igazodik.
Ez a fellépés csak első látásra lenne eladható a nemzeti érdekérvényesítéstől ide-genkedő magyar baloldali szavazók számára. Egyrészt a várható szlovák reakció miatt: Robert Fico vélhetően minden lehetőséget kihasználna a vitás kérdések napirendre vételére, illetve a pozsonyi álláspont elismétlésére. Így az ő kemény-vonalas fellépésével szemben Bajnai kommunikációs vereséget szenvedne. Másrészt Bajnai Sólyom Lászlóval való kapcsolata számára is tehertétel lenne e tár-gyalástechnika, hiszen az államfő sérelmezné, hogy Bajnai nem tette szóvá kitiltá-sát. Végül az MSZP táborát könnyen megosztó Szili Katalin is vélhetően elégedet-len lenne Bajnai Gordon fellépésével, a szlovák nyelvtörvény elfelejtése miatt. Összességében ez az eljárás tehát a belpolitikai haszonszerzést aligha szolgálná Bajnai számára.
2. Baloldali kisebbségvédelem. Az sem jelentene előnyösebb helyzetet Bajnai szá-mára, ha tárgyalási csomagtervében megjelenne a nyelvtörvény módosítására való igény. A „baloldali ksiebbségvédő” profil megjelenítéséhez a magyar kormány-fő kihasználhatná a magyar álláspontot erősítő nemzetközi intézmények és szereplők – EBESZ kisebbségügyi főbiztosa, Európai Parlament elnöke – véleményét. Ez azonban a győzelemre rászoruló Fico reakcióját kiszámíthatóan ellenségessé tenné. Hiába lenne Sólyom és Szili elégedettebb, a szlovák miniszterelnök például válaszlépésként szóba hozhatná – Bajnai szándékával ellentétesen – Sólyom Lász-ló szoboravatási kísérletét és ezzel egy teljesen más vitába kényszerítené Bajnait.
Az így eszkalálódó konfliktus ráadásul már a magyar kormányfő baloldali szava-zatszerzését és a nemzetközi elismerésre való törekvését sem segítené, hiszen a találkozón így minden valószínűség szerint Bajnai kiesne technokrata szerepéből. Abban az esetben pedig, ha kompromisszumkészséget mutatna a nyelvtörvény ügyében, eredmények nélkül, a „baloldali kisebbségvédő” profilja szenvedne csorbát.
3. Új, nemzeti érdekérvényesítő retorika. A harmadik forgatókönyv szerint a magyar miniszterelnök a legvitatottabb témákat is napirendre venné (Sólyom László ki-utasítása, SNS „megélhetési nacionalizmusa” vagy a Smer tagsága az európai szocialistáknál). Ezt a szándékot erősítené, ha Magyarország hosszú bizonytalanko-dás után mégis megindítaná a szerződés-szegési eljárást Szlovákia ellen Sólyom kitiltása miatt.
Ebben az esetben azonban még bizonytalanabb kimenetelre számíthat mind a sa-ját szavazóinál, mind külföldön. A kemény retorika elidegenítené az erős külpoli-tikától idegenkedő és a köztársasági elnökkel szemben amúgy is bizalmatlan bal-oldali szavazókat, egy feszült hangvételű sajtótájékoztató pedig tovább erősítheti a nemzetközi közvéleményben a „két ország vitája” képet. Egy ilyen, Gyurcsány Ferenc legutóbbi révkomáromi találkozójára emlékeztető forgatókönyv Bajnai Gordon belpolitikai célját tehát szintén nem segítené elő.