Népszavazások az alkotmányról: „nemek” harca

A kormányzatok ugyan még civódnak az EU alkotmányának végleges formáján, tisztában vannak vele, hogy egy nagyobb probléma is áll előttük: a dokumentum ratifikációja a 25 tagállam mindegyikében. Miközben mind több és több EU-vezető állítja, hogy országában népszavazásra bocsátja az alkotmány ügyét, senki nem tudja megválaszolni a legalapvetőbb politikai kérdést: mi a teendő, ha valamelyik ország nemet mond?

Alain Lamassoure, konzervatív EP-képviselő és az alkotmány népszavazásra bocsátásának egyik támogatója szerint „nagy krízist” eredményez majd, ha több állam elutasítja az alkotmányt. Lamassoure hozzátette: „Nem építünk politikai uniót az állampolgárok akarata ellenére.” Jürgen Meyer, német parlamenti képviselő és alkotmányszakértő szerint csak a népszavazás útján lehet az emberek szívére és eszére hatni.

Az alkotmány jelenlegi állapotában nem szolgál válasszal arra, hogy mi a teendő, ha valamelyik ország – akár nemzeti parlamentje, akár népszavazás útján – visszautasítja az alkotmányt. A kérdéssel foglalkozó cikk (IV, 7.4) kimondja: „Ha az alkotmány létrehozásáról szóló szerződés aláírásától számított két év elteltével a szerződést a tagállamok négyötöde megerősítette, egy vagy több tagállam azonban a megerősítési folyamat során nehézségekkel küzd, az ügyet az Európai Tanács elé kell terjeszteni.”

Ez jelentheti, hogy ha a szerződést (legalább) húsz tagállam aláírta, azok továbbléphetnek a többi tagállam nélkül. Jelentheti, hogy azoknak az államoknak, amelyek nem ratifikálták a szerződést ún. kimaradási klauzulákat kínálnak fel, és jelentheti azt is, hogy az alkotmányt nem lehet elfogadni.

Mindenesetre a huszonöt tagállam bármelyike mond is nemet, az nagy politikai zűrzavart fog okozni – márpedig ennek a legutóbbi svéd és ír esetek (az euróval, illetve a Nizzai Szerződéssel kapcsolatos népszavazások) tükrében megvan a lehetősége. Lamassoure nyilatkozatában kifejtette, mi jár a főleg a nagyobb, integrációpárti tagállamokból való diplomaták fejében azzal kapcsolatban, hogy mi történne, ha csak egy kis tagállam utasítja el a szerződést. „Egy máltai ‘nem’-nek nem lesz akkora hatása, mint egy franciának” – mondja.

Jelenleg a cél az alkotmányról szóló vita lefolytatása. Ebben az ügyben pedig mind az integrációpártiak, mind a szkeptikusok aggodalommal tekintenek előre.

Az euroszkeptikusok azt szeretnék, ha az alkotmányról népszavazás döntene, hiszen tisztában vannak elutasításának kockázatával. Ugyanakkor nem nézik jó szemmel, hogy az alkotmányról, amely alapjaiban változtatja majd meg az unió jellegét, alig-alig vitatkoztak a tagállamokban.

A föderalisták a demokratikus legitimitás miatt szeretnének népszavazást. Ugyanakkor azt gondolják, hogy ha Európa-szerte népszavazásokat tartanak, és azt az EU-ról szóló vita is kíséri, akkor csökken a kockázata annak, hogy az emberek belpolitikai okokból szavaznak nemmel.

Jelenleg Dánia, ĺrország, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország, Portugália és Csehország kész népszavazást tartani az Európai Alkotmányról. Valószínűleg lesz szavazás Olaszországban, Belgiumban és Szlovéniában is. A lengyel törvényhozás alsóháza, a szejm képviselői szeptemberben vetették el a referendum tervét.

Szlovákia alkotmánya nem ír elő népszavazást erről a kérdésről, ezért a szlovák kormány nem fontolgatja a referendum kiírását. A politikusok közül csak néhányan, köztük Pavol Hrušovský házelnök, Peter Tatár, az OKS elnöke, Ján Figeľ, a parlament külügyi bizottságának elnöke és Irena Belohorská HZDS-es képviselő kardoskodnak a népszavazás mellett. (euv, jéel)