Milyen miniszter lesz Youssou N'Dour énekesből?

Az 52 éves N'Dour most nagy váltásra készül: amióta bejelentette, hogy ringbe száll Szenegál elnöki székéért, majd ismertté vált, hogy legújabban kulturális miniszternek kérték fel az új kormányban, a világ vezető lapjaiban már nem a kulturális rovatban, hanem a politikai tárgyú cikkekben elemzik a zenész és vele együtt Szenegál, Afrika egyik demokratikus bástyája jövőjét. Vajon a hét másodpercen és a 15 percen túl juthatnak-e sikeres politikusi évek is az előadónak?

Popcsillag, aki nemzetközi hírnevét akarja szavazatokra váltani - írták a lapok, köztük a The New York Times, amikor az énekes bejelentette, hogy indulni akar az elnöki székért.
Youssou N'Dour félretette irigylésre méltó karrierjét, a lemezkiadást és a koncertkörutakat, mindezt - ahogy ő fogalmaz - magasztosabb hazafias kötelességtől vezérelve. A választáson ugyan végül nem mérethette meg magát, mert a hivatalos indoklás szerint nem szerzett elég támogatót jelöltségéhez, de Macky Sall mellé állva aktívan részt vett a kampányban. A szavazók végül az utóbbi mellett tették le a garast, az afrikai ország új elnöke pedig N'Dourt kérte fel a kulturális és idegenforgalmi tárca vezetésére.

De vajon mit számít a politikában az énekes nemzetközi hírneve? N'Dournak nehéz feladata lesz - vélekednek elemzők -, még akkor is, ha Szenegálban mindenhol ismerik a nevét.

"Sikere okán ő a legnépszerűbb művész az ország egész történetében - jegyzi meg Mamadou Diouf, a New York-i Columbia Egyetem Afrika-tanulmányok Intézetének igazgatója, aki maga is szenegáli származású. - De még így is nehéz lesz neki, mert nincs politikai tapasztalata, és szervezet sem áll mögötte."

Emellett a zene, amelyet N'Dour képvisel, a mbalax, inkább tradicionális, és nincs különösebben nagy követőtábora a 25 év alattiak körében. Ez a korosztály adja Szenegál lakosságának kétharmadát, ők azonban inkább a hip-hopot kedvelik, a leváltott elnökkel, Adoulaye Wade-del való elégedetlenség hangja pedig a rapperek révén jutott el hozzájuk - rajtuk keresztül fogalmazódott meg véleményük a munkanélküliségről vagy épp az áramkimaradásokról. "Youssou Peter Gabriel és Bono világából jön, és már kitúrták a rapperek" - magyarázza Mamadou Diouf.

Az emberek egy új Szenegálról álmodnak

Szenegált, Afrika egyik demokratikus bástyáját tavaly nyáron nyugtalanság rázta meg, miután Abdoulaye Wade változtatásokat szorgalmazva az alkotmányban próbált meg lehetőséget teremteni magának, hogy harmadjára is elnöki mandátumot szerezhessen. Az utcai tüntetések nyomán meghátrált a módosításoktól, ennek ellenére mégis bejelentette, hogy megméretteti magát az idén február-márciusban esedékes választáson.
"Hosszú idő után a férfiak és a nők megmutatták, hogy bizakodók, és egy új Szenegálról álmodnak - fogalmazott N'Dour saját tévé- és rádiócsatornáján ismertetett közleményében, amikor bejelentette, hogy mégis a politika útjára lép. - Sokféle úton-módon jelezték, hogy ott akarnak látni. Figyeltem, és meghallottam kérésüket."

Az 52 éves zenész, a világzene műfajának óriása, aki 2005-ös Egypt című lemezéért Grammy-díjat kapott, nemcsak zenész, hanem sikeres vállalkozó is. A két-három évtizedet felölelő karrierje során kiadott több mint harminc albuma révén keresett pénzből jócskán fektetett be hazájában, ahol az egy főre jutó GDP alig ezer dollár.
N'Dour az utóbbi években szókimondó kritikusa lett a leváltott Wade elnöknek. Az államfőt kiterjedt korrupciós vádakkal illették, nepotizmust, a szólásszabadság korlátozását vetették a szemére. A gondok ellenére a nyári megmozdulások - könnygázzal és égő gumiabroncsokkal - szokatlannak minősültek a nyugat-afrikai országban, ahol soha nem ragadták meg a hatalmat puccsal. Ritkaságnak számít ez arrafelé.

Latin-Amerikában gyakoribb ez a fajta "karrierváltás"

Az európai gyarmati uralom leomlása óta gyakran voltak zenészek a lelkiismeret és a tiltakozás hangjai a függetlenné vált afrikai országokban, bírálva a korrupciót és a diktatúrát.
Legismertebb példája volt mindennek a nigériai Fela Kuti, az 1970-es években az afro-pop stílus atyja, aki kérlelhetetlen ellensége volt a hazájában hatalmon lévő katonai rezsimnek. Az, hogy N'Dour beszállt a szenegáli elnöki posztért folyó harcba, majd miniszteri tárcát kapott, mégis szokatlan a szórakoztatóipar egy afrikai képviselője esetében. Kuti ugyan 1979-ben és 1983-ban is bejelentette, hogy indul az elnökségért, de mindkét alkalommal kizárták.

Néhány fejlődő országban, különösen Latin-Amerikában és a karibi térségben ez a fajta "karrierváltás" gyakoribb és elfogadottabb is. Haiti jelenlegi elnöke például az a Michel Martelly, akit énekesként Sweet Mickey néven ismertek a zene világában. Tavaly választották meg, vetélytársai között volt Wyclef Jean rapper is. Őt azonban kizárták, mert nem felelt meg a követelményeknek.

Miniszterként szolgált hazája, Panama kormányában Rubén Blades, a salsa és a latin dzsessz világszerte ismert képviselője, aki az 1990-es évek közepén szintén ringbe szállt az elnökségért. Blades azonban amellett, hogy a zene világának ismert és elismert alakja, harvardi jogi diplomával rendelkezik és jártas a közügyekben.


N'Dour a világ iskoláját járta

N'Dour ugyan dalaiban arról énekel, hogy mennyire fontos a tanulás, ő maga 12 évesen már dolgozott. Sem elég tapasztalattal, sem kellő képzettséggel nem rendelkezik, a 12,5 milliós, problémákkal küszködő Szenegál gondjainak megoldására való tehetséggel pedig végképp nem - hangzottak a nem is annyira burkolt célzások az énekes politikai képességeiről. "Várjuk, hogy bemutassa programját, és ne csak kívánságlistát terjesszen elő" - jegyezték meg bíráló.

N'Dour elismeri hiányosságait, de kiemeli, hogy vannak erősségei is. Önerejéből feltört emberként jellemzi magát, akinek ismertsége segíthet abban, hogy nagyobb figyelem háruljon Szenegálra, és több befektetés áramoljon az országba. "Igaz, nem vagyok tanult, de újra és újra bizonyítottam, hogy értek a dolgokhoz, elkötelezett, kitartó és hatékony vagyok - érvel. - A világ iskoláját jártam, az utazás pedig ad annyit, mint a könyvek."

Az énekes mind hazájában, mind pedig külföldön régóta aktív politikai kérdésekben. Az 1980-as évek végén Sting, Bruce Springsteen és a popzene más csillagai oldalán vett részt azon a világkörüli turnén, amellyel az Amnesty Internationalt és az emberi jogok ügyét támogatták. Az utóbbi időkben pedig az ENSZ jószolgálati nagyköveteként már afrikai kérdésekre, például a dárfúri krízisre, a fekete kontinensről az Európába irányuló illegális bevándorlás veszélyeire, az internet-hozzáférés szélesítésére vagy épp az egészségügyi ellátás javítására összpontosított.

Pár éve még ódzkodott, nem akart politikus lenni

A korábbi szövetségesek, N'Dour és a leváltott, népszerűtlenné vált Wade útjai az elmúlt évtized közepe táján váltak szét.

Miután N'Dour engedélyért folyamodott televíziós csatornája elindítására, két évet kellett várnia a jóváhagyásra. Wade azzal magyarázta mindezt, hogy elejét akarta venni annak, hogy "idegenek" folyjanak bele az ország ügyeibe. Amikor a csatorna végül 2010-ben megkezdte működését, arra kötelezték, hogy csak kulturális ügyekkel foglalkozzon.

Noha régóta foglalkozik társadalmi és politikai kérdésekkel, N'Dour korábban tartózkodott attól, hogy hagyományos politikai szerepet vállaljon. A The Guardian című brit lapnak pár éve adott interjújában még azt hangoztatta, hogy a művész és a politikus szerepe nem fér össze, legalábbis akkor, ha valaki egyszerre szeretné játszani mindkettőt.

"Arra akarom használni a zenét, hogy politikai üzenetet közvetítsek, és néha leleplezzek. De nem akarok politikus lenni. A politikában néha hazudni kell, olyan ígéreteket kell tenni, amelyeket nem lehet betartani. Nem tudom ezt összeegyeztetni a művészként táplált érzéseimmel. A politika az politika, a művészet pedig művészet. Ha politikai szerepet vállalsz, nem lehetsz már művész" - fogalmazott akkor.

Idén januárra megváltoztatta véleményét, elnökjelöltként felszólította a nemzetközi közösség vezetőit, mondják meg világosan az elnöknek, hogy mennie kell. "Obama, Sarkozy, Cameron és Merkel közölje vele, hogy az alkotmány, amely szerint a szenegáli emberek élnek, nem teszi lehetővé, hogy részt vegyen a választáson. A magam részéről nem tekintem jelöltnek" - húzta alá.

N'Dourról a szavazók végül nem hozhattak ítéletet, kulturális és idegenforgalmi miniszterként azonban mérlegre kerülhet politikai tevékenysége. A muzulmán énekes hazája megváltója akar lenni, és bár lehet, hogy nem ér célba, ő mégis állítja, képes meglepetést szerezni.

"Csendes forradalom megy végbe" - fogalmazott egy interjújában az énekes, akinek Seven Seconds című, világsikerré vált balladáját sokan egy másik, I'll be Waiting (Várni fogok) címmel is dúdolgatják…