Megosztja a cseh politikát és a társadalmat az egyházi kárpótlás

A Petr Nečas vezette kormány és az országban működő 17 egyház képviselői tavaly nyáron egyeztek meg abban, hogy az egyházak visszakapják a szocialista rendszer idején államosított egykori vagyonuk 56 százalékát - erdőket, termőföldeket, halastavakat, épületeket -, amelynek becsült mai értéke 75 milliárd korona, azaz több mint 750 milliárd forint. A fennmaradó részért az állam 59 milliárd koronát fizet ki kárpótlásként 2030-ig. Az inflációt is figyelembe véve a végösszeg várhatóan 78,9 milliárd és 96,24 milliárd korona között lesz - állítják a felek. 2030-tól viszont megszűnne az egyházak állami támogatása, ami évente több milliárd koronára rúg.

A megállapodást július közepén fogadta el a parlament alsóháza, a képviselőház döntését azonban még a szenátusnak is jóvá kell hagynia. Miután a felsőházban a kárpótlást, illetve annak mértékét ellenző szociáldemokraták vannak többségben, szinte bizonyosra vehető, hogy a rendkívül vitatott jogszabályt - amelyet várhatóan augusztusban tűz napirendre a szenátus - elutasítják, s az szeptemberben újra az alsóház elé kerül.

Helyi megfigyelők szerint az ellenzék sikere, hogy a téma hosszú hónapokig a közvélemény érdeklődésének középpontjában maradt. A szociáldemokraták és a kommunisták az alsóházban szándékosan nem obstruáltak, és átengedték a jogszabályt. Októberben ugyanis részleges szenátusi és regionális önkormányzati választásokat tartanak Csehországban, így az egyházi kárpótlás témájának szeptemberi újranyitása a választási kampány idején jól jön az ellenzéknek. Egy korábbi felmérés szerint ugyanis az egyházak kárpótlását a csehek több mint kétharmada elutasítja. Ennélfogva az egyházi kárpótlás témája a választási kampányban szavazókat és politikai pontokat hozhat a baloldalnak.

A szenátus szinte biztosra vehető elutasításának felülvizsgálatához a kormányoldalnak 101 szavazatra lesz szüksége. A pillanatnyi helyzet az, hogy a mai kormányoldalnak együttesen 100 képviselője van a 200 tagú képviselőházban. A másik százat a szociáldemokraták, a kommunisták, a Közügyek és a más pártokból kivált - ma független képviselők - jelentik. Egy-két független bizonyos esetekben hajlandó a kormány támogatására, s nyilvánvaló, hogy Necas kormányfő számol ezzel. Ámbár az egyházi kárpótlásnak, illetve a kárpótlás mértékének a kormányoldalon is vannak ellenzői, a prágai sajtó szerint a pártvezetőségek döntése alapján a jogszabályt a koalíciós képviselőknek kötelező volt megszavazni. Várható, hogy ez szeptemberben is így lesz.

Hogy a játszma még korántsem fejeződött be, azt az egyház is érzékeli. "A katolikus egyház üdvözli, hogy két évtizedes vita után a képviselőházban végre összejött egy olyan többség, amely valamiféle értelmes megoldást keres az egyház életének és működésének biztosítására a demokratikus társadalomban" - nyilatkozta a képviselőházi döntés után Tomás Holub, a cseh püspöki konferencia főtitkára.

"Sajnos semmi sem fejeződött be, a szenátus el fogja utasítani a törvényt, s az visszakerül a képviselőházba, ahol folytatódni fog a vita" - reagált a parlamenti döntésre Joel Ruml, a csehországi egyházak ökumenikus tanácsának elnöke.

Sokatmondó, hogy az eredeti törvényjavaslat az eddigi viták során egy nagyon fontos dologban módosult: az egyházak nem automatikusan kapják meg visszaigényelt vagyonukat, hanem bizonyítaniuk kell, hogy a visszakövetelt vagyon egykor valóban az övék volt.

A kárpótlás visszamenőleges hatálya ebben az esetben is 1948. február 25., a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel napja. Ez is gondot okozhat, hiszen a vagyon egy részét mindjárt a háború után elvették. A sajtó felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a időpontnak az átlépése a hírhedt Benes-dekrétumok megsértését is jelentené. (Az 1945-ben kelt dekrétumok egy része alapján kobozta el Prága a kitelepítésre ítélt szudétanémetek ingatlanjait, valamint az egyházak vagyonának egy részét.)

A Právo és a Lidové Noviny című lapok szerint bizonyos nyugtalanság tapasztalható a csehországi galériák és múzeumok körében, mert nem tudják, hogy a kárpótlás nem veszélyezteti-e a birtokukban lévő műtárgyak egy részét is. Ezektől állítólag nem szívesen válnának meg.

Tény, hogy egyelőre nincs semmiféle lista, amely eligazítana abban, hogy mit fognak visszakövetelni az egyházak. Egy kivétel azonban van: szántóföldek, telkek. Egy, még a kilencvenes évek elején hozott törvény szerint a településeknek nem szabad építkezniük azokon a földeken, amelyekre várhatóan kárpótlási igény merül fel. Ez ma lényegében már csak azokra a földekre, telkekre vonatkozik, amelyeket esetleg az egyház igényelne vissza. Az önkormányzatok keze ezekben az esetekben meg van kötve, s akadályozza a települések fejlődését. Nekik megkönnyebbülést jelentene az egyházi restitúció befejezése.

Bizonyos feszültség tapasztalható az egyházak között is. Míg ugyanis a nagy egyházak - főleg a katolikus - hatalmas vagyont kapnának vissza, s abból, ha jól gazdálkodnak - amit a cseh sajtó szüntelenül megkérdőjelez -, meg tudnak élni, addig a kis egyházak számára a saját lábra állás távlata hatalmas gondot jelent. Az összes egyház egyetértett ugyan a kárpótlással, de a hívek gyorsan csökkenő száma következtében egyben nagy terhet is vett magára. A csehek több mint 60 százaléka hivatalosan ateistának vallja magát, s a hívőkről sem lehet tudni, mennyire lesznek a jövőben hajlandók támogatni egyházukat.