Magyar „aranyásók” a Vadnyugaton

d

Az 1849-es magyar emigránsok kaliforniai aranylázban játszott szerepét vizsgálja a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kalifornia aranya – Magyar „aranyásók” a Vadnyugaton címmel nyílt kamarakiállítása.

Az első igazán világméretű aranyláz, a California Gold Rush, 1848. január 24-én kezdődött, amikor James W. Marshall Colomában (Kalifornia) aranyrögre bukkant. A felfedezés híre néhány éven belül emberek százezreit csábította a világ minden tájáról Kaliforniába, ahol a becslések szerint az első öt év folyamán 370 tonna aranyat termeltek ki. Kalifornia, amely csak 1850-ben vált az Amerikai Egyesült Államok tagállamává, ebben az időben maga volt a hamisítatlan és kegyetlen Vadnyugat, ahol csak a legbátrabb és legkeményebb férfiak maradtak életben és értek el sikereket. Xantus János magyar természettudós, utazó 1857-ben így jellemezte levelében ezt az embert próbáló világot:

„Csaknem büntetlenül követtetnek el itt naponta öldöklések és rablások mindenütt, mint valami rendes dolgok és műtétek, s még csak álmodni sem lehet, mikor jövend normális helyzetbe a társaság.”

Ebbe a közegbe, erre az ekkor még fejletlen, vad vidékre csöppent be féltucatnyi magyar emigráns, köztük 1848-as magyar honvédtisztek is. A Kaliforniába érkezett magyarok nem egyszerű aranyásónak álltak; noha szinte nincstelenül kezdték, rövidesen azon kevesek közé tartoztak, akik valóban meg tudtak gazdagodni az aranylázból. Természettudományos ismereteiknek és műszaki képzettségüknek köszönhetően emelkedtek ki a szerencsevadászok tömegéből, és igazi sikertörténetet vittek végbe. Róluk így írt Xantus:

„Örömmel jegyzem fel, levelemet bevégzendő, hogy valamennyi itt tartózkodott, vagy még itt tartózkodó hazánkfia meggazdagodott. [...] Hírneves kalandor hazánkfia, Haraszti Ágoston Gf. Vassal és Urnay-, néhai honvéd kapitánnyal társaságban van; egy bankjok, és pénzváltó hivataluk van; ezenkívül egy gőzerőre alkalmazott aranyolvasztó és tisztító gyáruk van, s már is millionairek; pedig üzletük csak most indul igazán virágzásnak.”

Az erdélyi arisztokrata családból származó Wass Sámuel gróf 1851 őszén alapította meg társaival, Molitor Ágostonnal, Uznay Károllyal és Fornet Kornéllal a Wass, Molitor & Co. nevű céget, amelyhez később Haraszthy Ágoston, a kaliforniai szőlészet és borászat későbbi atyja is csatlakozott. A vállalat a bányamérnöki feladatokon túl nemesfémolvasztást és -hitelesítést is vállalt. Ebben az időben többtucatnyi nemesfém-finomító vállalat (assaying office) jött létre abból a célból, hogy az aranyásók által a folyókból mosott vagy bányászott aranyrögöket és aranytartalmú homokot feldolgozzák, finomítsák, majd aranyrudakba öntve fizessék ki velük a beadókat. A Wass, Molitor & Co. a legmodernebb technológiát alkalmazva 48 órán belül vállalta az aranyásók által beadott nyersarany feldolgozását és kifizetését, szemben az Amerikai Egyesült Államok hivatalos finomítójával, amely ezt a folyamatot nyolc nap alatt hajtotta végre. Mivel az Egyesült Államok szövetségi pénzverdéje csak 1854-ben nyílt meg San Franciscóban, a kínzó készpénzhiányt főként magáncégek által kibocsátott aranydollárok elégítették ki. A Wass, Molitor & Co. 1852 és 1855 között négy címletben – 5, 10, 20 és 50 dollár – bocsátott ki aranypénzeket.

Wass Sámuel 1855-ben egy sorozatot ezekből az aranypénzekből megküldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az ajándék sorozatból 3 db (5, 10, 50 dollár) jelenleg is az Éremtár gyűjteményében található. Ezek a darabok tekinthetőek meg a kiállításon.

A Wass, Molitor & Co. cég által kibocsátott aranypénzek világviszonylatban is meglehetősen ritkák. Ugyan a cég fénykorában naponta 7–8000 dollár értékű aranypénzt bocsátott ki, később ezeket az aranyakat beolvasztották, így nagyon kevés maradt fenn belőlük. A kiállításon a három darab aranypénz mellett látható egy eredeti, autográf Wass Sámuel-levél is 1852-ből, amelynek írója keresetlen szavakkal tér ki a cég pénzkibocsátására is. A látogatók a Wass-féle pénzverde érmeritkaságain, Wass Sámuel autográf levelén, valamint aranyásók és a korabeli Kalifornia fotóin keresztül fedezhetik fel a ‚48-as magyar emigránsok történetét a kiállítás május 28-i zárásáig. (MTI, MNM)

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!