Legdrágább választására készül az USA

Abban, hogy újabb csúcs fog megdőlni, szinte semmi meglepő sincs, mert az amerikai választások árcédulájára már évtizedek óta folyamatosan egyre nagyobb számok kerülnek. A 2000-ben vívott Gore-Bush párharc idején a választások költségei meghaladták a három-, a 2004-es Kerry-Bush csata megvívásakor a négy-, a 2008-as Obama-McCain összecsapáskor pedig az ötmilliárd dollárt. A kérdés az, hogy az idei kampánykiadások átlépik-e a 6 milliárd dolláros határt.

    A végleges válasz a döntés utáni kalkulációkból fog majd kiderülni. A Center for Responsive Politics (CRP) független kutatóközpont nyáron még azt prognosztizálta, hogy a végösszeg "csak" 5,8 milliárd dollár lesz, ám a csütörtöki lapok által ismertetett előrejelzése már azt is elképzelhetőnek tartja, hogy az összesítés a 6-os számmal fog kezdődni, és hogy az idei summa mintegy 700 millióval fogja meghaladni a négy évvel ezelőttit.    Ez csillagászati összegnek tűnik, amely túlszárnyalja Malawi éves GDP-jét, ám az ország méreteihez képest mégsem sok, mert az amerikaiak tavaly csak burgonyachipsre 7 milliárdot költöttek. Az idei választás fejenként mintegy 18 dollárjukba fog kerülni.    Ebből a Fehér Házért folytatott vetélkedés mintegy 2,6 milliárdot fog felemészteni. Ez - a jelöltekhez és a pártjaikhoz befolyt hivatalos támogatások tekintetében - kevesebb lesz, mint 2008-ban, amikor erre a célra 2,8 milliárd dollárt költöttek el. 2012-ben ugyanis csak a republikánus párton belül kellett lefolytatni a teljes intenzitású előválasztási küzdelmet az elnökjelöltségért. A másik pártban, néhány jelentéktelen önjelölt kihívó kivételével, mindenki számára világos volt, hogy a tét a hivatalban lévő elnök újraválasztása.    A kampánystábok hivatalos, október 17-én nyilvánosságra hozott adatai szerint Obama 1,06 milliárd, Romney pedig 954 millió dollárt gyűjtött össze, és az adakozás még távolról sem ért véget.     A kiadások növekedésének egyik tényezője a kongresszusi helyekért folytatott küzdelem enyhe drágulása: a 435 képviselői mandátum elnyerése idén 3 százalékkal fog többe kerülni, mint a 2010-es "félidős" választások idején. A szenátori székek most 7 százalékkal olcsóbbak, mint két éve, igaz, ezek közül csak 33-ról szavaznak. A hivatalos kampánykiadások végső summáját a szövetségi honatyák megválasztásával kapcsolatban a CRP 1,82 milliárd dollárra taksálja.    A költekezést felpörgető másik és leglényegesebb faktor a "super PAC"-ek (politikai szuper-akcióbizottságok) és más, függetlennek mondott, politikailag aktív csoportok elszaporodása. Ezek a szólásszabadság nevében (a legfelsőbb bíróság egy 2010-es határozata értelmében) korlátozás nélkül költhetnek politikai hirdetésekre, mindössze azzal a megkötéssel, hogy nem koordinálhatják tevékenységüket a szigorú szabályok betartására kötelezett kampánystábokkal.    A "super PAC"-ek túlnyomó többsége a republikánus jelölteket szolgálja. Hozzájárulásaikkal kiegyensúlyozták azt a fölényt, amelyet Barack Obama a hivatalos kampányadományok terén szerzett. A CRP szerint a "független" külső csoportok 2012-ben legkevesebb 970 millió dollárt fognak elkölteni. Ebből 528 milliót a Fehér Ház, 187 milliót a képviselőház, 258 milliót pedig a szenátus sorsának eldöntésére szántak.    Az idei választások anyagi vonatkozásai abban a tekintetben is eltérnek a megszokottól, hogy egyik elnökjelölt sem él a kampány közfinanszírozásának lehetőségével. Ezt a 70-es évek Watergate-botránya nyomán vezették be, a korrupció és a magánadományok súlyának visszaszorítása érdekében. A lehetőség igénybevételéhez a jelölteknek meg kell felelniük több előírásnak, és alá kell vetniük magukat a kiadások korlátozásának.     Erről először Barack Obama mondott le, 2008-ban. Az önfinanszírozásnak köszönhetően a jelenlegi elnök a kampány utolsó heteiben jelentősen többet tudott áldozni ellenfelénél, ami a "remény" és a "változás" ígérete mellett ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy le tudta győzni republikánus riválisát, John McCaint. Idén Mitt Romney sem élt ezzel a lehetőséggel, ami azt eredményezte, hogy a két jelöltnek az elmúlt hónapokban egymásba értek az adománygyűjtő körútjai.    A hivatalos kampánybüdzsék összehasonlításából az derül ki, hogy Obama támogatottsága elsősorban a kispénzű adományozók körében erős: az elnök által összegyűjtött támogatások 55 százaléka 200 dollárnál kisebb befizetésekből tevődik össze. Romney esetében ezeknek az aránya mindössze 22 százalék.     A jelentősebb donorokat tekintve a republikánus kihívó elsősorban a Wall Street-i támogatók körében népszerű, főleg azért, mert az elnök által bevezetett pénzügyi szabályozások visszavonását ígérte. Szeptember végéig nevesítve és hivatalosan Romney 18 millió dollárt kapott ebből a közegből, a "super PAC"-eken keresztül pedig több tízmilliót. Obama ugyanaddig a határidőig a Szilíciumvölgy nagyágyúitól kapott hivatalosan 14 milliót, és nem kímélték a csekkfüzetüket a művészvilág képviselői sem.     Egy régi politikai aranyigazság szerint a választási kampányban elköltött összegek fele kidobott pénz. Csak nem tudni, hogy melyik fele az.    Akárki győzzön is, a televíziók mindenképpen jól jártak, különösképpen az országos nézettségűek és azok, amelyek a mindkét párt által meghódíthatónak tartott "inga-" vagy "csatatérállamokban" sugároznak. A kampányköltségeknek valamivel több mint a felét ugyanis a politikusok és támogatóik választási tv-reklámokra költik el.