Kutyaszorítóban Kína Észak-Korea és az USA között

Azt, hogy Donald Trump elnökben kevéssé lehet bízni, kínai szemszögből nézve ismét bizonyítja, hogy Trump éppen akkor kezd kereskedelmi vitába Pekinggel, amikor  az általa hangoztatott "barátságra" Hszi Csin-ping álllamfővel, pártvezetővel a legnagyobb szüksége lenne. 

Az ellentétek - mind a dpa fogalmaz -  hatalmasak: "az egyik oldalon egy amerikai elnök, aki a  megbízhatatlanságot és a blöfföt államférfiúi szinten űzi, a másik oldalon pedig Kína államfője, aki átlátja a játékot és nagyon távlatosan gondolkodik" Trump úgy hiszi, hogy csak Kína húzhatja ki az USA-t a csávából. Azzal, hogy az amerikai elnök megszorítja a kereskedelmi csavarokat Pekinggel szemben, nyilvánvalóan azt is el akarja érni, hogy Kína növelje a Phenjanra nehezedő nyomást és a szankciókat  szigorúan végrehajtsa.

Az új ENSZ-szankciók keretében a szénre, vasra, ólomra, ércekre, valamint a tengerből nyert élelmiszerre ("tenger gyümölcsei") vonatkozó, hétfőn bejelentett importstoppal Kína fontos pénzek útját állja el. Ám Hszi Csin-ping meg van győződve arról, hogy Észak-Koreát a még oly súlyos szankciókkal sem kehet eltéríteni atomprogramjától. Hszi Csin-ping  a megoldás kulcsát az Egyesült Államok kezében látja: Washingtonnak szívességet kellene tennie Phenjannak, biztonsági igényeit pedig komolyan kellene vennie. Az észak-koreai atom- és rakétaprogram felfüggesztéséért cserébe az Egyesült Államoknak és Dél-Koreának le kellene állítania közös hadgyakorlataikat, hogy új megbeszélések kezdődhessenek.

"Veszélyes, hogy mind Észak-Korea, mind az USA kemény vonalat képvisel" - figyelmeztet Csang Lien-kuj, a Pekingben működő pártfőiskola szakértője. "Jelen pillanatban sem Észak-Korea, sem az USA nem hallgat Kína tanácsaira.", Peking hiába int mérsékletre. "Kína nincs abban a helyzetben, hogy megakadályozzon egy konfliktust. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy készülünk a legrosszabbra, s védjük nemzeti érdekeinket, amíg csak lehet" - mondja a szakember.

Kínának három prioritása van: "semmi háború, semmi instabilitás, semmi atomfegyver". A status quo kerül az első helyre, az atomfegyverek megsemmisítése pedig csak mint távlati cél kerül szóba. "A stabilitás továbbra is előnyt élvez az atomfegyvermentességgel szemben" - állapítja meg Crisis Group amerikai agytröszt. Kína inkább akarja Észak-Koreát kordában tartani és a feszültséget csökkenteni, semmint az atomfegyvereket felszámolni. Kína nem is érzi magát fenyegetve az észak-koreai atomfegyverek által, szemben az Egyesült Államokkal, Dél-Koreával és Japánnal.

Kína habozik még keményebb kényszerítő intézkedésekhez nyúlni, mint amilyen az olajszállítások vagy a vasúti összeköttetések leállítása lehetne, ami Észak-Korea összeomlását eredményezhetné. Az összeomlás ellenőrizhetetlen helyzetet idézhetne elő, menekültáradatot és a két Korea kényszerű újraegyesítését amerikai vezetés alatt. Nem csak amerikai katonák jelennének meg Kína határainál, de megváltozhatna a térség geopolitikai egyensúlya is.

"Kínának most éppen valóban nehéz bármit is cselekednie" - mondja Csin Csiang-ji a Jenpien (Yanbian) Egyetemről. "Nem nagyon valószínű", hogy Észak-Korea feladja atomfegyvereit. Így aztán az Egyesült Államok kemény döntés előtt áll. Csak három lehetőség van: "először is katonai csapás Észak-Koreára". Ez minimum megtorlást váltana ki Phenjan részéről Dél-Korea és Japán ellen - amennyiben Észak Korea nem lenne képes elérni az USA területét.  "Második lehetőség: a feszültség tovább tart", ám nagyon valószínű, hogy a végén eszkaláció következne be - vallja meggyőződéssel a szakértő. Így aztán maradna a harmadik lehetőség: a tárgyalások.

Az, hogy csak rossz, vagy még rosszabb opciók vannak, az amerikai kormányzat szakértőit is megfontolásokra készteti. Előkerülnek a párhuzamok a Szovjetunió által jelentett atomfenyegetettséggel, amelyet elrettentéssel, feltartóztatással és tárgyalásokkal hosszú távon kezelni lehetett. Az Egyesült Államok is tehetne ajánlatot Észak-Koreának: "tehetnénk önöknek egy javaslatot, ami a legtöbbet tartalmazza abból, amit önök el akarnak érni - cserébe a teljes atomfegyvermentességért és nukleáris programjuk felszámolásáért" - javasolja Jeffrey Bader, a Brookings amerikai agytröszttől.

Bader a teljes diplomáciai elismerést említi, az embargó és a szankciók végét, gazdasági segítséget és beruházásokat, valamint békeszerződést, amely felváltaná az 1950-53-as koreai háború után kötött fegyverszüneti megállapodást. Ez teljesen megfelel a kínai elképzeléseknek, más kérdés, hogy Észak-Korea belegyezne-e. Mindenesetre a tárgyalások kezdetét jelenthetné és mindenkinek megmutatná, hogy az Egyesült Államok "nem a probléma, hanem a megoldás része".

"Ezzel egyidejűleg az Egyesült Államoknak hosszú távú erőfeszítésekre kellene berendezkednie, amelyek valószínűleg szükségesek lennének egy atomfegyerrel rendelkező Észak-Korea feltartóztatására, elrettentésére és elszigetelésére, mígnem Észak Korea vagy megreformálja magát, vagy széthullik" - mondja Bader.