Könyveket is viszünk az unióba

Egy évvel ezelőtt például a magyar Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. Wislawa Szymborska lengyel költőnőnek 1996-ban, honfitársának, Czeslaw Milosznak pedig 1980-ban ítélték oda a világ legrangosabb kitüntetését.

– A Nobel-díj előtt hiába ajánlottam külföldi kiadóknak egyik-másik magyar író műveinek lefordítását, illetve publikálását, soha nem történt semmi. A Nobel-díj óta legalább hallgatnak a tanácsaimra – idézte Kertészt az AFP hírügynökség az új tagországok irodalmának unióbeli ismertségéről és ismeretlenségéről készült összeállításában.

A könyvvásárok, mint amilyen a jelenleg zajló frankfurti is, igyekeznek megismertetni az olvasókat ezekkel az „új európaiakkal”. 2001-ben Frankfurtban Lengyelország volt díszvendég, tavaly Litvánia. Egy-egy ország fővendégként való meghívása arra bátorítja a Frankfurtban jelen lévő kiadókat, hogy nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a szóban forgó ország irodalma iránt, kihasználva a könyvvásár kínálta médianyilvánosságot.

Az érintett országnak általában azt javasolják a vásár szervezői, hogy hozzanak létre pénzalapot a fordítások támogatására. ĺgy például Lettországban tavaly életre hívták az Állami Irodalmi Központot, hogy az anyagilag is támogassa a lett szerzők műveinek átültetését idegen nyelvekre. Szlovákiában az Irodalmi Információs Központ már 110 szlovák könyv lefordítását finanszírozta. Egy-egy művet általában 2-3 ezer dollár közötti összeggel támogatnak. Lengyelországban az Adam Mickiewicz Intézet akár a fordítási és jogi költségek 100 százalékát is fedezheti. A WAB lengyel kiadó szerint azonban ez a rendszer a gyakorlatban elég rosszul működik: az odaítélési kritériumok nem eléggé világosak, nincs rendszeres együttműködés az intézet és a kiadók között, és a pályázatokra gyakran késve vagy soha nem érkezik válasz.

– Magyarországon ma a könyvek nagyon drágák, s az íróknak nemcsak azt nehéz elérniük, hogy külföldön olvassák őket, hanem azt is, hogy odahaza – mondta Molnár Géza, a Nagy Lajos Irodalmi Társaság elnöke, a Pen Club tagja. Magyarországgal kapcsolatban az AFP összeállítása azt írja, hogy itt főleg az öszszesen 3,5 millió fős magyar kisebbséget magukba foglaló szomszédos országok nyelveire való fordítást támogatják.

A bolgár Nemzeti Könyvintézet szerint Bulgáriában nem létezik az irodalmi művek lefordításának állami támogatása. Igor Csipev igazgató szerint oly kevés bolgár könyvet fordítottak le eddig, hogy hatalmas a jövőbeni potenciál e téren. Bulgáriában a kommunista időkben rengeteg könyvet fordítottak le, hogy exportálják azokat a baráti országokba, s a könyvek, legalábbis azok, amelyek átmentek a cenzúra szűrőjén, nevetséges áron voltak hozzáférhetők – jegyezte meg a francia hírügynökség.

A civil szervezetek korlátozott, bár hatékony segítséget tudnak nyújtani. Franciaországban például a Robert Schuman Alapítvány finanszírozta Sandra Kalniete lett külügyminiszternő egy elbeszélésének februári megjelentetését. A Körömcipőben a szibériai hóban című regény a miniszter családjának szovjetek általi deportálásának történetét beszéli el.

Németországban a Berlini Kollokvium ugyancsak támogatja a csatlakozó országok irodalmi alkotásainak németre fordítását. A Kelet-Európa iránt az unión belül a legnagyobb érdeklődést tanúsító Németországban azonban a tavaly megjelent 5405 külföldi könyvnek csak 1,7 százaléka származott az Európai Unióba meghívott volt kommunista országokból – a művek 70 százalékát angolból, 10 százalékát pedig franciából fordították.