Kétszázhúsz éve nem volt példa hasonló erőszakra a Capitoliumban

Az összecsapásokban négy ember életét vesztette, sokan megsérültek, és több tucat rendbontót letartóztattak.

Ugyanakkor nem ez volt az első alkalom, hogy támadás érte az amerikai demokrácia egyik jelképét. A törvényhozás épületét 1814-ben, mindössze 14 évvel megnyitása után a brit erők megpróbálták felégetni. A Capitoliumot kifosztották, majd felgyújtották a déli és az északi szárnyát, porrá égetve a kongresszus könyvtárát. Az épületet csak egy hirtelen felhőszakadás mentette meg a teljes pusztulástól.

Az esemény óta eltelt több mint kétszáz évben is számos alkalommal tették már nevetség tárgyává a képviselőház elnöki emelvényén szereplő „Egység, Igazság, Tolerancia, Szabadság és Béke” szavakat. Az épületben többször robbantottak, lövöldöztek, és egyszer egy törvényhozó majdnem végzett egy másikkal.

A leghírhedtebb eset 1954-ben történt, amikor négy – Puerto Rico függetlenségéért tüntető – nacionalista kiterítette a szigetország zászlaját a képviselőházban, és több lövést adott le a galériáról. Az incidensben öt képviselő megsebesült, közülük egy súlyosan.

1915-ben egy német–amerikai aktivista – azzal a céllal, hogy véget vessen az első világháborúnak – három rúd dinamitot helyezett el a szenátus fogadószobájában, amelyek kicsivel éjfél előtt robbantak fel, amikor senki sem tartózkodott a helyszínen. A férfi azt is tervezte, hogy megsemmisít több hajót, amely lőszert szállított a háborús Európába, de ennek kivitelezésében végül kudarcot vallott. A támadó megpróbálta túszul ejteni J. P. Morgan családját, hogy a bankárt a lőszergyártás leállítására kényszerítse, de végül lefegyverezték. Az incidens során meglőtte Morgan fiát. Az aktivista végül öngyilkosságot követett el a börtönben.

1971-ben a Weather Underground nevű radikális baloldali szervezet robbantott Laosz amerikai bombázása ellen tiltakozva, majd 1983-ban a Május 19. Kommunista Mozgalom célpontjává vált a szenátus. Egyik támadásnak sem voltak áldozatai, de mindkettő több százezer dolláros károkat okozott, és szigorúbb biztonsági intézkedéseket eredményezett.

A legvéresebb támadásra 1988-ban került sor, amikor egy pszichiátriai beteg férfi lövéseket adott le egy ellenőrzőponton, és a capitoliumi rendőrség két tisztjével végzett. John C. Calhoun amerikai alelnök közeli szobra máig magán viseli az incidens nyomait.

A 19. században is történtek sokat emlegetett támadások. 1835-ben egy zavart szobafestő rálőtt Andrew Jackson akkori elnökre a Capitolium épületén kívül. Jackson nem ijedt meg, sőt, a sétabotjával jó néhány ütést mért támadójára, akit végül sikerült lefegyverezni.

Ugyancsak a sétapálca volt a főszereplője egy 1856-os csetepaténak is, amelynek során Preston Brooks képviselő rátámadt Charles Sumner szenátorra, aki röviddel azelőtt keményen bírálta a rabszolgaságot. Brooks annyira helybenhagyta Sumnert, hogy három évig tartott, míg felépült, és visszatérhetett a kongresszusba. Az incidens után Brooks lemondott képviselői tisztségéről, de azonnal újraválasztották.

A Capitolium szerdai ostromát követően több törvényhozó követelte Trump azonnali eltávolítását alig két héttel Joe Biden beiktatása előtt.