Kép és szó erős szimbiózisa

Kaiser Ottó nagy tehetségű fotóművész. Nemcsak lát – érez is. Nemcsak láttat – közöl is. Képeiről kitűnik: mindig a legjobb pillanatban nyomja meg a gombot. Tehát remek pszichológus. Fénnyel és árnyékkal mesterien bánik. Akár egy festő. Portréival verseket, tömény négysorosokat ír. Költői látásmódja vitathatatlan. Volt fotóillusztrátor és műtermi fotográfus, rangos magazinok munkatársa. Az emberi arcok mellett házakat és lakásbelsőket, kastélyokat, várakat és palotákat, sőt még borospincéket is fényképezett. Sasszeme van. A legapróbb rezzenéseket is észreveszi.

Határtalan irodalom című albumával ismét maradandó értéket hozott létre. Saját környezetükben, otthonukban kereste fel a Magyarország határain kívül élő, magukat magyarnak valló írókat és költőket. Portréalbum? Irodalmi képeskönyv? Nevezhetjük ennek is, annak is. A lényeg: képek és írások beszélnek sorsokról, sajátos életutakról, múltról és jelenről, szökésekről, kényszerű távozásokról, történelmi határhúzásokról, de nem kis mértékben a jövőről is, hiszen ez a huszonöt írói nagyság, köztük még a legidősebb, a kilencvenhét esztendős Fejtő Ferenc is újabb kötetekben gondolkozik. Ami pedig közös bennük: a sorstól kapott vagy választott hazájuk irodalmi életében ugyanolyan erővel vannak jelen, mint az eleve oda születettek, s közben azon is kitartó munkával dolgoznak, hogy a magyarországi olvasóközönség számára se legyenek ritka vendégek.

Huszonöt arc, huszonöt életmű. Párizsból heten (Adam Biro, Fejtő Ferenc, Lorand Gaspar, Karátson Endre, Méray Tibor, Nagy Pál, Sipos Gyula), Németországból hárman (Dalos György, Doma Akos, Terézia Mora), Svájcból hárman (Gahse Zsuzsanna, Agota Kristof, Irma Rakusa), Olaszországból ketten (Tomaso Kemeny,Christina Viragh), Erdélyből hatan (Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Kovács András Ferenc, Sütő András, Tompa Gábor, Visky András), Szlovákiából ketten (Grendel Lajos, Tőzsér Árpád), Hollandiából Kibédi Varga Áron, Újvidékről pedig Végel László került be az Alexandra gondozásában megjelent, több mint háromszáz oldalas, finom ízléssel kivitelezett kötetbe. Hogy miért éppen ők? „Ez sok mindenen múlott, de leginkább a véletlenen, mert semmilyen szempont nem vezetett bennünket a kiválasztásuknál. Elindultunk, aztán hagytuk vezettetni magunkat azon a nagyon szimpatikus ösvényen, amelyen az írók sorra hívták fel a figyelmünket a többiekre: ezt innen, azt onnan, azután ki ne hagyjuk...” – írja a könyv előszavában Kaiser Ottó. Ugyanitt azt is elárulja: nem valami előre megszabott filológiai sablon szerint szerkesztettek életrajzokat és bibliográfiákat, „mert ahhoz nem volt mindenkinél elegendő s egyformán elérhető, megbízható adat, csak avval a szándékkal, hogy ez is a megismerést segítse. Ezzel persze vállaltuk a tudománytalanság ódiumát.” Ez a huszonöt írói világ természetesen különböző művekkel egészül ki, amelyeket maguk az írók választottak ki. Grendel Lajos, aki Mészáros Sándor szerint „masszívan ellenáll annak a sérelem- és panaszkultúrának, ami a kisebbségi létben szinte kikerülhetetlen és mérhetetlenül fárasztó”, Süllyedő hajón című írásával szerepel a könyvben. Tőzsér Árpád a róla készült képeket kommentálja pontosan, szellemesen, miközben írói pályáját is vázolja. Vágtass bolond című versével pedig „kivénült kóbor lovag” képében jelenik meg, aki „már unja a meddő szolgálatot, mégis lohol, liheg”.

A portrék szűk környezetükben, városukban, házukban, dolgozószobájukban, tárgyi világukban mutatják az írókat. Grendel Lajos Pozsonyban belvárosi sétára hívta Kaiser Ottót, de a könyvtára előtt is jól viseli a fotózást. Tőzsér Árpádot sem tükör által homályosan, hanem könyvei által élesen mutatja, aztán elkíséri szerkesztőségi szobájába, a Madách-Posonium Könyvkiadóba és a Comenius Tudományegyetemre, ahol hosszú évekig tanított régi magyar irodalmat, vagy ahogy ő mondja: tizenhárom évig magyarázta a régi magyar költők, írók és a reneszánsz bölcsek szerelemfilozófiáját.

A Határtalan irodalom ma már újabb kapukat nyitogat. Huszonhatodikat, huszonhetediket, huszonnyolcadikat és még ki tudja, hányat. A sorozat következő köteteibe angliai, svédországi, amerikai, kanadai, ukrajnai, szerbia-montenegrói, izraeli, s további németországi, romániai, olaszországi szerzők lépnek be. Az eddig megkeresett írók és költők ugyanis újabb és újabb nevekre hívták fel Kaiser Ottó figyelmét. „A bemutatásra joggal várók rangos listája ma már több mint száz nevet tartalmaz” – írja a szerző.

Határok, amelyek csak földrajzi vonalak, határok, amelyek elmosódnak. Az irodalom erejével. A képek erejével. Az írott szó és a fotográfia izgalmas szimbiózisával.